Éhínség: a háztartások legalább 20 százalékát érintő súlyos élelmiszerhiány, a népesség legalább 30 százaléka szenved heveny alultápláltságban, és 10 ezer emberre napi legalább két éhezés miatti haláleset jut (az ENSZ meghatározása).
Ezrek menekülnek Szomália egyes részeiből, ahol az ENSZ a héten hivatalosan és éhínséget hirdetetett a héten. A nemzetközi szervezet szerint Kelet-Afrikában 10 millió embert fenyeget az éhínség, Szomáliában a legrosszabb helyzet, ahol nincs még működőképes központi hatalom sem.
A szomáliai főváros környékén és a környező országok határain felállított menekülttáborokban igyekeznek meghúzni magukat az éhezés elől menekülők, miközben nemzetköz segélyszervezetek csak nehezen érik el őket. Pedig a legtöbb esetben évekkel előre meg lehet jósolni egy éhínséget, ami olyan mint egy időzített bomba: tudjuk, hogy ott hever, de mindaddig amíg fel nem robban nem mozdul meg se a nemzeti, sem a nemzetközi gépezet - mondta az [origo]-nak Vándor Péter, aki több mint 17 éven keresztül képviselte az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetét különböző afrikai országokban.
Eladják a mozgó bankszámlát
Vándor szerint soktényezős kérdés az éhínségek kialakulása, okozhatja kedvezőtlen időjárás, polgárháborús konfliktus, katonai puccs, vagy ezek kombinációi, de közrejátszik paradox módon az életkörülmények javulása is: például az egészségügyi programoknak köszönhetően emelkedő népességszám, vagy az egyre nagyobb mennyiségű haszonállat, amelyektől az erős kulturális hagyományok miatt csak a legszükségesebb esetekben szabadulnak meg. Utóbbi tényezők nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy kimerítsék egy adott terület eltartási képességét, és élelmiszerhiányt okozzanak.
Éhínség idején egyre rosszabb minőségű, és egyre kevesebb ételt jut az embereknek. Afrika jelentős részén eleve csak kétszer étkeznek egy nap, ínséges időszakokban ez még kevesebb lesz, illetve egyoldalúvá válik a táplálkozás, "a gyerekeknek csak keményítővel van tele a bendője, de nem azzal, amivel kéne" - utalt Vándor az egyoldalú táplálkozásra.
Kattintson a fotókra további képekért!
Miközben egyre csökken az étel mennyisége, elkezdik eladogatni a "mozgó bankszámlának" számító állatokat, hogy ételt tudjanak venni. Eközben a társadalomnak egyre nagyobb része válik alultáplálttá, bár a társadalmi hierarchiából fakadóan sokáig csak a nők, a gyerekek, az idősek éheznek, a férfiak még nem. "Amikor a férfiak is éheznek, akkor már nagyon nagy baj van" - mondta.
A vándorlás konfliktust okoz
Az éhezésnek alultápláltságnak számos jele van, a gyerekeknél árulkodó a csukló-körméret, has-körméret, a szemfehérje színe, a hajszín - a fekete hajszín vörösre, vörhenyesre változik. Jellemző tünetek még az izomtömeg elvesztése, az étvágytalanság, a növekedés lelassulása, leállása, súlyveszteség, apátia, zavartság, közömbösség, és az immunrendszer legyengülése.
Ha nagy a baj, akkor általában valamilyen helyi tradicionális társadalmi vezetés dönt arról, hogy mi legyen, hogy egy nagyobb család, vagy közösség felkerekedik, és továbbáll. A nomád népeknél ez könnyebben megy, de a vándorlással jönnek a konfliktusok más csoportokkal, és az úton már pusztulnak az emberek és az állatok - mondta az élelmezésügyi szakember.
A letelepültek esetében először a férfiak indulnak munkát keresni, ez az első hullám. Vagy bemennek a városba, vagy más országban keresnek lehetőséget. Vándor Péter mozambiki példát említett, ahonnan az elmúlt hat évben rengetegen mentek dél-afrikai bányákba dolgozni. Ez azonban újabb problémákat hoz magával: a hosszú hónapokat szeretteiktől távol töltő munkások sokszor kicsapongó életet élnek, gyakran elkapnak betegségeket, és amikor jön a szabadság, nem csak a fizetésükért kapott javakat (élelmiszer, ingóságok, tévé... stb.) viszik haza, hanem például az AIDS-et is.
Beindul a túlélési időszak
Jó kormányzással Vándor szerint megelőzhető lenne az éhínség, és nemzetközi partnerek támogatásával még azok az országok is tudnák kezelni, amelyek erre saját erőből nem lennének képesek. Egy jó kormányzat fel tud rá készülni szociális programokkal, és akár segítségből szerez élelmiszert, elraktározza, kiválasztja a rászorulókat, akiknek eljuttatja az élelmet. A probléma a rossz kormányzású övezetekben merül fel - mondta az [origo]-nak.
Szomáliában húsz éve, a polgárháború 1991-es kitörése óta nincs nemzetközileg elismert, működőképes kormány. Az ország különböző részei vallási vagy más alapon szerveződő milíciák hatalmában vannak, a központi kormányzat csak az ország egy szeletét ellenőrzi.
Kattintson a fotókra további képekért!
Az ország déli, jelenleg éhínség sújtotta részét az szélsőséges muszlim al-Sahab milícia uralja, amely korábban megtiltotta számos nemzetközi segélyszervezetek tevékenységét, és a BBC pénteki beszámolója szerint azt is tagadja, hogy éhínség lenne a térségben.
Vándor Péter szerint, ha egy országban vagy térségben nincs meg az a mechanizmus, amelynek keretében szakmai és politikai tényfelmérések alapján döntések születnek és intézkedéseket hoznak, vagy szándék nincs erre, az ott élőknek senki nem mond semmit, senki nem segít semmit, és "megindul egy kétségbeesett túlélési időszak."
Piszkos üzletet csinálnak néhányan a segélyekből
Az ENSZ által 2000-ben elfogadott millenniumi fejlesztési célok között szerepel, hogy 2015-re felére - 800-ról 400 millió főre - csökkentsék az éhezők számát a világban, ám mostanra már egymilliárdra tehető a számuk - mondta az [origo]-nak Kanizsay Endre, a Szent István Egyetem Mezőgazdasági és Környezettudományi Karának egyetemi tanára, az Afrikai Magyar Unió tagja.
Kattintson a fotókra további képekért!
Kanizsay szerint ha az alapvető élelmiszereket nem kapják meg az emberek, nem jutnak alapvető orvosi ellátáshoz, ivóvízhez, munkához, akkor elindulnak, "és nincs az a hatalom, ami megállítsa ezt a tömeget". Az egyetemi tanár szerint az éhezés a világ egyik legnagyobb problémája, amit "nem ússzunk meg azzal, hogy becsukjuk az ajtót" - utalt az Európára egyre nagyobb nyomást helyező illegális bevándorlásra. Kanizsay szerint a fejlett világnak és az EU-nak legalább saját nyugalma miatt törődnie kellene azzal, hogy mi van Afrikában.
Szerinte tisztességes kormányokra van szükség, mind a fogadó, mind az adományozó országok részéről, amelyek képesek hatékonyan szervezni és végezni a segélyezési munkát. Amíg egy éhezés sújtotta térségben olyan tejport árulnak az üzletben, amelyik ingyenes adományként érkezett, és amíg "egy eurót beadnak segélynek, és visszavesznek három euró nyereséget", addig nem várható általános változás, és "további százmilliók kerülnek az éhezők listájára".