A történelem és a sztárság nyomja Obama vállát

Barack Obama megválasztása kétségtelenül történelmi jelentőségű esemény, ám a leendő elnök dolgát ez egyáltalán nem könnyíti meg, ahogy az sem, hogy már az előtt világszerte kultikus figura lett belőle, hogy igazából a csúcsra ért volna. Magasra tette a lécet, amelyet nehéz időkben kell átvinnie, úgy, hogy közben saját idealizmusát se hagyja cserben.

A világon senkinek fogalma sem lehet arról, hogy mit fog hozni Amerikának és a világnak Barack Obama elnöksége, de megválasztása valóban történelmi jelentőségű esemény.

A most lezárult elnökválasztás viszonyítási pont lesz: az "amikor Sztálin meghalt", az "amikor Kennedyt lelőtték" vagy éppen a "szeptember 11." mellé felzárkózik az, "amikor először lett fekete elnöke Amerikának". Függetlenül attól, hogy Obama jó elnöke lesz az Egyesült Államoknak akár választói, akár a világ egyéb lakói szempontjából.

Az amerikai szavazók választásának jelentősége - megítélhető elnöki tevékenység híján - leginkább abban rejlik, hogy Barack Obama fekete, a legfigyelemreméltóbb körülmény mégis az, hogy a választás nem etnikai alapon történt. Obama nem annak köszönheti a győzelmet, hogy a feketék arányszáma rendkívüli mértékben megnőtt volna az Egyesült Államokban vagy hogy az etnikai kérdések rendkívüli jelentőségűvé nőttek volna. Éppen ellenkezőleg: azért választhatott meg most először Amerika népe fekete elnököt, mert most adódott először olyan elehetőség, hogy egy, nyilvánvalóan valamely etnikai kisebbséghez tartozó jelölt ne "etnikai jelöltként" indulhasson.

Ettől Amerika még nem lett az etnikai béke országa, de kiderült, hogy az etnikai hovatartozás immár a szó szerint legmagasabb pozíció betöltésének sem lehet akadálya. Ez nyilvánvalóan történelmi mérföldkő, és némi remény minden olyan ország számára, amely etnikai meghatározottságú - illetve akként felfogott - belső konfliktusokkal küzd.

Igazságtalan lenne azonban Obama győzelmének jelentőségét pusztán erre a tényre leegyszerűsíteni. Barack Obamát az elmúlt egy évben elsősorban mint karizmatikus szónokot ismerte meg a világ. Kampánya során hatásosan sugározta magáról a hazájában és a világban is új politikát, új gondolkodásmódot meghonosítani képes vezető képét. Ezt azonban szinte kizárólag kommunikációs eszközökkel - beszédekkel, könyvekkel, tévéinterjúkkal, blogokkal, hirdetésekkel - érte el, miközben még lelkes támogatói között is sokakat késztet óvatosságra, hogy konkrét elképzeléseiről keveset tudni, jövőbeni döntései, értékválasztásai az egyes ügyekben nehezen megjósolhatóak.

Kampányában a jelölt személyes karizmájára épülő fennkölt üzeneteket a kampánycsapat hallatlan hatásossággal elegyítette az elmúlt évtizedek minden technikai, kutatási, mozgósítási tapasztalatának földhözragadt profizmusával.

Az új elnök személye részben helyzete és múltja, részben pedig saját kampánya, a "változás" ígérete miatt kelt a megszokottnál jóval nagyobb várakozást. Obama minden üzenete - konkrétan vagy áttételesen - a változásról szólt, és jóval többet ígért, mint egyszerűen egy új - és az eddigi, régen megunthoz képes más világnézetű - elnököt. Obama elnök egyik legnagyobb kihívása éppen a maga által keltett, de ahhoz képest is jócskán eltúlzott várakozásoknak való megfelelés lesz. Megjósolhatatlan, hogy Obama elnökként képes lesz-e megteremteni azt az új világot (vagy a világnak azt az új értelmezését), amelyet hívei hazájában és a világban belelátnak, még úgy is, ha ez a világ bizonyos értelemben már attól is új lesz, hogy eddig csak filmekben látható módon egy fekete férfi lesz benne az Egyesült Államok elnöke.

Barack Obama népszerűsége a kampány során a világ egyéb részein jóval magasabb volt hazai támogatottságánál is. Obama olyan sztárstátuszba került külföldön, amelyről George W. Bush sohasem álmodhatott. Ez megkönnyítheti Obama dolgát a nemzetközi porondon, de nehézségeket is okozhat számára, ha egyszerre akar a belső és a külső elvárásoknak megfelelni. Sztár mivolta egyúttal tovább erősítheti a világpolitika színpadiassá válását.

Obama olyan pillanatban veszi át az Egyesült Államok vezetését, amely jóval nehezebb feladat elé állítja őt elődei többségénél. Obama egyik legnehezebben megvalósítható, de igen fontos - és kampánya kezdetétől hangoztatott - ígérete az, hogy valahogy hidat fog verni az egyre ellenségesebben szemben álló republikánus és demokrata Amerika közé. Elegáns győzelmi beszédében is hangsúlyozta ezt a témát, nemcsak azzal, hogy szép szavakkal magasztalta a legyőzött John McCaint és egy szót sem szólt a negatív kampányban adott és kapott csapásokról, hanem azzal is, hogy kijelentette: minden amerikai elnöke lesz, azoké is, akik nem szavaztak rá. Ennél sokkal gyakorlatibb feladatok is várnak rá: egy elhúzódónak mutatkozó pénzügyi válság elején, két távoli országban háborúban állva, az USA gazdasági és politikai világbefolyásának már érezhető csökkenése közepette bárki másnak az elnökké választásához is komoly várakozások fűződnének.

A magas politikai tisztségben rövid múlttal rendelkező elnök közvetlen környezetében és várhatóan kormányában - számos tapasztalt, korábbi kormányok - elsősorban a Clinton-kormány - mellett dolgozó politikai szereplő ügyködik majd. Az új adminisztrációnak egyszerre kellene majd hozzáértést sugároznia és megfelelni Obama azon ígéretének, hogy felszámolja a korrupt washingtoni berendezkedést. Az ismert körülmények között az új elnöknek nem lesz sok ideje kényelembe helyezni magát új pozíciójában: a helyzet rákényszeríti, hogy január 20-i beiktatása után bemelegítés nélkül a dolgok közepébe vágjon. Ezután fog kiderülni, hogy Barack Obama, aki szimbólumként már ma is történelmi alak, politikusként is az lesz-e.