Ágyúkkal lőttek a menekülőkre - Karadzic bűnlajstroma

A II. világháború utáni legvéresebb európai tömeggyilkosságért és a legpusztítóbb ostromért is a most elfogott Radovan Karadzic az egyik fő felelős a hágai nemzetközi törvényszék szerint. Az általa irányított boszniai szerb katonák legkevesebb 7500 boszniai muzulmánt gyilkoltak meg Srebrenicában 1995-ben. Karadzic bűnlajstromát növeli Szarajevó 43 hónapig tartó ostroma is, amelyben 12 ezren haltak meg. A boszniai szerbek egykori vezetőjét népirtással és emberiség elleni bűncselekményekkel vádolja a Hágai Nemzetközi Törvényszék.

A II. világháború utáni legnagyobb tömeggyilkosságként tartják számon az 1995-ös srebrenicai mészárlást, amelynek egyik irányítója a boszniai szerbek akkori vezetője, Radovan Karadzic volt. A legkevesebb 7500 boszniai muzulmán áldozatot - főként férfiakat és fiúgyermekeket - követelő vérengzés az 1992-95 közötti boszniai háború legvégén történt.

Nem segítettek az ENSZ-katonák

A szerbek július 7-én lerohanták az ENSZ békefenntartói (UNPROFOR) által biztonsági zónának nyilvánított várost. A lépésre többek között azért került sor, mert a bosnyák ellenállók gyakran a biztonsági zóna előnyeit kihasználva támadták a szerbek állásait, illetve településeit. A szerb támadás hírére az ENSZ-katonák légitámogatást kértek, de nem kaptak, gyakorlatilag a szerb csapatok túszai lettek.

A srebrenicai lakosság a szerb támadással szinte egy időben elmenekült, és az UNPROFOR közeli támaszpontján, Potocariban keresett menedéket. A szerbek azonban a tehetetlen ENSZ-katonáktól (a túlélők és az áldozatok családjainak szervezetei azóta pert indítottak az ENSZ ellen) nem zavartatva elkezdték a menekültek szétválasztását: a férfiakat - az alig tizenéves fiúktól az aggastyánokig - külön csoportba terelték a nőktől és a gyerekektől, gyakran hozzátartozókat, családokat szakítva szét.

A férfiak csoportja - köztük számos bosnyák harcossal - megpróbált elmenekülni, a kísérlet során azonban a szerb katonák körbezárták őket, és tüzet nyitottak rájuk: légvédelmi és nehézgépágyúkkal lőtték az embereket. Több százan vesztették életüket, a sérülteket pedig szisztematikusan leölték. Azokat, akik feladták magukat vagy elfogtak a menekülők közül, elhurcolták és később végezték ki. A menekülő csoport maradványait is tovább üldözték a szerbek, és sok százat megöltek közülük, mire a csoport kisebb része eljutott a boszniai kormány által ellenőrzött, biztonságos területre. Körülbelül 12 500 bosnyák férfi próbált meg elmenekülni a szerbek elől, ami a becslések szerint csupán ötezer embernek sikerült.

Tévén nézte az egész világ

Szintén világháborús méretű és időtartamú volt a bosnyák főváros, Szarajevó ostroma, amelyért ugyanúgy felelnie kell majd az elfogott Karadzicnak. A város szorongatott helyzete az 1992-95-ös boszniai háború szinonimájává vált: a világ a televíziók képernyőjén keresztül követte nyomon, ahogy a szerb erők a Szarajevót övező magas hegyekről lőtték a várost, kisebb-nagyobb megszakításokkal 43 hónapon át.

A legemlékezetesebb talán a szarajevói piacot ért tüzérségi támadás, amelyben 43 ember halt meg. Civil szervezetek becslése szerint az ostrom 12 ezer halálos áldozattal járt, köztük több mint ezer gyermek volt. Ez volt a leghosszabb háborús ostrom Európában a II. világháború után.

Bosnyák nők menekülnek az ostrom alatt álló Szarajevóban

Egy 2006 végén nyilvánosságra hozott tanulmány szerint a 3 és fél éves ostrom alatt Szarajevóban mintegy 14 milliárd eurós kárt okoztak a szerb csapatok. A boszniai szakértőkből álló kutatócsoport 1996 óta különböző vállalatok, intézmények és az ostrom túlélőinek segítségével folytatott átfogó kutatást a témában.

Sokáig nem hitték el a szerbek

Különösen a srebrenicai mészárlásokkal kapcsolatban élt egy évtizedig sokakban a hit, hogy a gyilkosságok valójában nem is történtek meg, vagy nagyságrendekkel kevesebben haltak meg, mint azt a nemzetközi sajtó állította. Jelentős változás következett be ebben a tömeggyilkosság 10. évfordulóján. 2005 júniusában közel ötvenezren gyűltek össze, hogy megemlékezzenek a véres eseményekről. A bosznia-hercegovinai Potocariban lévő emlékhelyen magas rangú külföldi politikusok is megjelentek, és ez volt az első alkalom, hogy - Boris Tadic elnök vezetésével - Szerbia is képviseltette magát az eseményen a gyászolók mellett.

Gyászolók és újratemetésre váró koporsók tömege a tizedik évfordulón

Tadicot sokan támadták hazájában amiatt, hogy elment a megemlékezésre, Szerbiában ugyanis sokan úgy hitték, hogy a gyilkosságok valójában nem történtek meg. Mások ugyanakkor kénytelenek voltak elismerni a történteket, melyekre 2005 júniusban - az évforduló nyomán - megrázó képsorok emlékeztették a szerb közvéleményt. A több szerb televízió által is lejátszott korabeli videofelvételeken látható volt, amint szerb katonák bosnyák foglyokat gyilkolnak.

A háború utóélete

A szerbek körében, ha lassan is, de folytatódik a szembenézés az elkövetett bűnökkel. Egy boszniai szerb kormánybizottság 892 olyan tisztviselőt - önkormányzati hivatali alkalmazottakat, valamint a boszniai Szerb Köztársaság és a boszniai államközösség közigazgatásában dolgozókat - azonosított egy jelentésében, akiknek közük lehetett a srebrenicai mészárláshoz.

Közben tovább folytatódik a különböző boszniai tömegsírokból kiemelt emberi maradványok azonosítása. Eddig 2032 holttestről tudták megállapítani a személyazonosságát, és körülbelül 1300-at helyeztek végső nyugalomra. 4500 emberi maradvány ugyanakkor még arra vár, hogy kiderítsék személyazonosságát. A hatóságok már számos tömegsírt feltártak, ám még nem mindegyiket. Időről időre jönnek a bejelentések, hogy tömegsírt találtak. A becslések szerint áldozatok ezrei fekszenek még több jelöletlen sírban.