Kandúrok is veszélyeztették Franz Kafka hagyatékát

Franz Kafka részben a bürokráciáról szóló írásai miatt vált híressé, és a hivataloskodás holtában sem hagyja nyugodni a 20. század egyik legnagyobb íróját. Irodalmi hagyatékát a tűz martalékának szánta, de örökösei mégis megmentették, a felbecsülhetetlen értékű kéziratok pedig túlélték a náci uralmat és az évtizedes porosodást egy macskák uralta lakásban. Irodalmi örökösei most azért küzdenek, nehogy Izrael állam vagy egy német archívum tulajdonába kerüljön a tel-avivi és svájci széfekben rejtőző irodalmi kincs.

"De hát mindenki a törvény felé igyekszik!" - kiált fel a vidéki ember Franz Kafka A törvény kapujában című novellájában. A kafkai idézet a mostani helyzetre is áll, az író kézirataiért ugyanis többen jogi úton versengenek: az örökösök, Izrael állam és egy német archívum. Az Izraelben élő örökösök szerint a hagyaték őket illeti, mivel ők örökölték azt, Izrael állam Kafka zsidóságára hivatkozva akarja megszerezni a kéziratokat, míg a németek arra hivatkoznak, hogy Kafka német nyelvű volt, németül írt, így egy német archívumban a helye az összes írásának.

Az 1924-ben elhunyt Kafka meghagyta, hogy halála után égessék el kéziratait, azonban azok végül nem semmisültek meg. Egyes értékes Kafka-kéziratok legalább hat svájci és tel-avivi széfben pihennek a Washington Post szerint. A széfekben jelenleg vagy 70 Kafka-levél és 20 napló lehet - teszi hozzá a lap. A prágai írónak olyan írásai is lehetnek ott, amelyeket még sosem publikáltak, az akadémikusok egybehangzó véleménye szerint irodalmi kincsesbánya rejtőzhet bennük.

Az izraeli kormány archivátorai ki akarják vizsgálni, hogy a kéziratok valóban eredetiek-e, sőt Izrael állam meg is tartaná azokat magának. Arra hivatkoznak, hogy a dokumentumok "értékesek lehetnek a zsidó nép és állam történetének szempontjából" - közölte Benjamin Netanjahu miniszterelnök hivatala.

"Akár ott van bármilyen eredeti Kafka-anyag, akár nincs, olyan anyag biztos van, amely megvilágíthatja őt mint emberi lényt" - mondta Kafkáról Kathi Diamant, Kafka utolsó barátnőjének, Dora Diamantnak az életrajzírója (és talán távoli rokona is, bár erre elmondása szerint még nem talált kézzelfogható bizonyítékot). Az ismert Kafka-archívum zöme jelenleg Csehországban, Nagy-Britanniában és Németországban van.

A tűzhalált és a nácikat is megúszó kéziratok

A 41 évesen elhunyt Franz Kafka kéziratainak sorsa igen hányattatott volt már az író életében is. Több írásával elégedetlen volt, tűzre valónak találta őket, és többet el is égetett. Elhatalmasodó tuberkulózisa 1924-ben halálához vezetett, azonban elhunyta előtt úgy döntött, meggyőzi jó barátját, Max Brodot, hogy a ráhagyott befejezetlen művek kéziratait égesse el. (Brod nemcsak Kafka műveinek örököse, hanem egyben azok végső befejezője is volt, mivel Kafka legtöbb írását nem zárta le. Így Max Brodnak nagy szerepe van A per, Az átváltozás vagy A kastély végső változataiban.)

Brod megtagadta Kafka végső kérését. Éveken át őrizte a nagyértékű dokumentumokat, mígnem Adolf Hitler náci csapatai el nem kezdték Csehország megszállását 1939-ben. Brod úgy döntött, otthagyja Prágát, és a papírokat is magával viszi. Az iratokat a BBC szerint két bőröndben csempészte ki a németek által nem sokkal később elfoglalt városból, és az utolsó, Prágát elhagyó vonattal menekült el. Brod ezt követően letelepedett Izraelben, majd végrendeletében halála (1968) után titkárnőjére, Esther Hofféra hagyta az értékes iratokat.

Nem minden irat került Max Brod tulajdonába, Kafka egyes naplói és levelei utolsó barátnőjénél, Dora Diamantnál maradtak. A Berlinben élő német nőtől a náci titkosrendőrség, a Gestapo kobozta el a dokumentumokat 1933-ban (a 20 naplókötet és 35 levél felkutatása a Kafka-projekt egyik fő feladata).

Kafka szintén elkobzott könyvtára már visszakerült Prágába. Stuttgartban egy régiségkereskedőtől a Porsche autókonszern szerezte meg őket, majd 2001 novemberében átadta Prágában az ottani Kafka-alapítványnak. Így hazakerülhetett Kafka ezer könyvből és rengeteg egyéb dokumentumból álló gyűjteménye.

A per

2008. július 10-én írt róla a BBC, hogy eddig rejtve maradt Kafka-iratok bukkantak fel az izraeli fővárosban, Tel-Avivban. A kéziratok mintegy 40 éve porosodtak Max Brod, majd Esther Hoffe egykori földszinti lakásában, majd később széfekben helyezte el őket az örökös. Hoffe két évvel ezelőtt, 101 éves korában hunyt el, és élete során csökönyösen kitartott amellett, hogy az írások most már családja tulajdonát képezik, és nem volt hajlandó átadni azokat az izraeli államnak.

Esther Hoffe halála után az örökséget - köztük a kéziratokat - lányai, Hava és Ruth kapták. Így már nekik kellett bíróságra járniuk, amikor 2008-ban az izraeli kormány pert indított azért, hogy adják át az iratokat egy nyilvános archívumnak, egyetemnek vagy könyvtárnak Izraelben. A Hárec című izraeli lap szerint a bíróság tavaly december 27-én hozott is egy olyan döntést az ügyben, az örökösöknek 15 napjuk van arra, hogy megállapodásra jussanak az állam képviselőivel és a Nemzeti Könyvtárral az iratok birtoklása ügyében.

A bíró azzal fenyegetett, hogy ha a határidőig nem születik megállapodás, a tel-avivi széfeket a testvérek engedélye nélkül megnyitják az Állami Archívum és a bíróság által kijelölt végrehajtó előtt. Így független szakemberek vizsgálhatják meg a kéziratok eredetiségét. A végrehajtó annyit már elért, hogy a birtokába kerültek a széfek kulcsai, és ellátogathatott Esther Hoffe egykori Spinoza utcai otthonába, hogy megbizonyosodjon felőle, vannak-e ott még Kafka-dokumentumok.

A legkevesebb, amit az izraeliek akarnak, hogy regisztrálhassák és lemásolhassák a felbecsülhetetlen értékű dokumentumokat. Viszont attól tartanak, hogy Hofféék eladnak példányokat az iratokból, ahogy A per eredeti kéziratát is elárverezték 1980-ban, 1,7 millió dollárért. A vevő a Modern Irodalom Múzeuma volt a németországi Marbachból. A múzeum is szeretne minél több kéziratot megszerezni a családtól, ezzel tovább bonyolítva a kafkai helyzetet.

A tel-avivi bíróság fog majd dönteni arról is, hogy a hagyaték Hoffééknél maradjon-e, Izrael állam tulajdonába kerüljön vagy a szintén bejelentkező német archívum birtokává váljon.

Kandúrok fenyegetése

Az izraeli hatóságok egyik félelme évekig az volt, hogy a Hoffe-lakás alkalmatlan volt a nagy értékű iratok tárolására. Esther Hoffe ugyanis rengeteg macskával és kutyával osztotta meg otthonát. Nagy kérdés a BBC szerint, hogy az évtizedeket a lakásban töltő kéziratok még olvashatók maradtak-e, így az izraeli hatóságok mindenképp be akarnak jutni a lakásba az esetleg még ott lévő iratokért, vagy látni akarják a széfek tartalmát.

Hava Hoffe ügyvédje szerint az örökös irtózik tőle, hogy izraeli ügynökök kutassanak a családi öröksége után és turkáljanak az általa személyes jellegűnek tartott levelek között. "Hava ezeket a saját maga és családja részének tekinti, és úgy érzi, mintha ezzel erőszakot tennének rajta" - mondta Oded Hacohen ügyvéd. Szerinte a legjobb megoldás az lenne, ha Izrael beérné az értékes iratok másolataival.

Anyjához hasonlóan Hava Hoffe is számos macskát tart, és a New York Times szerint a 74 éves nő ezért nem túl kedvelt a szomszédok körében. Nyilatkozni sem szeret a sajtónak, egyszer azonban adott egy 10 perces nyilatkozatot az utcán, ahol azt mondta a sajtónak, hogy nem hajlandó visszaadni az örökségét és hogy nagyon jó viszonyban volt a megboldogult Max Broddal. Megkérdezték tőle, hogy a macskás lakásban hányódik-e még bármelyik irat, mire tömören annyit felelt: "Azt gondolja, ennyire hülyék vagyunk?"

Cionista élharcos vagy egzisztencialista író?

Az izraeliek óhaja tehát az, hogy az írások és levelek mindenképp izraeli földön maradjanak. "Ez az anyag Jeruzsálemhez tartozik" - mondta Mark Gelber, a Beér-Sevai Egyetem összehasonlító irodalomtudományi professzora a New York Timesnak. Ezt azzal indokolta, hogy "Brod az első világháború előtt cionista lett, itt élt és dolgozott, és itt is temették el. Kevésbé köztudott a tény, hogy Kafka egy teljesen elkötelezett zsidó személyiség és író volt, bensőséges volt a kapcsolata a cionizmussal és a zsidósággal" - mondta Gelber a New York Timesnak.

Az amerikai lap szerint ugyanakkor a németeknek is lehet nyomós indokuk Kafka örökségének megszerzésére, mivel Kafka német nyelven írt. Ráadásul a legtöbb műve nem tűnik olyan elkötelezettnek és nacionalistának, hisz az írásokat a saját kétségbeesése és az elidegenedés érzése ihlette, nem a cionista hevület.

Louis Begley könyve (The Tremendous World I Have Inside My Head: Franz Kafka: A Biographical Essay - A fejemben lévő félelmetes világ: Franz Kafka: Egy életrajzi esszé) szintén ellentmondásosként írja le Kafka cionista elhivatottságát. "Csodálom a cionizmust, és undorodom is tőle" - idézi Begley magát Kafkát. Gelber viszont kitart, és Max Brodra hivatkozva azt állítja: Kafka héberül tanult, és végleg ki akart vándorolni Izraelbe.