Végül megtört Hoszni Mubarak, Egyiptom kemény kezű ura

A kitartó demonstrációk végül térdre kényszerítették az Egyiptomot harminc éve uraló Hoszni Mubarakot, és pénteken - mint alelnöke bejelentette - távozott a hatalomból. Mubarak ott volt, amikor felborították az évitezedek alatt megszilárdult közel-keleti politikai helyzetet, segítséget nyújtott, amikor az Egyesült Államoknak verőemberekre volt szüksége, évtizedekig kihasználta a nyugati országok előítéleteit, hatalmát pedig könyörtelen eszközökkel óvta ellenfeleitől.

"Egyiptom soha nem fogja elfogadni a nyomást. Viszont nem mondunk nemet a meggyőzésre" - jelentette ki Hoszni Mubarak egyiptomi államfő a WikiLeaks által nyilvánosságra hozott amerikai diplomáciai jelentés szerint, amikor 2008 legvégén, nem sokkal Barack Obama elnöki beiktatása előtt amerikai szenátorokkal találkozott Kairóban. Péntek délutánig úgy tűnt, Mubarak makacsul kitart kijelentése mellett.

Bár lemondását több mint két hete tartó, többször erőszakba forduló tüntetéseken követelték az uralmával elégedetlen több százezres tömegek, csütörtökön este mondott televíziós beszédében kijelentette, hogy csak szeptemberben távozik az államfői posztról, és bár több jogkörét átadja alelnökének, távozni nem akar, hanem kitölti mandátumát. Bár több hír jelent meg arról, hogy lemond a hatalomról, távozását végül alelnöke, Omár Szulejmán jelentette be pénteken délután. A bejelentés hírére hatalmas népünnepély tört ki Egyiptom utcáin (erről itt olvashat részleteket).

Esetleges távozását hónapok óta lebegtette, tavaly több interjúban jelezte, hogy nem az újraindulásra koncentrál, hanem arra, hogy a 2011-es elnökválasztásig el tudja végezni a maga elé kitűzött feladatokat. Csütörtöki beszédében még azt ígérte, hogy a hátralevő hónapokban a békés politikai átmenet megalapozásán fog dolgozni. Azt mondta, Egyiptom be fogja bizonyítani a világnak, hogy képes túllendülni mostani nehézségein, képes önerőből is megoldani a problémáit, az azonnali lemondásáról szóló találgatásokat pedig azzal ütötte el, hogy nem hajlandó meghajolni a külföldről rá nehezedő nyomás alatt. Ragaszkodását a hatalomhoz csütörtökön azzal indokolta, hogy távozása esetén az ország könnyen káoszba zuhanhat.

A fenyegetés alapja, hogy Mubarak személye összefonódott Egyiptommal, egy egyiptomi vicc szerint már az egész országot a családja ellenőrzi. Uralmának megszilárdítása érdekében nem riadt vissza a politikai és demokratikus szabadságjogok korlátozásától és az erőszakos eszközöktől sem, ugyanakkor a közel-keleti térség stabilitását biztosító egyik legfontosabb figura volt.

A megoldások embere

"Tudok mondani nagyon jó beszédeket az embereknek, de én nem ilyen típus vagyok. Szeretek csendben dolgozni. Az emberek enni akarnak, lakni akarnak valahol, víz kell nekik. Könnyen adhatnék nekik valamifajta érzéstelenítőt, de én a hosszú távú politikai elképzelések embere vagyok, nem az elektrosokké" - jelentette ki az amerikai Time magazinnak adott interjúban Hoszni Mubarak egyiptomi elnök még 1983-ban. Mubarak akkor kevesebb mint másfél éve volt hatalmon, és számos kihívás várt rá.

Muhammad Hoszni Szajjid Mubarak 1928 májusában született. Katonai iskolába, majd katonai akadémiára járt, pilótának tanult, kapott képzést a Szovjetunióban is. Mubarak kitartott a politikai karrier mellett, 1967-ben már az egyiptomi légierő akadémiájának elnöke lett. Részt vett az 1973-as negyedik arab-izraeli háborúban, amelyben egyiptomi és szíriai csapatok váratlanul mélyen behatoltak az izraeli területekre.

A fiatal Mubarak és Szadat- kattintson a képre Mubarak elmúlt évtizedeiért!

A húsznapos háború több szempontból is meghatározó volt Mubarak életében. Egyrészt az egyiptomi légierő kezdeti sikerei jó fényt vetettek rá, sokan a mai napig háborús hősként tisztelik, érdemei elismeréséül pedig a háború után kinevezték az egyiptomi légierő marsalljává. Politikai karrierje is a háború után kezdett szárnyalni, Anvar Szadat egyiptomi államfő elnökhelyettessé nevezte ki 1975-ben.

A nagy összeborulás

Mubarak felemelkedésével párhuzamosan Egyiptomban olyan politikai stratégiaváltás kezdődött, amely a mai napig meghatározza a közel-keleti térség erőviszonyait. Az 1973-as háború után Szadat belátta, hogy szakítania kell addigi politikájával, és az arab országok vereségével végződő, az Izraelt támogató Egyesült Államok és az arabokkal tartó Szovjetunió közötti feszültséget is kiélező háború után felborította a térség korábbi erőviszonyait. Szadat 1977-ben Izraelbe látogatott, majd 1979 márciusában békeszerződést írt alá Izraellel, amelyben, első arab országként elismerte Izrael létezését. A békeszerződéssel elégedetlen katonatisztek azonban két és fél évvel később merényletet hajtottak végre Szadat ellen, amelyben az egyiptomi államfő életét vesztette. Mubarak előtt megnyílt az út a hatalom felé.

"Az Egyesült Államoknak jobban meg kellene becsülnie a térség stabilitásában játszott egyiptomi szerepet" - fakadt ki az amerikai szenátorok előtt Mubarak a 2008-as találkozón, amelyen megemlítette azt is, reméli, hogy a hivatali idejét kezdő Barack Obama együttműködőbb lesz, mint a nyolc év után hivatalából távozó George Bush.

Az idős Mubarak és Obama - a képre kattintva megnézheti, kikkel találkozott Mubarak elnöksége alatt!

Mubarak kifakadásában nem sok újdonság volt a dokumentumot bemutató Foreign Policy című amerikai külpolitikai magazin szerint. Mubarak három évtizeden át játszotta azt a diplomáciai játékot, amelyben a nyugati országokat vérszomjas iszlám fanatikusokkal riogatta, és azzal, ha elveszíti hatalmát, akkor az egész térség stabilitása veszélybe kerül. Az egyiptomi elnök a diplomáciai jelentés szerint hosszasan panaszkodott, amiért az Egyesült Államok kormánya politikai reformokra akarja kényszeríteni.

Nem csak saját politikai céljainak elérésére használta fel az amerikai félelmeket, az 1970-es évek végén kialkudott egyiptomi-izraeli békeszerződéssel jól is keresett. Az Egyesült Államok a békemegállapodás értelmében évente közel kétmilliárd dollárral támogatta az egyiptomi hadsereget és az egyiptomi gazdaságot. Egyiptom a békemegállapodással a többi arab ország haragját is magára vonta. Egyiptomot kizárták az arab országokat tömörítő Arab Ligából, pedig egyik alapítója volt a szervezetnek, és csak 1989-ben térhetett vissza.

Brutális eszközök

Az Egyesült Államok támogatását élvező Mubarak kemény politikai rezsimet épített ki az elmúlt 30 évben. A hatalma ellen indult tüntetések időzítése is erről árulkodik. Bár az egyiptomi zavargások előszele a tunéziai kormányellenes tüntetés volt, a tömeg szimbolikus időpontot választott az utcára vonuláshoz. A tiltakozások január 25-én, a rendőrség napján kezdődtek. Az időpont utalás a Mubarak-rezsim által alkalmazott rendőri erőszakra és egy tavalyi, tragikus kimenetelű rendőri túlkapásra. Tavaly júniusban a rendőrök halálra vertek egy Khaled Szaid nevű fiatalt, aki nem volt hajlandó megmutatni személyi igazolványát, amikor az internetkávézókban razziázó rendőrök felszólították erre.

A rendőrségi visszaélésekre a rendkívüli állapot ad lehetőséget, amelyet még Szadat meggyilkolása után vezettek be, és amely az elmúlt 30 évben szinte mindvégig érvényben volt. A törvény értelmében bárki letartóztatható alapos gyanú nélkül is, ha a rendőrség vagy a titkosszolgálat úgy ítéli meg, hogy veszélyezteti az ország stabilitását. A Human Rights Watch nevű amerikai jogvédő szervezet szerint az egyiptomi biztonsági erők mindenkit megtámadnak "a politikai menekültektől kezdve az állítólagos terrorista szervezkedésekben részt vevő iszlamistákon át átlagos állampolgárokig". A HRW szerint a rendőri bántalmazásokhoz elég egyszerűen gyanúsnak tűnni.

A WikiLeaks által nyilvánosságra hozott amerikai diplomáciai iratok szerint "a rendőrség nap mint nap erőszakkal csikar ki vallomásokat bűnözőkből". A rendőrség, a titkosszolgálat és a katonaság rendszeresen hajt végre kínzásokat, a Guardian című brit napilap szerint erőszakkal léptek fel a kormány ellen több mint két hete tüntetők ellen. A Guardian szerint többen arról számoltak be, hogy rendőrök, katonák verték meg őket (részletek itt).

Betelt a pohár - az összes egyiptomi galériánkért kattintson a képre!

A HRW súlyos megállapításai szerint az őrizetbe vett vagy rabságban sínylődő embereket sokszor megverik, elektrosokkal kínozzák őket, de olyan is előfordul, hogy megerőszakolják vagy rokonaik megerőszakolásával fenyegetik meg őket. Egy egyiptomi jogvédő szervezet szerint csak az elmúlt tíz évben 125 ember halt meg a biztonsági erők visszaélései miatt. A HRW egyiptomi civil szervezetek jelentéseire hivatkozva azt állítja, csak a kairói rendőrségen emberek százait kínozzák naponta.

A kegyetlenkedésre hajló egyiptomi rendszert az Egyesült Államok is felhasználta a terrorizmus ellen 2001-ben meghirdetett háborújában. Számos jel utal arra, hogy terrorizmus gyanújával őrizetbe vett embereket kínoztak Egyiptomban. Mivel az amerikai törvények tiltják, hogy bárkit kényszervallatásnak vessenek alá az Egyesült Államokban, ezért - a feltételezések szerint - számos gyanúsított került Egyiptomhoz hasonló országok börtöneibe.

Mindent kibírt, de elhasználódott

Mubarak egész életében az egészséges életmód elkötelezett követője volt. Soha életében nem dohányzott, nem ivott, reggelente 6-kor kel, fiatal korában minden napját fallabdameccsel vagy edzőtermi izzasztással kezdte. Régi barátai gyakran panaszkodtak túlságosan szoros napirendje miatt. Az ezredforduló óta azonban több bonyolult műtéten esett át romló egészségi állapota miatt. Egyszer a hatalmat is át kellett adnia ideiglenesen a miniszterelnöknek. Megpróbálták megölni, megpróbálták demokratikusnak beállított választáson legyőzni, az elmúlt több mint két hétben pedig megpróbálták egész egyszerűen a tömeg erejével elsöpörni. Mindent megúszott, mindent túlélt, de az elmúlt harminc év megviselte.

A korábban az életbiztosításának számító, kiegyensúlyozott amerikai-egyiptomi viszonyt sem tudta fenntartani. Bár 2009-ben Barack Obama fogadta, előtte öt évig nem járt az Egyesült Államokban, elhidegült korábbi szövetségesétől.

1981-es hatalomra kerülése óta négy elnökválasztást nyert meg, de az első háromban nem volt még ellenfele sem. A 2005-ös elnökválasztáson elindulhattak ugyan más jelöltek is, de esélyük sem volt, mivel a Mubarak-rendszer legfőbb ellenzékének számító Muszlim Testvériség be van tiltva, így nem kampányolhattak nyíltan Mubarak ellen, a választási rendszert ellenőrző állami hivatalnak pedig széles jogköre van az ellenzéki mozgalmak ellehetetlenítésére is. A Testvériség jelöltjei a 2005-ös parlamenti választásokon azonban úgy is megszerezték a képviselői helyek ötödét, hogy csak függetlenként indulhattak el a szavazáson (a Testvériség szerepéről itt olvashat bővebben).

Szabadságra vágyik Egyiptom - összes galéiránk a képre kattintva!

Az ABC News szerint Mubarak hatalmas vagyont gyűjtött katonai pályafutása és uralma alatt, főként különféle katonai szerződésekkel. A Mubarak vagyonával foglalkozó algériai napilap, az Al Khabar becslése szerint a család vagyona akár a 70 milliárd dollárt is elérheti (Egyiptom GDP-je ennél alig két és félszer nagyobb, 188 milliárd dollár), a becslést azonban több más forrás túlzónak tartja. A Foreign Policy által idézett MSNBC szerint 2 milliárd dollárt gyűjtött össze a család. Mindkét összeg becslés, mivel a család külföldi számlákon, ingatlanokban, szállodai cégekben tartja a vagyonát.

Mubarak a százezreket megmozgató kormányellenes tiltakozások ellenére sem tudott kitörni a harminc éven át követett politikai logikából. Az amerikai ABC News munkatársa, Christiane Amanpour február 3-án, szinte véletlenül készített interjút Mubarakkal az egyiptomi elnöki palotában, ahová azért érkezett, hogy Omár Szulejmán újonnan kinevezett alelnökkel beszéljen. Mubarak Amanpour szerint azt mondta, aggódik az utcai tüntetések miatt, de nem érzi felelősnek miattuk a kormányát, sőt kijelentette, hogy az egészről a Muszlim Testvériség tehet.

"Nagyon boldogtalan voltam tegnap. Nem akarom, hogy az egyiptomiak egymással harcoljanak" - mondta Mubarak. Azt állította, megkönnyebülést érzett, amikor bejelentette, hogy többet nem indul az elnöki posztért, mert a közszolgálatban eltöltött több mint hatvan év után fáradtnak érzi magát. "Nem érdekel, mit mondanak rólam az emberek. Most az országom érdekel, Egyiptom érdekel" - válaszolta arra a kérdésre, hogy zavarják-e a tüntetők által a fejéhez vágott szitkok. "Ezen a földön fogok meghalni" - jelentette ki Mubarak, és hozzátette azt is, "soha nem futok el".