Orosz levéltárosok közzétettek egy kihallgatási anyagot egy német tiszttől, aki egy cellában raboskodott Raoul Wallenberggel, a svéd diplomatával, aki magyar zsidók ezreit mentette meg a második világháború idején.
Willy Roedel vallomásának közzététele azért meglepő, mert az oroszok korábban tagadták azok létezését - közölte két független kutató az AP hírügynökség beszámolója szerint. A tudósok évtizedek óta kutatják, hogy pontosan mi történt Raoul Wallenberggel a letartóztatása után.
Wallenberget 1945 januárjában tartóztatta le a szovjet hadsereg Budapesten, a diplomata további sorsa a világháború nagy rejtélyei közé tartozik. Orosz jelentések szerint 1947. július 17-én kivégezték, de hiteles halotti bizonyítványa csakúgy, mint földi maradványai soha nem kerültek elő. Tanúk évekkel később börtönökben és munkatáborokban vélték látni, ezeket a beszámolókat ugyanakkor nem sikerült megerősíteni. A halálának körülményeit vizsgáló csoport egy 2000-ben kiadott jelentésében azt írta, hogy bizonyítékok vannak arra, hogy fogolyként ezután még évekig élt különböző néven, talán egészen a 80-as évekig.
A vizsgálatok kezdetekor a kutatók a cellatársakról (köztük Roedelről) gyűjtöttek információkat. Elmondásuk szerint az orosz hivatalnokok ragaszkodtak ahhoz az állásponthoz, hogy nem maradtak meg a német tiszt kihallgatási anyagai, ezért meglepődtek, amikor arra rábukkantak egy idén megjelent könyvben. Ezt a KGB utódszervezete jelentette meg. Susanne Berger német és Vadim Birstein orosz kutatók szerint ez azt jelenti, hogy az orosz levéltárak még mindig tartalmaznak rendkívül fontos dokumentumokat Wallenbergről, melyeket még nem adtak ki.