A régi szövegtől is elájultak Obama hívei

"Csodálatos" - ez bukott ki egy lányból, pedig akkor még csak néhány perce nézte és hallgatta Barack Obama demokrata elnökjelöltet. Az [origo] tudósítója jelen volt egy több ezer fős kampánygyűlésen a Virginia állambeli Leesburgben, ahol Obamáról kiderült, hogy babonás, de még olyan gondolatokkal is sikerült tűzbe hoznia a közönséget, hogy "ennek a választásnak tényleg az emberek problémáiról kell szólnia".

Két McCain-táblát szúrt le a háza elé egy nő azon az utcán, amelyen Barack Obama hívei igyekeztek a délutáni kampányrendezvényre. "Bevittem őket éjszakára, mert attól féltem, hogy a demokraták ellopják őket. Most már itthon vagyok, tudok rájuk figyelni" - magyarázta Kris Stuba az [origo] tudósítójának. Az ötvenes éveiben járó asszony annyira elkötelezett republikánus, hogy fintorogva beszélt Barack Obamáról.

Évekkel ezelőtt még nem kellett volna az ablaka alatt vonuló demokrata tömegtől tartania, Leesburg és a teljes Loudon megye ugyanis stabil republikánus bázisnak számított, míg idén könnyen lehet, hogy a demokrata szavazók kerülnek többségbe. Stuba és egy másik helyi republikánus - az egyszerűen csak Scottként bemutatkozó étteremtulajdonos - azt mondta az [origo] tudósítójának, a változás oka az, hogy az utóbbi tíz évben sok liberális költözött ide, és ők felduzzasztották a demokrata szavazótábort. "Ha viszont elmész a farmokra, akkor ott szinte csak McCain-táblákat fogsz látni" - jegyezte meg az ebédjét éppen befejező Scott.

Szabadságot vettek ki

A Leesburg határában lévő parkot nézve valóban nem úgy tűnt, mintha ez a város republikánus lenne. Barack Obama kampányrendezvényét csak este fél hatra hirdették meg, de már délelőtt tíz órakor megjelent néhány szimpatizáns, délre pedig százméteres sor alakult ki. "Obamának a középosztály az első" - kiabálta a parkot körülvevő kerítés tetején állva egy tízéves fiú, miközben jelvényárusok környékezték meg a gyülekezőket. Egy darab öt dollárba kerül, de tízért már hármat is adnak - magyarázta az egyik fiú. Egy kollégája viszont aggódva kérdezgette az [origo] fotókat készítő újságíróját, hogy vajon nem az adóhivataltól érkezett-e.

Bár rendes munkanap volt, így is több ezren gyűltek össze. "Szabadságot vettem ki, ahogy sokan mások. Nagy dolog ez, főleg az elmúlt nyolc év után" - mondta egy Obama-sapkás férfi. Két gimnazista lány hamarabb jött el az iskolából, hogy részt vehessen a rendezvényen. Csak egyikük elég idős ahhoz, hogy szavazzon, és még ő sem döntötte el, kire fog voksolni. Obama szimpatikusabb neki, McCaint viszont erősebb vezetőnek tartja. A két lány egyben árnyalta az általános tételt, amely szerint a fiatalok a demokrata jelölt mögött sorakoztak fel. Azt mondták, ők úgy tapasztalják, hogy inkább a szülői befolyás a döntő.

Több kampányrendezvényre is csak korlátozott számban, jeggyel lehet bejutni, ez azonban nyilvános gyűlés volt. Így is mindenkinek keresztül kellett mennie egy fémdetektoron, és a biztonsági emberek átvizsgálták a technikai berendezéseket is. A szervezők már előre figyelmeztették a sorbanállókat, hogy a kamerákat, telefonokat, mp3-lejátszókat kapcsolják be, hogy az ellenőrzés során lehessen látni, hogy rendeltetésszerűen működnek. Az elnökjelöltre vigyázó titkosszolgálat emberei figyelték a vizsgálaton átesett közönség viselkedését is. Egyikük végig a színpadon állt, és amikor néhányan leültek a fűre, egy intéssel jelezte neki, hogy álljanak fel. (A férfi csak mutogatott, nem szólalt meg, így azt sem indokolta meg, hogy erre miért volt szükség.)

Hálás közönség

Barack Obama ugyan nem vette jó néven, amikor riválisa egy hirdetésben Britney Spearshez és más hírességekhez hasonlította, a várakozás mégis egy nagynevű zenekarok koncertjeit idézte. "Ő az, nem, mégsem" - egy magas nő ellátott a színpad mögött álló fekete terepjárókhoz, és így számolt be arról, ahogy ki-be szálltak az emberek. Megtapsolták és ujjongással köszöntötték ugyan a felvezető beszédeket mondó demokrata kormányzót, Tim Paine-t és a most szenátori helyre pályázó elődjét, Mark Warnert, de közben azért elkezdődött Obama nevének és kampánya nemhivatalos jelszavának (yes, we can - igen, meg tudjuk csinálni) skandálása is.

Program, támadás, ösztönzés

"Csodálatos" - kiáltott fel egy lány, ahogy a demokrata elnökjelölt színpadra lépett és elkezdett beszélni. Obamát hatalmas ujjongás fogadta, és bár az [origo] tudósítójának tapasztalata az, hogy az amerikaiakra általában jellemző, hogy minden körülmények között képesek tapsolni és ujjongani, ha valaki megkéri őket erre, ez őszinte örömködésnek tűnt. A közönség nagyon hálásan fogadta a legegyszerűbb gondolatokat is, hangos rivalgás kísérte például az "ennek a választásnak már tényleg az emberek problémáiról kell szólnia" mondatot.

Obama alig félórás beszédet mondott, de ebbe belefért programjának rövid összefoglalása, ellenfelének támadása és az összegyűltek biztatása. Hatásos eszközökkel operált, adóprogramját például úgy vezette fel, hogy megkérte a közönséget, tegye fel a kezét az, aki 250 ezer dollárnál kevesebbet keres. Szinte mindenki jelentkezett, az elnökjelölt pedig megnyugtatta őket, hogy ha ő győz, akkor mindenkinek csökkenteni fogja az adóterheit. Amikor egyik mondatát úgy kezdte, hogy "ha elnök lennék", akkor a tömeg búgni kezdett, de ő mosolyogva lecsendesítette őket, megjegyezve, hogy "babonás vagyok".

"Az nem lehet, hogy minden felmérés téved"

Szólt ugyan arról is, hogy több pénzt akar fektetni az oktatásba, hogy ki akarja terjeszteni az egészségbiztosítást, ezzel a beszéddel Obamának nyilván nem a programismertetés volt a célja, hanem az, hogy a választás előtti utolsó napokban feltüzelje a híveit. Kedvező fogadtatásra találtak például a John McCainnek és alelnökjelöltjének, Sarah Palinnek bevitt ütések. Obama szerint riválisa nem a vízvezetékszerelőt (utalás az utolsó tévévitában előkerült Joe-ra, a vízvezetékszerelőre) védelmezi, hanem a Wall streeti bankárokat, akik az adócsökkentésével leginkább jól járnak.

Az elkötelezett demokraták körében közutálatnak örvendő Sarah Palinnek pedig azzal szúrt oda, hogy kijelentette, "tudom, hogy néhány ember nem így gondolja, de nekem ez valódi Virginiának tűnik". A hangsúly a "valódi"-n van, Palin ugyanis egy beszédében gyakorlatilag kettéosztotta az országot: van a kisvárosi, hazafias, keményen dolgozó "valódi Amerika" és van a többi. Ezt könnyen lehetett úgy értelmezni, hogy a valódi valójában republikánust jelent, amiért sok bírálatot is kapott az alelnökjelölt, aki végül elnézést kért azért, ha félreérthetően fogalmazott.

Hisznek benne

Obama nemcsak keménykedéssel próbálta tüzelni a közönséget. Hangsúlyozta, hogy milyen nagy tétje van a választásnak, és hogy ebben minden segítségre szükség van az utolsó napokban is.. "Ha megnyerjük Virginiát, akkor megnyerjük a választást is" - hangzott Obama utolsó mondata, amit már szinte teljesen elnyomott a tömeg hangos lelkesedése.

"Újdonság nem volt benne, de én végigkövettem az egész kampányát" - mondta az [origo] tudósítójának a leesburgi Ana Douglas, akinek ennek ellenére is nagyon tetszett Obama beszéde. A kérdésre, hogy biztos-e a demokrata jelölt győzelmében, egyetlen szóval válaszolt: "abszolút". Ez az, amivel talán a McCain-táblái miatt aggódó Kris Stuba is egyetért. Ő ugyanis még a gyűlés előtt elmondta, nem hisz abban, hogy a republikánus jelölt képes fordítani az álláson a választásig hátralévő időben. Szomorúan beletörődve jegyezte meg: "az nem lehet, hogy minden felmérés téved".

Leesburg, Virginia - Egyesült Államok