Évszázados várakozás után törik fel a bogaras milliomos aranytojását

Heteken belül feltörik a michigani "aranytojást", azt a befektetési alapokban tartott százmillió dolláros örökséget, amelyet  közel egy évszázada hagyott távoli hozzátartozóira egy hóbortos amerikai üzletember. A pénzt emberek egész sora leste hiába, mert a rokonaira pikkelő milliomos a végrendeletében kikötötte, hogy csak évtizedekkel utolsó unokájának halála után oszthatják szét a vagyonát.

Egy család egész generációinak az életét keserítette meg a michigani "aranytojásként" emlegetett hatalmas örökség, amelyet közel száz év várakozás után osztanak szét egy amerikai milliomos távoli leszármazottai között.

Az 1919-ben meghalt faipari vállalkozó, Wellington Burt százmilliós vagyonán 12 olyan örökös osztozhat, akik közül egy sem ismerte jótevőjét. Az egykor Amerika egyik leggazdagabb emberének számító üzletember a végrendeletében kikötötte, hogy hagyatékához csak akkor férhetnek hozzá a leszármazottak, ha már az utolsó unokája is 21 éve halott.

Az amerikai történelem egyik legkülönösebb hagyatéki ügye még májusban véget érhet, miután 1989 novemberében az utolsó unoka is meghalt, és azóta a helyi bíróság számba vette a szóba jöhető örökösöket - írja a Guardian című brit napilap. A befektetési alapokban tartott, kamatokkal együtt 110 millió dollárra (kb. 21 milliárd forint) becsült örökség eddig Burt szülővárosa, a Michigan állambeli Saginaw egyik pénzintézetében pihent, ahol most hatalmas izgalom övezi a sorsát.

A helyi lap, a Saginaw News szerint összesen 30 ember jelentkezett a pénzért, de csak egy tucat kérvényt találtak jogosnak. A legfiatalabb örökös 19 éves, a legidősebb pedig 94, vagyis kétéves volt, amikor Wellington Burt meghalt. A távoli rokonok jelentős része messze került már Saginaw-tól, a lap szerint a keleti parttól a nyugati partig szétszóródtak az Egyesült Államokban.

Csak Ford tudott nagyobb csekket írni nála

A 20. század elején Burt egyike volt a nyolc leggazdagabb amerikainak, korabeli feljegyzések szerint egyedül az autóiparban utazó Henry Ford tudott nála nagyobb csekkeket írni. A férfi, aki 22 évesen elhajózott Ausztráliába és Dél-Amerikába is, favágóként kezdte, de hamar saját fűrésztelepet nyitott, majd Michiganben kiépítette saját faipari birodalmát. Legnagyobb fűrészmalmát kedvenc ausztrál városáról Melbourne-nek nevezte - írja róla a Saginaw News. Később amerikai, majd orosz és kínai vasutakba és külföldi állampapírokba is befektetett, vagyonának olyan híre volt, hogy egyszer még egy csőd szélén álló kanadai bank is tőle kért segítséget.

A vagyonos üzletember a lap szerint fényűző életet élt, villájában 15 fogásos vacsorákat adott, lovait lóversenyeken futtatta, és külföldi útjaira saját újságírót vitt magával, hogy beszámoljon róluk az otthoni lapokban. Egy időre polgármesternek, majd Michigan állam szenátorának is megválasztották, de a politikában inkább csak naivságával szerzett hírnevet. Bár vagyonából sok közintézményt alapított, fukarságáról is szóltak legendák: egyszer például azért rúgta ki az egyik lovászát, mert az nem volt hajlandó éheztetni a Burt által túl kövérnek ítélt igáslovakat.

Áldás és átok

Az örökség hatalmas lehetőséget jelent a kései leszármazottaknak, akiknek az ügyvédjei már meg is állapodtak a vagyon felosztásáról. A képlet szerint az kapja a legtöbb pénzt, akit a legkevesebb generáció választ el Wellington Burttől, illetve akinek a legkevesebb testvére van. Az egyik örökös így összesen 16 millió dollárhoz (kb. 3 milliárd forint) jut, de még a legtávolabbi rokonok is 2,9 milliót (kb. 550 millió forint) kapnak.

A hatalmas vagyont azonban nem mindannyian fogják fel áldásként, az ugyanis évtizedeken át kísértette a rokonság életét. Hiába reménykedtek a különös végrendeletben a harmadik és negyedik generációs leszármazottak, sokan közülük nem érték meg a vagyon felosztását - írja a Guardian. A Saginaw News szerint Burt hat gyerekén és hét unokáján kívül hat dédunoka és tizenegy ükunoka is hiába várt a vagyonra, mert vagy idő előtt meghalt, vagy a bíróság nem tartotta jogosnak a követelését.

A legfiatalabb örökös, a 19 éves Christina Cameron a Saginaw Newsnak azt mondta, hogy vegyes érzelmekkel fogadja a közel 3 millió dollárt. A pénzt a lány nagyapja kapta volna, de ő két éve meghalt, tavaly februárban pedig az édesanyja is elhunyt 50 évesen, anélkül, hogy egy centet látott volna az örökségből. "A nagypapa még nagyon izgatott volt miatta, és anya is. Én és a testvérem már nem annyira" - mondta a lapnak a lány, aki szerint az elmúlt egy év tükrében a pénz inkább tűnik átoknak, mint ajándéknak.

Keserű vagy bogaras

Senki sem tudja pontosan, hogy a 87 éves korában meghalt Wellington Burt 92 évvel ezelőtt miért választotta a végrendeletnek ezt a különös formáját. Sokak szerint megkeseredett öregember lehetett, kortársai ugyanakkor azt írták róla, hogy briliáns, különc és bogaras volt.

A Guardian szerint sokan azt gondolják, hogy a kicsinyes családi viszályok miatt döntött így, ezzel akart a síron túl is bosszút állni közvetlen leszármazottain. Erre utal az is, hogy gyermekeinek csupán évi 1000 dolláros járadékot hagyott, ugyanannyit, mint a szakácsának, a házvezetőjének és a kocsisának. Az egy évszázadra befagyasztott örökséget is ő nevezte el "aranytojásnak", amely két generáció kihalásáig "lapul a fészekben".