Maffiaállamot takargatnak az Eurovíziós Dalfesztivállal

Fejlett európai állam képében tetszeleg az Eurovíziós Dalfesztivál házigazdája, Azerbajdzsán, a csillogással azonban korrupciót, maffiamódszereket és kemény elnyomást próbálnak elfedni. A posztszovjet ország hatalmas olajvagyonával ugyan húsz év alatt legyőzte a szegénységet, de a hangzatosan hirdetett demokrácia csak gyenge PR-fogás maradt a megzsarolt újságírók és bebörtönzött ellenzékiek országában.

Fényűzés és csillogás kíséri a kedden kezdődött Eurovíziós Dalfesztivált Azerbajdzsánban, ahol 42 ország zenekarai és énekesei versenyeznek egymással Európa egyik legnagyobb zenei megméretésén. A máskor kevés médiaérdeklődést kiváltó posztszovjet ország a tavalyi vetélkedő megnyerésével vívta ki magának az idei verseny rendezési jogát, és ennek köszönhetően hatalmas nemzetközi figyelem zúdul rá a napokban. A Kaukázus déli oldalán, Irán és Oroszország közé ékelődő 9 milliós Azerbajdzsán pedig mindent elkövet, hogy a figyelmet kihasználva megmutassa a világnak, milyen fejlett, békés és európai országgá vált a Szovjetunió felbomlása óta.

A fővárosban, Bakuban a dalfesztiválra elkészült a 25 000 férőhelyes koncertterem, a Kristálycsarnok, és minden azt sugallja, hogy egy gazdag, ragyogó ország látja vendégül Európa énekeseit. A gazdasági mutatók ezt alá is támasztják: a hatalmas olajkincse miatt egész Európa által körüludvarolt Azerbajdzsánban a hivatalos adatok szerint tíz év alatt megháromszorozódott a GDP és az ipari termelés, a szegénységi küszöb alatt élők száma pedig 50 százalékról 7,6 százalékra esett vissza. A gazdasági válság idején őket nem le, hanem felminősítették a nagy nemzetközi hitelminősítők, Bakuban pedig sorra emelkednek a modern épületek az egykori nyomornegyedek helyén.

Amikor május elején az ország elnöke, Ilham Alijev beszédet mondott New Yorkban az ENSZ közgyűlésén, nem spórolt az önajnározó szavakkal. "Az elmúlt húsz évben Azerbajdzsán hatalmas fejlődésen ment keresztül" - mondta: "Ma Azerbajdzsán modern, demokratikus és nyitott ország, ahol minden politikai szabadságjogot garantálunk a sajtószabadságtól a szólásszabadságig, az internet szabadságától a vallásszabadságig." A szónoklat alatt azonban jogosan szisszenhettek fel a fejlett országok diplomatái, a nagy szavak ugyanis emberi jogi szervezetek szerint sötét ügyeket takargatnak.

Miközben Azerbajdzsán az Eurovíziós Dalfesztivált is villogásra akarja felhasználni, helyi ellenzéki és emberi jogi aktivisták, valamint nemzetközi jogvédő szervezetek nem győzik világgá kürtölni, hogy a gazdagság mögött szörnyű dolgok folynak a kaukázusi országban. Ha kicsit megkapargatjuk a felszínt, elnyomás, korrupció, erőszak, kínzások és fojtogató önkény jelei bukkannak elő. Mivel azonban az Eurovízió szervezői visszautasították, hogy a rendezvénynek bármilyen politikai színezetet adjanak, a dalversenyen a tévénézők biztosan nem találkoznak majd az azeri rezsimet kritizáló megnyilvánulásokkal. Az [origo] viszont összegyűjtötte, miért kínos a fényűző bulizás a Kaszpi-tenger partján.

1. Maffiózóhoz hasonlított elnök

Azerbajdzsán vezetője, az életrajza szerint Budapesten is díszdoktorrá avatott Ilham Alijev az USA fontos szövetségese a Kaukázusban, a WikiLeaks által kiszivárogtatott amerikai diplomáciai táviratok mégis A keresztapa című film maffiavezéreihez hasonlítják. Egy 2009-es diplomáciai távirat szerint a keménykezű elnök kettős szerepet játszik: külpolitikájában pragmatikus, visszafogott és nyugatbarát politikus, a film Michael Corleonéjára hasonlít. Otthoni ügyeit azonban durván, autoriter módon kezeli, nem tűr politikai ellentmondást, olyan, mint Sonny Corleone. Az USA diplomatái szerint hatalmas ellentmondás feszül a nyugati látogatóknak mutatott kozmopolita imázs, az elegáns öltönyben megjelenő, tökéletes angolsággal beszélő politikus képe és a kellemetlen valóság között, amely tetten érhető a belügyek kemény, autoriter kezelésében.

2. A rokonok kezében a fél ország

Szintén egy a WikiLeaks által kiszivárogtatott jelentésből derül ki, hogy Azerbajdzsánban az elnök rokonai és néhány egyéb befolyásos család tartja a kezében az ország vagyonának és gazdaságának nagy részét. A 2010-es jelentés szerint közkeletű megfigyelés, hogy az ország társadalmi berendezkedése a középkori Európára hasonlít: néhány jó kapcsolatokkal rendelkező család tartja kézben a különböző területeket és a gazdaság különböző ágazatait, amelyek a saját területükön háborítatlanul nyerészkedhetnek. Az elnök felesége egy átláthatatlan, pénzzel kitömött alapítvány feje, az asszony rokonai pedig ott vannak a legfontosabb politikai és gazdasági tisztségekben. A kezükben van Baku legnagyobb építőipari cége, és a pénzügyi, valamint a telekommunikációs szektor nagy része is, és az ország leggazdagabb és leghatalmasabb klánjának számítanak.

Baku látképe a Kaszpi-tenger partján

3. Korrupció az úr a gazdaságban

A Freedom House amerikai székhelyű jogvédő szervezet 2011-es országjelentése szerint Azerbajdzsánban tombol a korrupció, a szisztematikus visszaélések jelentik az egyik legnagyobb akadályt az ország demokratikus fejlődésében. Bár vannak törvényei a korrupció elleni harchoz, a korrupt ügyletek mégis jelen vannak az élet minden területén, törvénytelen bevételekhez és politikai hatalomhoz juttatva az uralkodó elitet.

4. Nem volt egyetlen tisztességes választás sem

Szintén a Freedom House szerint Azerbajdzsánban az ország új alkotmányának 1995-ös elfogadása óta nem tartottak egyetlen tisztességes és szabad választást sem. A rezsim többek között visszaélt a kormányzati erőforrásokkal a kampány során, megfélemlítette és zaklatta az ellenzéket, és a választási napon is csalások sorát követték el a szavazóhelyiségekben - írja a Freedom House. A parlamenti és elnökválasztások minden egyes alkalommal alulmúlták önmagukat, a 2010-es parlamenti választáson pedig a szokásos csalások mellett megfélemlítéssel, ellenzéki tüntetések erőszakos feloszlatásával is manipulálták a szavazókat.

5. Terror és elnyomás vár a másként gondolkodókra

Az Amnesty International Azerbajdzsánról írt 2011-es jelentése szerint az azeri vezetés mindent elkövet, hogy kritikusait és ellenzékét elhallgattassa. A jogvédő szervezet szerint a rágalmazást és becsületsértést büntető törvényekkel visszaélve a hatalom szisztematikusan bebörtönzi a másként gondolkodókat, ahol pedig a törvény nem segít, erőszakkal hallgattatják el őket. Tavaly novemberben a választási csalásokra rámutató egyik ellenzéki aktivistát például a választások után erőszakkal próbálták besorozni, majd két év börtönre ítélték hadkötelezettség elmulasztása miatt. Más ellenzékieket az általuk szervezett tüntetések előtt gyűjtöttek be a rendőrök, több napra őrizetben tartva őket. Az Amnesty International szerint a hatóságok minden ellenzéki tüntetést betiltottak Baku központjában, és csak félreeső külvárosokban engedték felvonulni a tiltakozókat.

Tüntetőt visznek el a rendőrök 2011 áprilisában

Egy zenész, aki az ország elnökét kritizálta dalaiban, a múlt héten menekült el Azerbajdzsánból, miután egy ellenzéki tüntetésen a rendőrök a színpadról cibálták le, majd őrizetbe vették, és állítása szerint meg is kínozták. Utolsó, az interneten is meghallgatható dalában arról énekel, hogy megverték, rendőrautóba tuszkolták, a házát pedig lerombolták: "Nincs fedél a fejem felett, vajon tényleg az Eurovízióra van most szükségem?"

6. Kínzás és manipulált igazságszolgáltatás

A Freedom House szerint az azeri törvények ugyan garantálják a bírói függetlenséget, a gyakorlatban azonban az igazságszolgáltatás teljes mértékben a kormány akaratától függ. Némi reform ellenére a bíróságokat is átitatja a korrupció, és az igazságszolgáltatás nem képes útját állni a jogsértéseknek. A Human Rights Watch jogvédő szervezet 2012-es összefoglalója szerint továbbra is büntetlenül maradnak a hatóságok által elkövetett kínzások: 2011-ben két ember halt meg őrizetben, és a kínzásokkal foglalkozó szervezet 89 panaszt kapott túlkapásokról.

7. Szexvideókkal fenyegetett újságírók

A legbrutálisabb megtorlás a jelek szerint a kormánnyal kritikus újságírókat éri, akiket rendszeresen fenyegetnek, zsarolnak vagy bántalmaznak hétköznapi munkájuk során - állítja az Amnesty International és a Human Rights Watch is. A szervezetek szerint jelenleg is hat újságíró ül börtönben, akiket oknyomozó írásaik miatt rágalmazással vádoltak meg. Egy helyi médiafigyelő szervezet szerint több mint ötven újságírót zaklattak vagy támadtak meg az országban 2011-ben.

Szépítik az országot a dalfesztiválra

Áprilisban ellenzéki tüntetésről tudósító újságírókat csuktak le, márciusban maszkos támadók fenyegettek helyi riportereket, hogy álljanak le a kormány kritizálásával, a tavalyi választásokon pedig kitoloncolták az újságírókat a szavazóhelyiségekből, ahol csalást véltek felfedezni. Egy szerkesztő korábban nyolc és fél évet kapott rágalmazásért, majd miután az Európai Emberi Jogi Bíróság a szabadon bocsátását követelte, kábítószer birtoklásával vádolták meg és ítélték el újra. A legdurvább zsarolás azonban egy olyan újságírónőt ért, aki az elnök családjának gazdasági érdekeltségeit kutatta: előbb megfenyegették, majd a lakásában elrejtett kamerával készített videofelvételt tettek közzé arról, ahogy barátjával szeretkezik az otthonában. Ilyen szexvideókkal a BBC szerint korábban is rendszeresen zsaroltak újságírókat, és bár a hatalom tagadja, hogy köze lenne hozzá, a videókról rendre a rezsim kezében lévő televíziók számolnak be.

8. Bürokráciába fulladó vallásszabadság

Bár az azeri elnök májusban a vallásszabadság tiszteletben tartását bizonygatta, a Human Rights Watch szerint a kormány a szabad vallásgyakorlást is durván korlátozta. Az országban 2010 júniusa óta csak regisztrált vallási gyülekezetek végezhetnek vallási szertartásokat, a nem engedélyezett szertartások büntetését pedig a drámaian megnövelték - áll a szervezet jelentésében. Az elmúlt években többször is rendőrök oszlatták fel vallási kisebbségek szertartásait, és pénzbüntetéseket is kiszabtak, többek között olyan csoportokra is, amelyek már többször próbálták regisztrálni magukat sikertelenül. Azerbajdzsánban tilos a muszlim fejkendő viselete is: a tiltás ellen rendezett tüntetésen a rendőröknek szembeszegülő tiltakozókat több év börtönnel sújtották.

9. Lerombolt házak és megcsúfolt magántulajdon

Az Eurovíziós Dalfesztivál előtt a hatóságok hatalmas építkezésbe, "városszépítésbe" kezdtek, ehhez azonban sokszor erőszakosan lakoltatták ki az átépítésre váró területek lakóit. A Human Rights Watch szerint a lebontásra ítélt lakónegyedekben élő embereknek a valós érték töredékét kínálták házukért, aki pedig nem akart kiköltözni, arra sokszor éjszaka döntötték rá a saját házát. Amikor áprilisban egy újságíró a telefonjával felvette, ahogy egy olajcég munkatársai erőszakkal telepítik ki lebontásra ítélt házaikból a lakókat, a cég biztonsági őrei eszméletlenre verték.

Bakui utcakép

10. Háborús retorika és fegyverkezés

Azerbajdzsán és nyugati szomszédja, Örményország között bő két évtizede állandó a háborús feszültség az 1990-es függetlenségi harcot vívó, majd egy 1994-es fegyverszünet óta örmény fennhatóság alatt álló nyugat-azerbajdzsáni terület, Hegyi-Karabah miatt. Az örmények lakta terület határán jelenleg is előfordulnak villongások: örmény védelmi források szerint április végén orvlövészek három örmény katonát lőttek agyon itt, bár Azerbajdzsán ezt tagadja. A két ország párbeszédét továbbra is háborús fenyegetőzés jellemzi, és Azerbajdzsán már 2010-ben is költségvetésének 10 százalékát fordította fegyverkezésre. Az Irán és Oroszország közé ékelt Azerbajdzsán erőfeszítéseihez az USA-tól és Izraeltől vár segítséget: egy 2009-es WikiLeaks-irat szerint az USA-tól fegyvereket szeretett volna kapni szövetségesi szolgálataiért cserében, egy idén márciusban kiszivárgott amerikai értesülés szerint pedig Baku Izraellel is 1,6 milliárd dolláros fegyverüzletet kötött, cserébe azért, hogy átengedje légi támaszpontjait egy Irán elleni esetleges izraeli légi csapáshoz.

Miért hallgatnak az Eurovízió szervezői?

A Human Rights Watch többször is felkérte az Eurovíziós Dalfesztivált szervező European Broadcasting Uniont (EBU), hogy segítsen felhívni a figyelmet az azerbajdzsáni emberi jogsértésekre, a szervezet azonban nem vállalta fel a politikai konfliktust. Michelle Roverelli, az EBU szóvivője a BBC-nek azt mondta, hogy az Eurovíziós Dalfesztivált könnyed szórakoztató rendezvénynek tartják, amelyet nem szabad politikai eszközként használni. "Az Eurovízió lehet a változás kiindulópontja, hiszen nagy figyelmet irányít egy országra" - magyarázta. A szóvivő szerint megértik és elfogadják, hogy a rendezvényt különböző jogvédők a saját érdekükben felhasználják. "De magából a versenyből ki kell hagynunk a politikát. Ha rátámadnék az azeri kormányra az Eurovíziós Dalfesztivál megnyitóján, el tudják képzelni, mi történne?"

Azerbajdzsán természetesen nem ért egyet az őt ért kritikákkal. Bár a WikiLeaks által kiszivárogtatott amerikai diplomáciai iratok szerint 2009-ben az azeri elnök is elismerte, hogy a demokrácia és az emberi jogok területén nem tudja kielégíteni Washington elvárásait, idén májusban Alijev elnök egyik tanácsadója a Guardian című brit lapnak tagadta az ország vezetése ellen felhozott vádakat. Az azeri hivatalos álláspont szerint "külső erők" által megrendezett támadásról van szó, amelynek a forrása Örményországban keresendő.