Negyvenéves hagyományt folytat szerdán Barack Obama amerikai elnök és republikánus kihívója, Mitt Romney, akik az elnökválasztási kampány első elnökjelölti tévévitáján csapnak össze. Az első televíziós vitát 1960-ban rendezték meg, de csak 1976 után váltak rendszeressé - azóta viszont minden négy évben a kampány csúcspontjai azok a viták, amelyeken szemtől szemben, kamerák előtt mérkőznek meg egymással a demokrata és a republikánus jelöltek. Az elnökjelölti vitákon egész választások nem tudnak eldőlni, de a jelöltek egyszerre szólhatnak tízmillió választópolgárhoz, kidomboríthatják erősségeiket, megvédhetik magukat a felmerülő vádakkal szemben, és akár fordíthatnak is a kampányon vagy az álláson.
Az első elnökjelölti tévévitán a republikánus Richard Nixon és a demokrata John Fitzgerald Kennedy csapott össze. Az azóta médiatörténeti eseménnyé vált párbajon a fiatal, napbarnított Kennedy végül simán megverte a lámpák hőjétől izzadó Nixont. A felmérések ugyanakkor azt mutatták, hogy azok körében, akik rádión hallgatták a vitát, Nixon volt a szimpatikusabb.
Ford az űrben
A következő elnökjelölti vitát 1976-ban rendezték a republikánus Gerald Ford és a demokrata Jimmy Carter között. A Watergate-botrány kirobbanása után Nixon elnök lemondott, és az addig alelnökként szolgáló Gerald Ford lett az elnök. Kihívója a "messziről jött" Jimmy Carter volt, aki Georgia állam kormányzójaként új színt vitt a washingtoni nagypolitikába. Az első tévévitában a belpolitika volt a téma, ezt a fordulót a felmérések szerint a republikánus Ford nyerte meg. A második vitán azonban nagyot hibázott az elnök. Ford azt állította, hogy Kelet-Európa nincsen szovjet befolyás alatt, és nem is lesz, amíg a ő vezeti az országot. A kijelentést a műsorvezető sem tudta mire vélni, és visszakérdezett, hogyan is értette ezt pontosan az elnök. A kérdésére Ford azt válaszolta, nem hiszi, hogy a jugoszlávok, a románok vagy a lengyelek úgy éreznék, szovjet befolyás alatt állnak. Az elnök szerint mindegyik említett ország független és területileg szuverén, és az USA nem fogja engedni a Szovjetuniónak a kelet-európai országok elfoglalását. A vita után Ford elnök előnye olvadni kezdett, majd a választásokon - ugyan szoros eredménnyel, de - Jimmy Carter nyert.
Reagan, a párbajhős
Emlékezetes pillanata volt az elnökjelölti viták történetének a republikánus Ronald Reagan elnök és kihívója, a demokrata Walter Mondale közötti 1984-es párharc. Ma már a politikai kommunikációt oktató tankönyvek kedvelt példája az a riposzt, amivel Reagan a korát firtató újságírói kérdésére válaszolt. Az újságíró arról próbálta faggatni az akkor hetvenhárom éves elnököt, hogy tudna-e kezelni egy kubai rakétaválsághoz hasonló konfliktust, ami esetenként többnapos intenzív ébrenlétet igényel. Reagan elnök erre frappánsan azzal válaszolt, hogy ő sosem fogja az életkor témáját kihasználni a kampányban, sosem fogja az ellenfelét fiatalsága és tapasztalatlansága miatt vádolni. Reagant végül nagy fölénnyel, a szavazatok 60 százalékával választották újra elnöknek.
A mókás harmadik
Nem sok olyan alkalom volt, hogy a demokratákon és a republikánusokon kívül más is komolyan beleszólhatott volna az elnökválasztásba. 1992-ben Ross Perot függetlenként majdnem húsz százalék szavazattal a harmadik helyen végzett Clinton és Bush mögött. Maga az elnökjelölt is színes egyéniség volt, de alelnökjelöltje, James Stockdale admirális nála is szórakoztatóbbá tette a kampányt. Az alelnökjelölteknek szervezett televíziós vitán az admirális a patetikus, ám mégis derültséget kiváltó "Ki vagyok én, és mit keresek itt?" mondatokkal kezdte a bemutatkozó beszédét.
Politikai testbeszéd
Al Gore demokrata alelnök és George W. Bush, Texas republikánus kormányzója 2000-ben csapott össze a tévékamerák előtt az elnökjelöltségért. A tévévita ekkor már a lakossági fórum hangulatát próbálta utánozni azzal, hogy a jelöltek gyakorlatilag a nézők között jártak-keltek. A felkészültségét bizonyítani akaró Al Gore egy olyan törvénnyel kapcsolatosan szegezett kérdést republikánus ellenfelének, amiről talán csak a legtájékozottabb elemzők hallhattak. Bush közhelyes, kérdést megkerülő válasza után egy határozott biccentéssel pattintotta le a mellé odasomfordáló, válaszra váró Gore-t. A választás végül rendkívül szoros küzdelem után Bush győzelmével fejeződött be.
"Amott az"
Négy évvel ezelőtt a fiatalabb és lendületesebb Barack Obama és John McCain második elnökjelölti vitáján a republikánus McCain az egyik olajvállalatoknak kedvező törvényt hozta fel példának arra, hogy saját függetlenségét bizonyítsa. A közönség felé nézve azt mondta, hogy "soha nem találnák ki, hogy ki szavazta meg a törvényt! Amott az!" - bökött a mellette ülő Obamára. Később egy jótékonysági rendezvényen, ahol mindkét jelölt részt vett, Obama csak annyit nyilatkozott az esetről: "Amennyiben nem tudták volna, a Barack szuahéliül azt jelenti: "amott az".