Bizarr magyar menekültek játszanak a kanadaiak türelmével

Elárasztják Kanadát a magyar menekültek, minden tizedik, az országba érkező menedékkérő magyar cigány. A kanadai hatóságok türelme fogytán, a rendszer rengeteg pénzükbe kerül, ráadásul sokan érzik úgy, hogy a magyar menekültek nagy része megalapozatlanul, pusztán a kanadai állam nagylelkűségének kihasználására menekül el Magyarországról. A politika kanadai és magyar oldalról is jócskán befolyásolja a Kanadába tartó cigányok sorsát.

Vastag, dohszagot árasztó kabátot viselő idős cigány férfi foglalja el a mellettem levő ülést a Budapestről felszálló gépen: nyolcfős családjával Torontóba igyekszik. "Te jó ég..." - morogja, és idegesen kapaszkodik a karfába, miközben a gép a levegőbe emelkedik.

"Azt mondják, Toronto nagyon szép. Főleg az Ontario-tó" - szólít meg később. "Maguk visszajönnek?" - kérdezem, mire zavartan azt feleli: "Igen... miért, vannak, akik nem jönnek vissza?" Mikor megtudja, hogy újságíró vagyok, és a Kanadába menekültként kivándorló magyar romák ezreiről akarok cikket írni, elnémul, és egész úton nem szól hozzám.

Amikor a torontói Pearson-repülőtéren a határőr meghallja, hogy milyen céllal jöttem, a velem együtt érkezett romák csoportjára mutat, és lelkesen magyarázni kezd: "Ránézésre ők is ezért vannak itt, és ha vár pár percet, láthatja, hogy megy ez. Minden nap egy csomó ember jön Magyarországról. És mind menedékjogot kér. Bemondják, hogy refugee, bemennek azon az ajtón, kapnak egy tolmácsot, és kezdődik az egész procedúra." A roma család kisvártatva eltűnik az ajtó mögött.

Bizarr és megalapozatlan

Ugyanez történik meg lényegében minden nap Magyarországról érkező romák tucatjaival - a határőr szerint volt olyan nap, amikor százan is érkeztek. A kanadai hatóságok statisztikái szerint szeptemberig 2519 magyar kért menedékjogot idén, vagyis számuk várhatóan átlépi a háromezret. Októberben volt olyan nap, amikor 91 magyar roma szállt le Torontóban, az elmúlt két hónapban minden nap átlagosan 17-en érkeztek a kanadai határőrség, a CBSA adatai szerint.

"Még mindig Magyarországról jön a legtöbb menekült" - írta a Toronto Sun októberben, a National Post pedig "A romák csendes árja" címmel közölt cikket novemberben. A kanadai sajtó rendszeresen foglalkozik a magyar menedékkérőkkel, és ugyanezt teszi a politika is. "A beadott magyar menedékkérelmek közül sok megalapozatlan, a magyar romák tömeges érkezése pedig bizarr és nagyon jól szervezett" - nyilatkozta két hete Jason Kenney bevándorlási miniszter. "Mennyi pénzt hagyunk még elfolyni, mielőtt újra bevezetjük a vízumkötelezettséget a magyarokkal szemben, épp úgy, ahogy a csehekkel tettük?" - tette fel a kérdést a sajtóban egy bevándorlási ügyekkel foglalkozó jogász. "A kormány már a jogosan ide menekülőket sem akarja beengedni az országba" - háborodott fel egy másik.

"Az egész világ tudja Kanadáról, hogy megvédi és befogadja azokat, akiknek védelemre van szüksége. Minden évben több mint tízezer üldözöttnek adunk menedéket. Tudjuk viszont, hogy a rendszerünk védtelen a visszaélésekkel szemben. Problémának tartjuk, hogy egyre többen próbálják kihasználni a nagylelkűségünket" - válaszolta az [origo] kérdéseire a kanadai bevándorlási hivatal (Citizenship and Immigration Canada, CIC). A hivatal ugyan nem mondta ki egyértelműen, hogy a magyar romák által beadott menedékkérelmeket tartja megalapozatlannak, de a rájuk vonatkozó kérdéseinkre újra és újra megemlítette az állítólagos visszaéléseket.

Biztos ellátás évekig

A hivatal megjegyezte azt is, hogy egy befogadott menedékkérelem átlagosan 16 ezer dollárba, míg egy elutasított 50 ezer dollárba kerül az államnak. Az nem világos, hogy miért van ekkora különbség a költségek között, de az biztos, hogy a legnagyobb tételt a szociális juttatások adják, amelyekre elvileg minden menedékkérő jogosult, amíg döntés nem születik az ügyében.

Ontario államban például az érkezők kapnak pénzt arra, hogy kifizessék a bérlakásuk kaucióját, és egy összeget, hogy bebútorozzák a lakást. Jogosultak egészségügyi alapellátásra, tanulhatnak angolul, és a gyerekeik részt vehetnek az ingyenes közoktatásban. Ezen kívül havonta 500-1100 dollár közötti összeg jár nekik - attól függően, hogy egyedül, vagy kisgyerekkel, családdal élnek együtt.

Bár ebből a havi összegből a magas lakbérek miatt nem lehet túl jól megélni, az államnak mégis sokba kerülnek a menekültek. Az ügyek elbírálása rengeteget csúszik, a hivatalok előtt menedékkérők óriási tömegének aktái várnak elbírálásra, sokszor évekig - jelenleg, a CIC szerint átlagosan 21 hónapig. Ebben a bizonytalan időben végig jár a segély azoknak, akik nem vállalnak munkát.

A menedékkérelmek elbírálását végző szerv, az Immigration and Refugee Board (IRB) előtt a legutóbbi, 2010 év végi adatok szerint 51 ezer ügy tornyosul (közülük több ezren magyarok), miközben 2011 első felében összesen 11 500 ember jelentkezett be menekültként a világ minden tájáról.

Mi történik a menedékkérőkkel?
A menekültügyi eljárás egyszerűen kezdődik: a repülőtéren, vagy valamelyik bevándorlási irodában az érkező kimondja a "refugee" szót, ezután viszont hosszú és bürokratikus procedúra veszi kezdetét. A bejelentkezők kapnak ideiglenes iratokat, amelyekkel szociális támogatásokat lehet igényelni, valamint egy vaskos köteg űrlapot, amelyeket 28 napon belül ki kell tölteniük. Ennek personal information form a neve, de mindenki csak PIF-nek hívja - mondta az [origo]-nak Paul St. Clair, egy menekültek beilleszkedését segítő civil szervezet, a Culture Link vezetője. A PIF kitöltése nyelvtudás és a kanadai rendszer ismerete nélkül nem egyszerű, ráadásul az eljáráshoz szükség van jogász segítségére. Aki tud, ügyvédet fogad, aki nem, jogsegélyért folyamodhat - ezt azonban leginkább csak azoknak adják meg, akiknek az ügye sikerrel kecsegtet - mondta St. Clair.

A PIF benyújtása után a menedékkérőnek annyi a dolga, hogy várjon, amíg kitűzik a meghallgatása időpontját. A meghallgatásokat az Immigration and Refugee Board (IRB), egy bírósághoz hasonló testület bonyolítja. Paul St. Clair szerint a várakozás 6 hónaptól 3 évig is terjedhet, számos roma család már harmadik éve vár arra, hogy meghallgassák, és döntsenek arról: maradhat-e, vagy mennie kell. Az elutasító döntés ellen nem lehet fellebbezni, de bíróságon meg lehet támadni valamilyen eljárási hibára hivatkozva. Ha a bíróság is hibát talál, utasíthatja az IRB-t, hogy tárgyalja újra az ügyet - ez a lehetőség további évekig tarthat, és a menedékkérők addig maradhatnak az országban.

Mi van a számok mögött?

A magyarok 1994-től vízum nélkül utazhattak Kanadába, de a roma menedékkérők hulláma csak 1998-ban indult meg. Ebben az évben körülbelül ezren kértek menedékjogot, ez a szám 2001-re 4000 fölé emelkedett. Néhány év alatt összesen mintegy 8600 magyar roma jelentkezett be az országba, amely 2001 decemberében végül bezárta a kapuit, és újra bevezette a vízumkényszert. A romák hulláma ezzel megakadt, 2008 március 1-től viszont a már EU-tag Magyarország ismét vízummentességet kapott. Ekkor indult az újabb hullám: 2008-ban még csak 300 ember érkezett, de egy évvel később már 2531, 2010-ben 2337, és az idén 3000 fölé kúszik a számuk. Ezzel Magyarország az összes Kanadában menedéket kérők 10 százalékát adja, a CIC statisztikájában az első számú forrásországgá lépett elő.

Az döntést hozó IRB minden ügyet egyedileg bírál el: részben a menedékkérők történetére, részben a magyarországi helyzetről folyamatosan gyűjtött adatokra támaszkodva határoz arról, hogy az illető tényleg megalapozottan fél-e az üldözéstől hazájában. A kanadai bevándorlási hatóságok folyamatosan figyelik, hogy mi történik az egyes országokban, és ugyanezt teszik Magyarországgal is: a legutóbb október végén frissített országinformációk között részletesen szó van a gyerekjogoktól, a melegek jogain át az etnikumok helyzetéig. Kanada figyeli a kisebbségekre vonatkozó magyar törvénykezést, a bíróságok diszkriminációs ügyekben hozott határozatait, az emberi jogi szervezetek jelentéseit, a Jobbik, a Magyar Gárda és más radikális szervezetek tevékenységét, nem felejtette el a romagyilkosságokat és követte a gyöngyöspatai eseményeket is.

Ezzel együtt Paul St. Clair, a menekültek beilleszkedését segítő civil szervezet, a Culture Link vezetője szerint Kanadában azt gondolják, Magyarországon nem üldözik igazán a romákat. "A kormány azt gondolja, hogyan is lehetne cigányüldözés Közép-Európában, miért kellene ezt elhinnünk? Azt is gondolják, hogy a romák problémáját Európának kellene megoldania, Kanada mégis arra kényszerül, hogy foglalkozzon vele" - mondta. Jason Kenney miniszter ezt így fogalmazta meg a magyar romákról érdeklődő National Postnak: "Menekültnek lenni nem arról szól, hogy szereted-e az országot, ahonnan eljöttél, vagy hogy könnyű-e ott az élet. Még csak arról sem, hogy hátrányosan különböztetnek meg."

A statisztikák alapján azonban úgy tűnik, mintha Kanada nem mindig lett volna ilyen elutasító, és máshogy gondolkodott volna arról, vajon a romák jogosan menekülnek-e el Magyarországról. Ilyen álláspont-változásnak hivatalosan nincs nyoma, a menedékkérők sikeressége azonban óriási változásokat mutatott az évek során. A sikerességi arány - vagyis, hogy az adott évben elbírált ügyek mekkora része végződött a menedékkérő befogadásával - volt 50 százalék felett, de 1 százalék körül is, az IRB statisztikái szerint.

A számok alapján Kanada mindig akkor fogadta be a legnagyobb arányban a magyar menedékkérőket, amikor azok még csak kevesen voltak. Amikor viszont nagyobb hullám érkezett, egyre kevesebb ember menedékkérelmét látta megalapozottnak az IRB. A változás ezen a diagramon látszik:

Forrás: Culture Link, IRB, [origo]

"Amikor megérkeznek az elsők, beengedik őket. A sikerességi arány az elején mindig magas. Aztán, amikor nagyon sok ember érkezik - akkor ennyi" - fogalmazott Paul St. Clair, aki szerint ugyanez a folyamat a cseh romák esetében is lezajlott. A cseh romák a magyarokhoz hasonló tömegben indultak Kanadába: 2007-ben még csak százan érkeztek a CIC adatai szerint, 2008-ban már 848-an, 2009-ben viszont már 2101-en - Kanada ekkor elégelte meg a hullámot, és visszaállította a vízumkényszert Csehországgal szemben. "Az első évben a csehek 94 százalékát befogadták. A következő évben 74 százalékát. És amikor rájöttek, hogy milyen sokan jönnek, akkor ez 10 százalékra esett vissza" - mondta St. Clair.

Egy szerencsétlen precedens

A magyar menedékkérők esetében a leglátványosabb változás 1999-ben következett be: a befogadottak aránya az összes elbírált kérelemhez képest 1998-ban még 70 százalékos volt, vagyis a kérelmezők több mint kétharmada sikerrel járt. 1999-ben viszont ugyanez az arány 16 százalékra esett vissza. Jogvédők és bevándorlási ügyvédek szerint az óriási változás az IRB egy, addig példa nélküli lépésére vezethető vissza: ez az úgynevezett lead case, afféle precedens ügy, amelyről 2006-ban kimondta a fellebbviteli bíróság leegyszerűsítve azt, hogy elfogult, és mint ilyen, súlyos hiba volt.

Az ügyet - mint az az [origo] korábbi cikkéből kiderül - a Kanadában élő kelet-európai romák és bevándorlással foglalkozó szervezetek széles körben ismerik. Két magyar roma család menedékkérelmét utasította el 1999-ben az IRB, és a döntést, illetve az ahhoz Magyarországról összegyűjtött háttér információkat attól kezdve precedensnek tekintették. Ez ahhoz vezetett, hogy miközben a más kelet-európai országokból érkező cigányok nagyobbik részét továbbra is befogadták, a magyaroknak ettől kezdve szinte semmi esélye nem volt erre.

A lead case után a magyar romákat már alig fogadta be Kanada,
hiába érkeztek százak továbbra is Toronto repterére (a képen a város az Ontario-tó partján)

Az IRB célja az volt a lead case-szel, hogy afféle nem hivatalos sorvezetőt készítsen az egyre nagyobb számban érkező magyar romák kérelmeinek egyszerűbb és hatékonyabb elbírálására. A döntéshez kivételesen magyar szakértőket is meghívtak tanúskodni - köztük volt Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman, Farkas Flórián, aki akkor az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzatot vezette, és az akkori Fidesz-kormány képviseletében Höltzl Lipót minisztériumi tisztségviselő. Az akkori vélemények szerint a tanúknak nagy szerepe volt abban, hogy az IRB végül úgy ítélte meg, hogy Magyarországon elfogadható a cigányok helyzete.

Az elutasított magyarok fellebbeztek a bíróságon, az őket képviselő ügyvéd hét év alatt tudta bebizonyítani az igazukat. A fellebbezők azt állították, hogy az szerintük egyértelműen elfogult döntéssel végződő lead case-t az IRB vezetése azért találta ki, hogy csökkentse a sikeres magyar kérelmezők számát, és elriassza a Kanadába készülődőket. Azokat az adatokat is bemutatták, amelyek szerint az ügyben született döntés után következő fél évben drámaian - egyes hónapokban 6-9 százalékra - visszaesett a befogadott magyarok száma, az IRB rutinszerűen kezdte visszadobni a kérelmeket anélkül, hogy azokat részletesebben megvizsgálta volna.

A lead case-ről született 2006-os elmarasztaló bírósági ítélet összefoglalója szerint bár az ügyintézés felgyorsult, nem volt nagyon sikeres: sok elutasított roma fellebbezett a gyorsított döntések ellen, és sikerrel járt. A bíróság úgy találta, hogy bár nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy az IRB vagy a CIC vezetése rosszindulatból és szándékosan a magyar romák ellen találta volna ki a lead case-t, a bizonyítékok összessége erre utal. A 2006-os döntés utáni években a magyar romák befogadási aránya ismét 50-60 százalék fölé nőtt, és csak akkor kezdett csökkenni újra, amikor egyszerre nagyon sokan érkeztek.

A miniszter szava túl sokat ér
2009-ben hasonló dolog történt a cseh romákkal. Paul St. Clair szerint ebből is látszik, hogy a független testületként működő IRB-t valójában igenis befolyásolja a politika. 2009 nyarán - egy hónappal a Csehországgal szembeni vízumkényszer visszaállítása előtt - Jason Kenney miniszter egy nyilatkozatában egyértelműen megkérdőjelezte a cseh menedékkérelmek jogosságát, hamisnak nevezve azokat. Szavait Kanada-szerte idézték az újságok, és bevándorlással foglalkozó jogászok, szakemberek sokasága ítélte el a megnyilatkozást. Rocco Galati és Max Berger ügyvédek pedig bírósághoz fordultak, mert szerintük a miniszter szavai befolyásolták az IRB ezután következő döntéseit. 2009 első negyedévében ugyanis még a cseh romák 81 százaléka esetében pozitív döntés született, a Kenney kommentárja utáni hónapokban viszont már csak 30 százalék volt ugyanez az arány. A negyedik negyedévben egyetlen cseh menedékkérőt sem fogadott be Kanada. "21 éve vagyok a pályán, ilyen mértékű változások csak akkor történtek az IRB döntéseiben, amikor valahol forradalom tört ki, vagy lecserélték a kormányt" - fogalmazott Berger. Az ügyben még nincs döntés.

Szűkítik a menedékkérők lehetőségeit

"A rendszerünk megroppant, de ezen változtatunk" - közölte az [origo]-val a kanadai bevándorlási hivatal, amely szerint éppen ezt célozza a menedékkérőkre vonatkozó szabályok átdolgozása, a Balanced Refugee Reform Act. A konzervatívok által kidolgozott törvényt már elfogadták, és 2012. júniusában lép életbe. Az alapvető cél a menedékkérelmek elbírálásának a felgyorsítása, akiknek az elképzelés szerint így nem lesz ideje szociális juttatásokért folyamodni, mielőtt befogadják, vagy visszaküldik őket a hazájukba. Jelenleg ugyanis akad olyan elutasított menedékkérő, aki a jogi lehetőségeket kihasználva akár tíz évig is Kanadában él.

A legfontosabb változtatás, hogy a jövőben két csoportba sorolják az országokat, ahonnan a menekültek érkeznek: lesznek nem biztonságosnak, illetve biztonságosnak nyilvánított államok - hogy ki hová kerül, arról a miniszter dönt majd. "Arra számítunk, hogy az egész EU-t a biztonságos országok közé sorolják majd" - mondta Paul St. Clair. Aki biztonságos országból jött, annak az ügyét gyorsabban elbírálják majd, bár a CIC állítja: ez nem jelent majd hátrányt, mert ez az eljárás épp úgy alapos lesz majd, mint a rizikósabb államokból érkező menedékkérők esetében.

A rendszer jövő nyártól úgy működik majd, hogy az érkezéskor kapott dokumentumot nem önállóan, hanem a hatóság segítségével töltik ki a menedékkérők, az érkezéstől számított 15 napon belül. Ezután 60, illetve 90 napon belül következik a meghallgatás. Ez óriási változást jelent: ha Magyarországot a biztonságos államok közé sorolják majd, akkor egy magyar roma menedékkérő ügyét két hónap alatt eldöntik majd, és nem maradhat az országban akár évekig is, döntésre várva.

Paul St. Clair az irodájában ad tanácsokat a menedékkérőknek - a fotón egy cseh roma család,
akik három éve várnak arra, hogy a hatóság döntsön a jövőjükről

Paul St. Clair szerint azonban egyáltalán nem biztos, hogy a törvény eléri majd a célját, a rendszer felgyorsítását. Szerinte a hivatalok képtelenek lesznek az első 15 napos határidőt tartani, ahogy az azt követő 60 nap betarthatósága is kétséges. Nem beszélve arról, hogy az új rendszerbe beépítenek egy eddig nem létező fellebbezési lehetőséget. "Ma egy meghallgatás van, az új rendszerben lényegében három lesz. Hogyan lehetne ez gyorsabb, mint az eddigi rendszer? Már ebben a rendszerben is több tízezer ügy torlódott fel" - fogalmazott.

A jogvédőknek egyelőre fogalma sincs, hogy mi lesz a jelenleg is függőben levő több mint ötvenezer kérelemmel. St. Clair szerint ha az új törvény életbe lép, és a határidők ilyen szorosak lesznek, a hivatalnokoknak egyszerűen nem marad majd ideje rájuk. Mivel a várakozók között a Culture Link becslése szerint háromezernél is több magyar van, a kérdés a magyar romákat is érinti.

Paul St. Clair szerint az sem valószínű, hogy megállítja a hullámot a rendszer átalakítása. "Az emberek egyszerűen nem így gondolkodnak. Ma is világos, hogy a nagy többséget előbb-utóbb visszaküldik, mégis jönnek" - fogalmazott. Ráadásul szerinte hiába gyorsul fel az elbírálási folyamat, a fellebbezési lehetőségen kívül további lehetőségeket is kihasználhat az, aki maradni akar: kérheti a maradást például humanitárius alapon, hivatkozhat arra, hogy már felépítette az életét Kanadában, bebizonyíthatja, hogy a társadalom hasznos tagjává vált. És továbbra is meg lehet majd támadni az elutasító döntéseket a bíróságon.

Nem lesz vízumkényszer

Hiába érkezik mostanában jóval több magyar roma Kanadába, mint a vízumkényszer visszaállítása előtt Csehországból, a kanadai kormány már többször megerősítette: jelenleg nincs napirenden a vízumkötelezettség bevezetése a magyar állampolgárokkal szemben. Paul St. Clair szerint ennek egyetlen oka van: "Az Európai Unió megfenyegette Kanadát, hogy ha a csehek után még egy uniós tagállammal szemben vízumkényszert vezet be, akkor a kanadaiaktól is vízumot kér majd a beutazáshoz az EU összes állama. Ez az európai magatartás, ez ellen még a miniszterünk sem mer fellépni."

Az [origo]-nak egy névtelenséget kérő, az ügyre rálátó brüsszeli tisztségviselő azt mondta, hogy ebben van igazság, mert Kanada valóban "komoly jelzéseket kapott" az EU-ból, hogy, "ellenintézkedésekre" számíthat, ha Magyarország ellen is lép. Igaz, ehhez az Európai Bizottság javaslatára, majd a miniszterek tanácsának minősített többségű döntésére van szükség.

A brüsszeli hivatalnok szerint ugyanakkor az EU által Kanadára helyezett nyomás mellett más oka is van annak, hogy Magyarországgal szemben előzékenyebben viselkedik Kanada: Csehország ugyanis egész máshogy reagált a menedékkérők jelentette problémára, és a vízumkötelezettségre, mint ahogy Magyarország kezeli az ügyet. Magyarország ugyanis "kifejezetten együttműködően" áll a kérdéshez, és ezt a kanadaiak respektálják - mondta.

A cseh miniszterelnök ellenben a vízumkényszer 2009-es bevezetése után indulatos nyilatkozatokat tett, barátságtalannak és egyoldalúnak nevezve a lépést. Csehország visszahívta nagykövetét Kanadából, és a Prágába érkező kanadai diplomatákkal szemben vízumkényszert vezetett be. A kormányfő 2009-ben azt is bejelentette, hogy nyomást gyakorol majd az EU-ra, hogy tegyen lépéseket Kanadával szemben. Utóbb az Európai Bizottság fel is szólította Kanadát, hogy tegyen valamit, és egy 2009 októberében született bizottsági jelentés úgy fogalmazott: először fordult elő, hogy egy tagállammal szemben Kanada ilyen lépésre szánta el magát, és "ennek a különösen sajnálatos helyzetnek minél előbb véget kell vetni".

Egy 2010 májusi találkozón pedig José Manuel Barroso, az EB elnöke közölte a kanadai hatóságokkal, hogy a bizottságnak ugyan nem áll szándékában válaszlépéseket tenni, de ezt az álláspontját átgondolná, ha Kanada úgy döntene, hogy más tagállamokkal szemben is vízumkényszert vezet be. A kanadai miniszterelnök, a konzervatív Stephen Harper azzal magyarázkodott, hogy a vízumkényszer volt az egyetlen lehetőség, hogy megállítsák a hamis menedékkérők áradatát. Harper türelmet kért addig, amíg a menekültügyi rendszer reformját átviszik a kanadai törvényhozáson. Olyan ígéret ugyanakkor nem hangzott el, hogy a reform után automatikusan feloldanák a vízumkényszert Csehországgal szemben. Az [origo] megkereste a magyar Külügyminisztériumot is a vízumkérdéssel kapcsolatban, választ azonban egyelőre nem kaptunk.

Riportunk második részéből kiderül majd, miért mennek Kanadába a magyar romák, és milyen az a torontói utca, ahol szinte csak magyar szót hallani.

A cikk elkészülését a Göbölyös József Soma Alapítvány és a Független Médiaközpont támogatta.