Civakodó szövetség próbálja lenyomni Kadhafit

Előbb lőttek, és csak utána kezdtek el gondolkodni. Egyre inkább ilyen kép rajzolódik ki a Moammer Kadhafi líbiai vezető elleni katonai akcióról, miután a nemzetközi szövetségesek napok óta azon vitatkoznak, hogy kinek mi legyen a szerepe, és hogy egyáltalán mi is legyen a célja a katonai akciónak.

Megszabadulna az USA a líbiai katonai akcióban jelenleg játszott vezető szerepétől. Ezt már hétfőn jelezte Barack Obama amerikai elnök, de már előtte is tudni lehetett, az Egyesült Államok ódzkodik attól, hogy Afganisztán és Irak után újabb muszlim országgal keveredjen éles katonai konfliktusba. Ennek ellenére jelenleg is az amerikaiak adják a múlt hét csütörtökön az ENSZ Biztonsági Tanácsában elhatározott líbiai légtérzár betartásán dolgozó koalíciós légierő túlnyomó többségét. Egy szerda reggeli összesítés szerint a Líbia felett teljesített, összesen 336 bevetés háromnegyedét amerikai gépek hajtották végre.

Obama hétfőn közölte, a vezető szerep átadása napokon belül bekövetkezhet, hogy más államok is részt vállaljanak a légtérzárral kapcsolatos feladatokból. "Miután megtörténik ez az átadás, nem a mi gépeink fogják fenntartani a légtérzárat. Nem a mi hajóink fogják érvényesíteni az embargót. Ezeket a feladatokat más államok fogják végrehajtani" - monda az elnök latin-amerikai körútjának salvadori állomásán.

Az ugyanakkor még bizonytalan, ki lesz az, akinek átadják a vezető szerepet, elsősorban azért, mert a koalícióban részt vevő országok között sincs erről teljes egyetértés. A küldetés új vezetésének kijelölése nehézkes és bonyolult diplomáciai feladat, amelyben a koalíció elbizonytalanodó tagjainak belpolitikai megfontolásai is közrejátszanak - írja a Washington Post.

Dühös vitával indult

A szövetségen belüli egyet nem értést jól jelzi az a vita, amely hétfőn alakult ki a Brüsszelben tárgyaló NATO-tagok között arról, kinek kellene vezetni a missziót. Németország és Franciaország ki is vonult a megbeszélésről, miután Anders Fog Rasmussen NATO-főtitkár kritizálta őket, amiért ellenezték a NATO-vezető szerepét.

Tiltakozásuk oka eltérő: a franciák nem akarják a NATO-vezető szerepét - a New York Times szerint azért, mert ódzkodnak a szövetség nehezen mozduló bürokratikus szervezetétől - viszont a NATO erőforrásait szívesen felhasználnák. Németország azonban - amely eleve ellenezte az akciót és tartózkodott az ENSZ BT határozatának megszavazásakor is - egyáltalán nem akarja, hogy a NATO részt vegyen líbiai akcióban. Ezt a NATO egyetlen muszlim többségű lakossággal rendelkező tagjaként Törökország is ellenezte.

David Cameron (jobbra) és David Petraeus az ISAF parancsnoka

Nemcsak a szervezeti kérdésekben vannak viták, még arról sincs egyetértés, hogy egyáltalán mi legyen a katonai akció végső célja. Bár több vezető - köztük Obama - is beszélt arról, hogy Kadhafinak távoznia kell a hatalomból, az ENSZ-határozat szerint erre nincs felhatalmazása a koalíciónak. Megtorpanást okozott a szövetségesek lendületében az is, hogy a BBC szerint több arab szövetségest is elbizonytalanított a szombaton elinduló légitámadások hevessége. Az arab résztvevők jelenléte azért fontos a nemzetközi koalíciónak, mert ezzel igazolható, hogy nem olajérdekek mozgatta keresztes háborúról (Kadhafi hívta így a műveletet) van szó.

A viták kipattanása után hatalmas diplomáciai erőfeszítés kezdődött, a latin-amerikai körúton tartózkodó Barack Obama amerikai elnök sorra hívta fel a vitás feleket, hogy megpróbálja rábírni őket a nézetkülönbségek rendezésére. Hétfőn Recep Tayyip Erdogan török kormányfőt győzködte, kedden többek között Nicolas Sarkozy francia elnökkel, David Cameron brit miniszterelnökkel, Hamad bin Kalifa al-Thani katari sejkkel tárgyalt.

Enyhültek az ellentétek

Keddre sikerült is elérni némi változást. Törökországot a Fehér Ház szerint sikerült meggyőzni arról, hogy ne ellenezze a NATO jelentős szerepét a misszióban - szerdán már hadihajókat is küldtek a fegyverembargó ellenőrzésére -, és Franciaországgal, illetve Nagy-Britanniával is megegyeztek, hogy a NATO-nak kulcsszerepe lesz a líbiai légtérzár fenntartásában. Szerdán Kuvait és Jordánia is jelezte, ha csupán logisztikai téren is, de kiveszik a részüket a feladatokból.

"A végeredmény, hogy egyre több vélemény hangzik el, a légkör egyre együttműködőbb, de még nincs végső döntés" - idézett a Washington Post egy névtelenül nyilatkozó, a tárgyalásokat jól ismerő európai diplomatát. Egy másik európai diplomata szerint a tárgyalások fő célja, hogy miközben biztosítják, hogy a koalíció felhasználhatja a NATO erőforrásait, a politikai vezetésében helyet kaphassanak azok a nemzetközi erők is, amelyek nem tagjai a katonai szövetségnek. "Képesnek kell befogadnunk Katart és az emirátusokat is" - fogalmazott egy diplomata

Végső döntés egyelőre nincs, kedden csupán abban sikerült dűlőre jutni, hogy a NATO átveszi a líbiai fegyverembargó betartásának ellenőrzését. Az elsősorban haditengerészeti műveleteket jelentő akció szerdán el is indult, a NATO hadihajói megkezdték a járőrözést.

Obama körbetelefonálta a szövetségeseit

Az amerikai, francia és brit illetékesekre hivatkozó Washington Post szerint ugyanakkor a NATO a légtérzár végrehajtásához többek között különböző műveleti központok kialakításával járul majd hozzá. Ezek olaszországi, nápolyi haditengerészeti létesítmények, és törökországi légi bázisok lehetnek. "A NATO lesz a nyeregben" - mondta a Washington Postnak egy neve elhallgatását kérő amerikai illetékes.

A politikai vezetés azonban egy nemzetközi irányító bizottság kezében lehet majd, amelyet a koalíció tagjainak küldötteiből áll. A minta az afganisztáni ISAF (Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erő) felépítése, ahol NATO-tagok és a szövetségen kívüli államok is részt vesznek a küldetésben. Ennek révén a misszió arab résztvevői is beleszólást kaphatnak a döntésekbe. Erről akár szerdán is megállapodhatnak, de a Washington Post szerint az egyelőre végeláthatatlan misszió állandó parancsnokságának kialakítása már egy következő lépés lesz.