Egymás torkának esve döntöttek a háborúról Obama emberei

Kemény, indulatos viták eredményeként született meg az Egyesült Államok afganisztáni háborús stratégiája tavaly ősszel - derül ki az egyik legismertebb amerikai újságíró, Bob Woodward új könyvéből. A legélesebb konfliktus az elnök politikai munkatársai és a katonaság vezetői között alakult ki, utóbbiak ugyanis nem akarták elfogadni azt, hogy rövid határidőn belül megkezdjék a csapatok kivonását Afganisztánból.

Jövő hétfőn jelenik meg Obama háborúi címmel az egyik legismertebb amerikai újságíró, Bob Woodward könyve az afganisztáni háborús döntések hátteréről. A Washington Post - amelynek Woodward az egyik szerkesztője - részleteket közöl a könyvből, amelyekből az derül ki, hogy kemény, személyeskedéstől sem mentes belharcok folytak a kormányzaton belül tavaly ősszel, amikor hosszú egyeztetéssorozat zajlott az Afganisztánban folytatandó stratégiáról.

A 2001. szeptember 11-i támadásokra reagálva indított háborúban a kezdeti sikerek után, az utóbbi években egyre több kudarcot szenvedtek el az amerikai hadsereg által irányított NATO-erők, és ennek megoldására próbált valamilyen tervet kidolgozni az Egyesült Államok. Barack Obama elnök több hónapon át tartott megbeszéléseket a hadsereg vezetőivel és saját nemzetbiztonsági csapatának tagjaival, és végül tavaly november végén egy olyan stratégiát fogadtak el, amely szerint egy gyors 30 ezer fős csapaterősítés után, 2011-ben már meg is kezdik az amerikai katonák kivonását Afganisztánból.

A Watergate-ügy feltárásával ismertté vált Woodward könyvéből kiderül, hogy kemény vitákban született meg ez a terv. A katonai vezetők nagyobb csapaterősítést tartottak szükségesnek, és nem szabtak volna konkrét határidőt a kivonulásra, Obama azonban ezt nem volt hajlandó elfogadni. "Nem csinálok hosszútávú országépítést. Nem fogok elkölteni egybillió dollárt" - mondta az elnök Robert Gates védelmi miniszternek és Hillary Clinton külügyminiszternek egy 2009 októberi megbeszélésen a könyv szerint.

A vita rávilágított az egyeztetéseken résztvevők közötti személyes ellentétekre is. Az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, a korábban katonaként szolgáló James L. Jones például Obama politikai tanácsadóit időnként csak maffiának, politbürónak hívta. Hasonlóan rossz véleménnyel volt az elnök közeli munkatársairól David Patraeus is. Joe Biden alelnök pedig az Afganisztánnal és Pakisztánnal foglalkozó különmegbízottról, Richard Holbrooke-ról mondta azt, hogy nem találkozott még nála "egoistább pasassal".

A gyors csapaterősítésről és a kivonulás 2011-es megkezdéséről szóló stratégiát végül Obama személyesen vázolta fel, és ugyan a hadsereg később megpróbálta újranyitni az erről szóló vitákat, az elnök elzárkózott ettől. Az egyik ilyen alkalommal Obama, a könyv szerint bosszankodva azt kérdezte: "Miért tartjuk még mindig ezeket a megbeszéléseket?" Az ellentétek azonban nem simultak el, és a könyv szerint Richard Holbrooke is tett olyan megjegyzéseket, hogy az Obama által elfogadtatott stratégia nem fog működni.