Gazdaság
Amikor nagyjából egy évvel ezelőtt megkezdődött az elnökválasztási kampány, az amerikai gazdaság még erős volt, stabilan növekedett. Azóta azonban fordult a kocka, és a jelzáloghitelezési válság következtében megroggyanni látszik a teljes gazdaság. Már nem is arról megy a vita, hogy lesz-e recesszió, hanem azon, hogy már elkezdődött vagy csak később fog bekövetkezni. Ezek után nem túlzás kijelenteni, hogy a választás múlhat azon, ki tud jobb megoldást ajánlani az anyagi helyzetük miatt egyre jobban aggódó amerikaiaknak.
Aggódó tekintetek a New York-i tőzsdén
Hillary Clinton (demokrata)
Sokan vesztik el házukat, miután nem tudják visszafizetni a hitelt, ennek enyhítésére egy 30 milliárd dolláros alapot hozna létre. Egy másik, 25 milliárdos alappal azoknak a családoknak segítene, akiknek gondot okoz az egyre dráguló fűtési számla rendezése. A szabad kereskedelemhez ellentmondásosan viszonyul. First ladyként támogatta az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezményt (NAFTA), most azonban már változtatna rajta. Egy 2005-ös indiai úton még arról beszélt, az outsourcingot (amikor cégek külföldre költöztetik bizonyos tevékenységüket, például ügyfélszolgálatot) nem lehet megállítani, most azonban olyan javaslatokkal állt elő, amelyekkel akadályozná azt.
Barack Obama (demokrata)
Jelentős összeget, 75 milliárd dollárt pumpálna a gazdaságba adócsökkentés és közvetlen támogatás formájában a gazdaság ösztökélésére. Létrehozna egy 45 milliárd dolláros tartalékot is, a mostanihoz hasonló helyzetek jövőbeni kezelésére. Ő is módosítaná a NAFTA-t, és ő sem adna adókedvezményt azoknak a cégeknek, amelyek külföldre költöztetetik tevékenységük egy részét, és így munkahelyeket szüntetnek meg. Stratégiát alakítana ki azoknak a közösségeknek a megsegítésére, amelyeket hátrányosan érint a globalizáció.
John McCain (republikánus)
További adócsökkentéseket tervez, de egyúttal vissza akarja fogni a kiadásokat is, amelyek alaposan elszaladtak a Bush-kormányzat alatt. Adópolitikával ösztönözné, hogy a cégek minél többet költsenek kutatás-fejlesztésre. A legtöbb jelölttel ellentétben ő elkötelezett a szabadkereskedelem mellett. "Én vagyok a legelszántabb híve a szabad piacnak és szabadkereskelemnek, akit valaha láttak" - jelentette ki.
Klíma és energia
Bárki is nyeri az elnökválasztást, az már biztos, hogy jóval komolyabban veszi az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, mint a mostani a kormányzat, amely még az üvegházhatást okozó gázok csökkentését célzó kiotói egyezményhez sem volt hajlandó csatlakozni.
Élére állnának a klímaváltozás elleni küzdelemnek
Hillary Clinton
A 2012-es ben lejáró kiotói egyezmény folytatásaként tető alá hozna egy új nemzetközi egyezményt. Az energiafüggőség felszámolása jegyében a megújuló energiaforrások - nap, szél, bioüzemanyag - felé fordulna. A szén-dioxid kibocsátás visszafogása érdekében kvótarendszert vezetne be.
Barack Obama
Szerinte az Egyesült Államoknak vezető szerepet kellene betöltenie a klímaváltozás elleni küzdelemben, és így kellene eljárnia a nemzetközi tárgyalásokon is. Támogatások és kedvezmények révén akadályozná a további erdőirtásokat az Egyesült Államokban és világszerte egyaránt. Felgyorsítaná az új típusú, nem kőalaj-alapú üzemanyagok bevezetését.
John McCain
Már eddig is éharcosa volt a klímaváltozás elleni küzdelemnek, részben az ő nevéhez fűződik az erről szóló 2007-es törvény. A jogszabály célja, hogy jelentősen csökkenjen az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása. Ehhez két eszközt vetne be: egyrészt egy kibocsátás-kereskedelmi rendszert, másrészt új technológiák kifejlesztését.
Irak és Irán
A Bush-kormányzat szomorú jelképe lett a vitatott alapokon megindított és rengeteg hibás döntés által kísért iraki háború. Ebben valódi ellentét van a jelöltek között, a demokraták minél hamarabb kivonnák a katonákat, míg a republikánusok még várnának. Irán kérdése - amely a Bush-kormányzat szerint atomfegyver kifejlesztését akarja, bár erről a hírszerzés nincs meggyőződve - már kevésbé megosztó: a katonai akciót nem zárják ki, de inkább a szankciókra koncentrálnának a jelöltek.
Sérült amerikai katonák is emlékeztetnek az iraki nehézségekre
Hillary Clinton
Támogatta az iraki háború megindítását, de azt mondja, mostani ismeretei birtokában más döntést hozott volna. Megszavazta azt a törvényjavaslatot, amely 2008 márciusáig hazahozta volna a katonákat, és ellenezte Bush elnök létszámnövelési tervét, pedig az több elemző szerint is sikeresnek bizonyul. Egy Irán elleni katonai akciót csak kongresszusi jóváhagyással tud elképzelni, de egyébként is a diplomáciára és a szankciókra helyezné a hangsúlyt.
Barack Obama
Kezdettől fogva ellenezte az iraki háborút és azt szerette volna, ha már 2006 végéig kivonják a katonákat. Szintén megszavazta azt a törvényjavaslatot, amely 2008 márciusáig hazahozta volna a katonákat, és ugyancsak ellenezte Bush elnök létszámnövelési tervét. Irán esetében az "agresszív személyes diplomácia" híve. Szerinte Teherán kedvezmények esetén változtatna a magatartásán.
John McCain
Támogatta az iraki háború megindítását, viszont már a kezdettől bírálta a végrehajtását, és jóval távozása előtt követelte Donald Rumsfeld felmentését. Szerinte a katonákat csak akkor kell hazahozni, ha Irakban stabilizálódik a helyzet, attól tart ugyanis, hogy az idő előtti kivonulás erőszakhullámhoz, akár népirtáshoz is vezetne a térségben. Nem zár ki egy esetleges katonai akciót Irán ellen, de inkább arra koncentrálna, hogy több demokratikus országgal összefogva valóban komoly szankciók alá kerüljön a perzsa ország.