A magyar szocializmussal riogatják az amerikaiakat

Komoly kihívója akadt az amerikai kampányban a demokratákat pénzelő Soros Györgynek: egy másik, magyarországi születésű milliárdos, Thomas Peterffy a saját amerikai álmával kampányol a szocializmus és Obama ellen. A milliárdos eddig kerülte a nyilvánosságot, és a hirdetések hasznáról sem volt meggyőződve, most mégis a saját arcát és millióit is beveti a republikánusok győzelme érdekében.

Thomas Peterffy nemcsak kifizette, hanem saját arcát is adta a hirdetéshez, amely az amerikai elnökválasztás egyik legszemélyesebb kisfilmje lett. A 68 éves, magyarországi születésű milliárdos milliókat költ televíziós hirdetésekre, amelyekben elmondja, hogy a Republikánus Pártra szavaz a novemberi elnökválasztáson. Ráadásul úgy, hogy nem dédelget politikusi terveket, sőt még csak nem is tagja a pártnak. Ezzel Soros György mellett egy másik magyarországi születésű milliárdos lépett színre az amerikai politikai életben, ráadásul pont az ellentétes oldalon.

A Connecticut államban élő Peterffy nagyon sok rajongót szerzett magának azzal, hogy a saját élettörténetén keresztül próbálta meg figyelmeztetni az amerikaiakat a szocializmus veszélyeire. A demokraták viszont csak nevetséges ijesztegetésnek látják a hatásos zenei aláfestéssel és fekete-fehér archív képekkel ellátott hirdetést.

Peterffy üzenetének a lényege, hogy ő azért szavaz a republikánusokra, mert tisztában van azzal a szenvedéssel, amelyet a szocializmusban élőknek el kell viselniük. A személyes tapasztalatokra épülő érvelésben nem hangzik el sem Barack Obamának, sem republikánus ellenfelének, Mitt Romneynak a neve, a célpont azonban világosan a demokrata párti elnök, akire sokszor rásütötték már a szocialista bélyeget.

"Egy szocialista országban nőttem fel, és láttam, hogy ez a rendszer mit tesz az emberekkel. Se remény, se szabadság, se a teljesítmény felett érzett büszkeség. A nemzet egyre szegényebb lett, és ezt látom itt is" - hozza vissza a hirdetésben a fiatalkori élményeit, és utal a mai választott hazájában kialakuló helyzetre. "Amerika vagyona azoknak az embereknek az erőfeszítéseiből származik, akik a sikerért dolgoznak. Ha a siker becsmérlésével elveszik tőlük az ösztönzést, akkor elveszik azt a vagyont is, amelynek a segítségével gondoskodhatunk azokról, akik nélkülöznek" - folytatja az érvelést.

Peterffy a kisfilmben figyelmeztet arra, hogy választott hazája lejtőre kerülhet, és kijelenti, hogy a szocializmusban nemcsak a gazdagok, hanem a szegények is szegényebbek lesznek, és az embereket nem érdekli, hogy igazán keményen dolgozzanak. Peterffy érezhető magyar akcentussal beszél arról, hogy amikor 1965-ben megérkezett az Egyesült Államokba, még egyáltalán nem beszélt angolul, mégis sikerült megvalósítania az amerikai álmot.

"Úgy tűnik, az emberek nem tanulnak a múltból. Ezért szavazok a republikánusokra, és ezért teszem közzé ezt a hirdetést a televízióban" - indokolja a kisfilm végén a szerepvállalását, majd felelősséget vállal a hirdetés tartalmáért.

Thomas Peterffy az elmúlt években több republikánus jelöltet is támogatott, és tavaly több mint hatvanezer dollárt adományozott a Republikánus Pártnak. A mostani kisfilmet több, az elnökválasztás szempontjából kulcsfontosságú, ám ingadozó államban is vetítik a televíziók, a többi között Ohióban is, ahol a legnagyobb számú magyar közösség él.

Az amerikai álom nyomában

Thomas Peterffy születésének a története legalább olyan legendás, mint az Egyesült Államokban befutott karrierjéé. Egy budapesti kórház alagsorában született 1944-ben, az orosz bombázás idején. Kereskedők, földbirtokosok, katonák és politikusok is voltak a családtagjai között, amivel azonnal a kommunista rezsim ellenségeivé lettek. A családja nem volt tehetős, de rendszeresen nosztalgiáztak a háború előtti életről - derül ki abból az interjúból, amelyet az Institutional Investor című üzleti és befektetési magazin készített vele 2005 novemberében.

A húszas éveit azzal a meggyőződéssel kezdte el, hogy a rendszerben nem fog tudni boldogulni, ezért 1965-ben a mérnöki tanulmányait és az országot hátrahagyva New Yorkba ment. Angolul nem beszélt, viszont támaszkodhatott azokra a családi barátokra, akik szintén a kommunizmus elől menekültek az Egyesült Államokba. Egy autópályákat építő mérnöki cégnél kapott munkát, és Manhattanben, az Upper East Side-on lakott egy másik bevándorlóval, Christopher Torsszal, aki később is Peterffy egyik legközelebbi barátja maradt.

Amikor a mérnöki cég befektetett egy új számítógépbe, és önkénteseket keresett a programozásukra, Peterffy azonnal jelentkezett. "A számítógépes nyelvet sokkal könnyebb volt megtanulni, mint az angolt" - magyarázta a lelkesedését, amivel a munkaerőpiacon is új távlatok nyíltak meg előtte.

1967-ben már egy számítógépes tanácsadó cégnél találta magát, ahol a Wall Streetnek terveztek pénzügyi szoftvereket. Később a szintén magyarországi születésű neves fémkereskedőtől, Henry Jareckitől leste el a pénzpiacok működésének a titkait. Jarecki jó tanácsát követte akkor is, amikor belevágott a tőzsdei számítógépes kereskedési rendszer kidolgozásába, azt tanulta ugyanis tőle, hogy ne fogadja el olyannak a piacokat, amilyenek, hanem képzelje el azt, amilyennek lenniük kellene.

"A Wall Streeten sokszor úgy érzem magam, mint Aliz Csodaországban" - mondta az interjúban. Nem értette ugyanis, hogy az emberek a tőzsdén miért kiabálnak és gesztikulálnak, amikor a számítógépek ezt sokkal jobban meg tudják csinálni. Peterffynek sikerült egy olyan kommunikációs rendszert felépítenie, amely szerte a világon összekötötte a tőzsdéket, és megreformálta a kereskedést. Vagyis sikerült a saját gondolkodásához igazítania a piacokat - foglalta össze Peterffy teljesítményét a Vanderbilt Egyetem pénzpiaci kutatója, Hans Stoll.

Ami értékes, azt nem kell hirdetni

A cikk szerint Peterffy makacs meggyőződése, hogy a hatékonyság a legjobb rendezőelv - nemcsak a piacon, hanem a társadalomban is, és általában nem tudta elviselni azokat, akik nem osztoztak ebben a hitében. Az Institutional Investor szerint ezzel a hozzáállással sok kollégáját és üzleti partnerét elidegenítette az évek során, ami miatt a cége sem lett olyan nagy és befolyásos, mint amilyen lehetett volna.

Thomas Peterffy vagyona a Forbes becslése szerint 4,6 milliárd dollár. Ezzel az Egyesült Államok hatvanadik, és a világ 189. leggazdagabb embere. Neve összefonódott az általa alapított és vezetett elektronikus brókercéggel, az Interactive Brokersszel. Kiélvezi munkájának a gyümölcsét. Egy 45 millió dolláros lovasfarmot vett Connecticut államban, de Antiguán is van egy tengerparti háza. Utálja a nagyvárosokat, viszont imádja a lovakat. Harmincévesen kezdett el lovagolni, ez a szerelem azóta is tart. Elvált, három gyereke van.

Bármennyire sokat ért is el, a tőzsde világán kívül nem sokan ismerték, és az Institutional Investor című lapban megjelent interjú szerint úgy tűnt, hogy nem is keresi a nyilvánosságot. Néha nyilatkozott a sajtónak vagy írásokat jelentetett meg tudományos folyóiratokban, hogy kifejtse nézeteit a piaci folyamatokról, de sem a magánélete, sem a karrierje nem volt téma.

A 2005. novemberében megjelent cikk szerint Peterffy még apolitikusként jellemezte magát, akit a jótékonykodás sem különösebben érdekelt, ő ugyanis abban hisz, hogy a világot a pénzpiacok fejlesztésén keresztül tudja jobbá tenni. Érdekes módon a lap szerint Peterffy nem volt nagy híve a marketingnek, és a hirdetéseknek sem, mert szerinte ezeknek nincs sok értelmük, ha egy termék vagy egy szolgáltatás amúgy is igazán értékes. Bár több újság is megkereste, egyelőre nem derült ki, hogy most miért látta mégis indokoltnak, hogy pont egy fizetett hirdetéssel lépjen a nyilvánosság elé a Republikánus Párt győzelme érdekében.

Félelem a szocialista Amerikától

Peterffy az amerikai elnökválasztási kampány egyik meglehetősen sokat forgatott politikai érvét dolgozta ki egyperces kisfilmjében. A félelem a szocialista Amerikától visszatérő motívum a republikánusok politikai hitvallásában, és általában nem hagyják ki a lehetőséget, hogy Barack Obamát szocialista intézkedések bevezetésével vádolják meg.

A republikánus jelöltségért zajló versenyben népszerű volt leszocialistázni Obamát. Rick Perry, Newt Gingrich és Michele Bachmann is előszeretettel használta ezt a jelzőt, a jelöltséget megszerző Mitt Romney azonban nem állt be a kórusba. A CNN-nek tavaly egy interjúban azt mondta, a szocialista szót nem használja ugyan, de azt vallja, hogy az elnök túlságosan is előtérbe tolja az államot az intézkedéseknél, amelyek pont e miatt nem működnek.

Mégis, a szocialista jelző olyan bevett fordulat lett az amerikai kampányban, hogy idén az júliusban az Oscar-díjas filmrendező, Milos Forman is szükségét érezte, hogy a New York Timesban egy véleménycikkben tegye helyre a dolgokat, és - szintén saját élettörténetére hivatkozva - elmagyarázza az amerikaiaknak a valódi szocializmus szörnyűségei és az amerikai mindennapok közötti különbséget.