"Mindenki minket fog követni" - ájulásig ünnepelnek az egyiptomiak

Tizennyolc napig tartó masszív tüntetések után megbukott a Mubarak-rendszer Egyiptomban. A hatalmat a katonaság vette át, Kairó utcáin óriási népünnepély zajlik. Az [origo] helyszíni riportja.

Tizennyolc napig bírta.

Hiába a rohamrendőrök, a titkosszolgálat, a felbérelt provokátorok és a börtönökből kiengedett köztörvényesek, hiába az ellenkampány, hogy a tüntetéseket külföldi ügynökök szervezik, hiába a kövek, a Molotov-koktélok és az orvlövészek, Hoszni Mubarak harmincéves diktatúráját - a közel-keleti stabilitás állítólagos oszlopát - úgy elsöpörte a forradalom, mintha sosem lett volna.

Péntek este Kairó belvárosában - ott, ahol egy héttel ezelőtt még gépfegyverropogást lehetett hallani és autók lángoltak a barikádok előtt - a világ legnagyobb népünnepélye zajlott, zászlót lobogtató, síró, éljenző, egymást ölelgető és imádkozó emberekkel, egymással vetélkedő hangszórókból zúgó arab popzenével és Mubarak távozását ünneplő skandálással. Még a tüzijáték is előkerült.

Azok az egyiptomiak, akik az elmúlt napokban egészen hihetetlen kreativitással fejezték ki nemtetszésüket a Mubarak-rezsimmel szemben - nagyszerű szlogenekkel, plakátokkal és rajzokkal -, péntek este alig találták a szavakat. Csak azt kiabálták, hogy "a nép megbuktatta a rezsimet" - vagy csak annyit, hogy "végre szabadság". Néhányan egyszerűen elájultak, és el kellett őket vinni a Tahrír tér egyik szélén álló kis kórházi részlegbe.
"Mint egy álom. Te jó ég, nem is tudom, hogy mit mondjak" - mondta egy negyvenöt körüli férfi könnyekben az [origo] tudósítójának. Aztán felragyogott az arca, és hozzátette a kötelező kairói üdvözlést: "Welcome to Egypt!"

"Most már bármire képesek vagyunk, bármire. Ez az ország, ez a nép bármit megtehet" - hadarta Menem, egy 27 éves jogász. "Nagy lecke ez az egész arab világnak, ez a változás kezdete a Közel-Keleten. Mindenki minket fog követni."

"Mi csináljuk az új Közel-Keletet. Mi, és nem Amerika" - ismételgette lelkesen egy ötven körüli férfi. "Egy új nap, egy új ország, és egy új vallás kezdete ez mindenki számára. Győztünk, mert Allah velünk volt" - mondta Aleddin, egy 35 éves férfi.

További képekért kattintson!

Mubaraknak, aki harminc évig uralta Egyiptomot a rendőrségre és a katonaságra támaszkodva, végül nem volt hova fordulnia. Bár a katonaság volt rezsimjének gerince és végső biztosítéka, kiderült, hogy végeredményben nem tudja felhasználni hatalma megmentésére. A köztiszteletnek örvendő hadsereg nem lett volna hajlandó a felkelés erőszakos elfojtására.

Ehelyett - végül - a katonaság az instabilitás legfőbb forrásává vált elnök helyett a tüntetők oldalára állt. Bár péntek este még nem volt teljesen világos, hogy mi változott csütörtökhöz képest - amikor az elnök még egy makacs beszédben harmadszorra is elutasította, hogy lemondjon -, egyelőre úgy néz ki, hogy gyakorlatilag katonai puccs történt.

Mubarak a hadsereg legfelsőbb tanácsának adta át a hatalmat. Az alkotmány szerint az elnök váratlan távozása esetén a parlament elnökének kellene átvennie a kormányzást, amíg új választásokat nem írnak ki.

Ezért Mubarak bukása még nem jelenti azt, hogy Egyiptomban sikerrel lezajlott a demokratikus átalakulás, hiszen most a hadsereg kezébe került a hatalom. Ez a probléma néhány tüntetőnek is feltűnt.

További képekért kattintson!

"Elég volt a katonaság uralmából, elég volt Szulejmánból [az alelnök és a titkosszolgálat volt vezetője], polgári rendszert akarunk" - mondta Menem. Az csak a következő hetekben-hónapokban derül ki, hogy a katonaság akarja-e, tudja-e levezényelni a valódi átalakulást, lehetővé teszi-e a normális választások kiírását, és átadja-e a hatalmat a győztesnek.

Ha érdemi demokratizálódás következik be, az egyik legnagyobb kérdés, hogy a népakaratra érzékenyebb rezsim milyen viszonyt fog ápolni a Nyugattal és különösen Izraellel. A Tahrír téri tüntetők újra és újra elmondták, hogy mozgalmuk nem iszlámista, és nem irányul senki ellen.

De az Izraellel és Amerikával való szövetséget stratégiai alapvetésnek követő Mubarakot könnyen követheti valaki, aki az ezekkel az országokkal szemben nagyon is létező arab gyanakvást és sokszor ellenszenvet tűzi zászlajára.

További képekért kattintson!

Az viszont szinte biztos, hogy a Mubarak-rezsim bukása súlyos következményekkel fog járni a többi arab autokrácia számára, talán végórájuk kezdete. Ők hasonló problémákkal küzdenek, mint Egyiptom: óriási mennyiségű elégedetlen fiatal, a modern kor problémáira jobbára érzéketlen, agg autokraták, és egy megkövesedett gazdasági rendszer, ami nem bírja a globális versenyt.

Az egyiptomi forradalom - ahogy az azt inspiráló tunéziai is - könnyen ragadós példa lehet.

A legtanulságosabb, hogy bár a megmozdulásokat hajtotta a munkanélküliség, a nyomor és az általános elmaradottság felett érzett elégedetlenség is, a tüntetők követeléseinek első helyén következetesen a demokrácia és a szabadságjogok helyreállítása állt. Ez nem éhséglázadás volt.

Úgy látszik, az arabok ráuntak, hogy régiójuk a zsarnokság utolsó igazi bástyája maradt a világban.