Csoportos öngyilkosságon is gondolkodtak, és annak lehetősége is felmerült, hogy megeszik egymást - árulták el a chilei bányászok, akiket tavaly októberben, több mint két hónap után mentettek ki, miután egy bányaszerencsétlenség után a mélyben rekedtek. A CBS amerikai tévécsatorna 60 Minutes című vasárnapi műsorában a meghívott bányászokat legbelsőbb érzéseikről és félelmeikről faggatták.
A felszín alatti üregben a bezártság és az izzasztó hőség miatt kritikus volt a bányászok mentális állapota az első 17 napban, amíg nem sikerült kapcsolatba lépniük az őket kereső mentőcsapatokkal. Néha teljesen reménytelennek tűnt, hogy újra lássák a napfényt, a szeretteiket, így nem csoda, hogy felmerült a halál gondolata - mondták el a műsorban.
A mélyben rekedt bányászoknak vizük ugyan volt, de ennivalójuk alig: a túlélőraktárban talált tonhalkonzerven éltek, amiből kétnaponta egy kanállal jutott mindenkinek. Ezért azon gondolkodtak, ki lesz az első, aki nem bírja majd tovább, és így meg tudják enni a testét. "Ki akartam jutni onnan. Abban a helyzetben nem zavart, hogy ilyen gondolataim vannak" - nyilatkozta az egyik megmenekült bányász.
Hamarosan megjelenik a történetüket feldolgozó, 33 ember című könyv, amelynek szerzője, Jonathan Franklin újságíró megjegyzi, hogy elmondásuk szerint a bányászok már egy edényt és egy fűrészt is előkészítettek erre az esetre.
Az Independent Online szerint a könyvből az is kiderül, hogy még a mélyben többen közülük marihuánát szívtak, amit a nekik küldött levelekbe tettek be a rokonaik. Felajánlottak nekik tíz felfújható guminőt is, azonban ezt orvosaik tanácsára visszautasították, mert attól tartottak, hogy - ha nem jut mindenkinek - veszekedés, konfliktus támad emiatt.
A 33 férfi 69 napot töltött kényszerű fogságban a San Joséhoz közeli bányában, majdnem 700 méterrel a föld felszíne alatt, az erről szóló összes cikkünket megtalálhatja itt.