McCain lehelete hajtja a kisvárosi republikánust

"A másik fickó" - kizárólag így hajlandó beszélni Barack Obamáról az a kisvárosi republikánus vezető, akinek kampányértekezletén jelen volt az [origo] tudósítója. Maryland államban ugyan szinte semmi esélye az országosan is egyre nagyobb hátrányba kerülő John McCainnek, a helyi republikánusok mégsem adják fel. A kampány utolsó napjaira csatlakozott hozzájuk többek között egy férfi, akinek barátnője Obama-rajongó és két gimnazista lány, akik az árral szemben akarnak úszni.

Melegítőben és stoplis cipőben rendezgette Dan Willard a papírokat az irodájában, miközben várta a vendégeket. Csütörtök este hét órára hirdetett meg találkozót a John McCain kampányához csatlakozó új önkénteseknek. Az ügyvédként dolgozó, enyhén elhízott, kopaszodó férfi a Maryland állambeli republikánusok egyik térségi igazgatója. Ebben a minőségében nem lehetett része túl sok sikerélményben, Maryland ugyanis stabilan demokrata, az utóbbi négy elnökválasztáson a republikánusok több mint tíz százalékkal kaptak ki.

Az ehhez hasonló, biztosan az egyik oldalra húzó államokban az elnökjelöltek nem is kampányolnak, és pénzt sem költenek, mert tudják, hogy feleslegesen tennék. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a marylandi republikánusok ne vennék ki részüket a McCain-kampányból. Önkénteseik besegítenek más államokban - például a szomszédos Virginiában, ahol szoros verseny alakult ki a két jelölt között -, és hallatják a hangjukat Marylandben is.

Szembeszállnak az áramlattal

A meghirdetett időpontban hárman jelentek meg a Washingtonhoz közeli Rockville vasútállomás mellett fekvő irodaház legfelső, 19. emeletén. Két gimnazista lány azért jött, mert már torkig vannak Obamával. "A médiában, a boltokban, a pólókon, minden tele van vele. Az iskolában is mindenki őt akarja elnöknek. Mi azonban szembeszállunk ezzel az áramlattal" - magyarázta egymás szavába vágva Eli Orakatz és Rachel Kazal az [origo] tudósítójának. Kezükben mindketten McCain feliratú műanyag poharat tartottak.

A harmadik önkéntes egy fiatal férfi, Matthew Mockerman volt, aki bemutatkozását azzal kezdte, hogy bevallotta, a barátnője Obama-szavazó. "Vannak felhevült beszélgetéseink erről, de egyébként mindenben jól kijövünk egymással" - válaszolta a kérdésre, hogy vajon a kapcsolatuk hogyan viseli a politikai nézeteltérést. A férfi 12 évet szolgált a hadseregben, ott vált elkötelezett konzervatívvá, és ez nem változott az után sem, hogy leszerelt, és egy telekommunikációs cégnek kezdett el dolgozni.

Később befutott még egy idősebb házaspár, akikről sok minden nem derült ki azon kívül, hogy a másik három önkénteshez hasonlóan ők sem vettek még részt a helyi republikánusok kampányában. Érkezésükkor Willard már javában tartotta az eligazítást a tennivalókról. Nem sokat adott a formára, a közel egyórás beszélgetés az iroda ajtajában zajlott. "Ti olyan emberek vagytok, akik hajlandók tenni valamit" - próbálta előbb lelkesíteni az új önkénteseket Willard, majd rátért a technikai részletekre.

Integetés és telefonálás

Kiderült, hogy kétféle feladatra keres embereket. Az egyik a telefonos kampányolás, Willard szerint ugyanis a "politikában a legerősebb fegyver az, amikor egy ember beszél egy másikkal". Ennek van egy kérdőíves része is, amelynek adatait aztán kielemzik a kampányközpontban, és ha valamelyik szavazóról kiderül, hogy még megdolgozható, vagyis hajlik McCain támogatására, akkor további telefonhívásokat fog kapni. A telefonálás mellett Willard egy heti rendszerességgel megszervezett kampányeseményre is várja az önkénteseket. Minden vasárnap kiállnak az irodaház második emeletének teraszára, és McCain támogatására buzdító táblákkal integetnek az autósoknak. Willard szerint ezen a demokrata környéken is meglepően sokan vannak, akik visszaintegetnek és mosolyognak, bár megjegyezte, hogy akadt olyan autós is, aki bemutatott a kampányban besegítő nyolcéves lányának.

A helyi republikánus vezető biztatta az önkénteseket arra is, hogy a lakóhelyükhöz közeli forgalmasabb kereszteződésekben maguk is álljanak ki kampányolni. Figyelmeztette azonban őket, hogy ezt soha ne egyedül csinálják. "Ha valaki egymagában áll ki egy táblával a kezében, akkor őrültnek nézik. De ha ketten vagy hárman csinálják ugyanezt, akkor az már kampányolásnak tűnik" - magyarázta. Az eligazítás során kiderült ugyanakkor az is, hogy Maryland államot annyira reménytelennek tartják a republikánusok, hogy még táblákra és plakátokra sem adnak pénzt, ami nehezíti ezt a fajta önkéntes munkát.

A késve érkező idős házaspár férfi tagja, Barry Lyons a beszélgetés során meg is jegyezte, hogy "a marylandi republikánus párt már fel is adta a versenyt", Willard azonban még csírájában igyekezett elfojtani ezt a gondolatot, és sietve kijelentette: "Mi soha nem adunk fel semmit." Csak a megyében több ezer önkéntesre számítanak a választás napján, és az ügyvéd szerint közöttük van közel 150 olyan, aki demokrataként és függetlenként segíti McCain kampányát. A republikánus vezető közölte, hogy ugyanolyan lelkesedést tapasztal, mint négy évvel ezelőtt, amikor Bush újraválasztásában segített.

Az afroamerikaiak mosolya

Willard nem hasonlított azokhoz a párttársaihoz, akikkel az [origo] tudósítója az utóbbi hetekben beszélt. Ők nyíltan közölték, hogy szerintük McCainnek nincs esélye arra, hogy nyerjen, Willard azonban még bízik a győzelemben. Szerinte ha Barack Obama előnye a közvélemény-kutatásokban hét százalékon belül marad, akkor a republikánus jelölt még meglepetést okozhat a választás napján. Willard ezt személyes tapasztalata alapján gondolja így: "Az országos felmérések mind azt mondják, hogy a feketék több mint kilencven százaléka a demokrata jelöltre szavaz majd. Viszont amikor integetünk a táblákkal, akkor az ezt örömmel fogadóknak a fele fekete. Márpedig ezt az örömet nem lehet színlelni."

A faji kérdés szerepét emlegette Barry Lyons is, aki szerint lehetséges, hogy az eredménybe beleszól majd a Bradley-effektus. Az 1982-es Los Angeles-i polgármester-választáson a felmérések az afroamerikai Thomas Bradley magabiztos előnyét mutatták, de ő mégis elbukott, feltehetően azért, mert sokan nem vallották be a közvélemény-kutatóknak, hogy nem hajlandók fekete politikusra szavazni. Barry Lyons és felesége akkoriban Los Angelesben élt, és állításuk szerint ők Bradleyt támogatták, most azonban úgy tűnt, nem bánnák nagyon, ha hasonló forgatókönyv érvényesülne Obama esetében is.

Nem reklámozza Obamát

A republikánus jelölt támogatottsága a RealClearPolitics csütörtöki felmérésösszesítése (amely több kutatás átlagát mutatja) szerint 42,6 százalékon állt, míg a demokratáé 50,1-en, ennek okait azonban nem boncolgatták az értekezleten. Az önkéntesek távozása után Willard azt mondta, egyetlen hibát tud csak említeni: azt, hogy McCain a közfinanszínszírozást választotta, ez ugyanis azt jelentette, hogy korlátozott összeget fordíthat a kampányára, szemben riválisával, aki annyi pénzt költhet, amennyit össze tud gyűjteni. A marylandi republikánus szerint azonban még az anyagi fölény sem ért volna sokat, ha szeptember közepén nem mélyül el a pénzügyi válság, ez ugyanis az általános elemzői vélemény szerint Obamának kedvezett, akit a felmérések alapján a választók alkalmasabbnak tartanak a gazdasági bajok megoldására.

Willard egyszer sem mondta ki Barack Obama nevét, helyette egyszerűen csak úgy nevezte: a "másik fickó". "Nem akarok elégedettséget okozni azzal, hogy reklámozom őt" - magyarázta. McCainről eközben a legnagyobb tisztelettel beszélt. Azt mondta, ő akkor csatlakozott a kampányához, amikor McCain épp rossz passzban volt, és mindenki leírta. A marylandi republikánust a politikus személyes története fogta meg, különösen az, hogy Vietnamban inkább a fogságot választotta, és nem hagyta hátra bajtársait. "Ő egy olyan ember, aki az utolsó leheletekor is az országra fog gondolni" - fogalmazott Willard, aki szerint kevés ilyen ember van most Amerikában.

Rockville, Maryland - Egyesült Államok