Akik csak nyernek az iskolai mészárlásokkal

Egy fegyveres rosszfiút csak egy fegyveres jófiú tud megállítani - hirdeti az amerikai Nemzeti Fegyverszövetség, az egyik legerősebb amerikai lobbiszervezet, amely még a decemberi iskolai mészárlás után sem fogja vissza magát. Hogyan lett a fegyverszövetség cserkészeket oktató szervezetből a legbefolyásosabb amerikai lobbigépezet? És miért lelkesednek annyira az amerikaiak a fegyverekért?

Barack Obama első elnöki ciklusa idején nem bolygatta különösebben az Egyesült Államokban érzékeny témának számító fegyverviselés kérdését, és ezt a saját jól felfogott érdekében tette: bárki hozza is szóba a fegyvertartás szigorítását, azonnal a második alkotmánykiegészítés megsértésével vádolják. Ez előírja, hogy "mivel egy jól szervezett milícia szükséges a szabad állam biztonsága szempontjából, nem lehet a népnek a fegyverek birtoklásához és viseléséhez való jogát csorbítani". A mai napig erősen él az amerikaiakban az a meggyőződés, hogy ha a szövetségi kormányzat elveszi tőlük a fegyvereiket, akkor azonnal elszabadulna az állami zsarnokság.

A 27 halálos áldozatot követelő decemberi newtowni iskolai mészárlás után azonban az amerikaiak felháborodása látszólag elérte azt a szintet, ahonnan a kézzelfogható fegyverellenes kormányzati intézkedések már nem tűnnek annyira a valóságtól elrugaszkodottnak. Elsőként New York állam lépett, ahol megtiltották a támadó lőfegyverek beszerzését, és megnehezítették például azt, hogy elmebetegek fegyverhez jussanak. További tíz államban fontolgatnak hasonló intézkedéseket, Barack Obama pedig szövetségi szinten is kísérli meg a fegyvertartás visszaszorítását.

Az elnök 23 rendeletet hozott saját hatáskörben. Ezek a törvényhozás jóváhagyását nem igénylő intézkedések egyebek között előírják a szövetségi intézményeknek, hogy több, a fegyvervásárlók ellenőrzéséhez szükséges adatot hozzanak nyilvánosságra. Nem mintha ez a félmilliárd dollárba kerülő intézkedéscsomag meghatná az olyan, a washingtoni hatalom túlkapásaitól tartó államokat, mint Texas, ahol azt tervezik, hogy letartóztatják azokat a szövetségi tisztségviselőket, akik megpróbálnak érvényt szerezni a szigorításról hozott törvényeknek vagy elnöki rendeletnek.

Fegyverrel a fegyver ellen

Nemcsak a Fehér Ház, hanem a hasonló tragédiák után magát mindig illetékesnek érző amerikai Nemzeti Fegyverszövetség (NRA) is mozgósította magát Newtown után. Az NRA-t azonban nem tudja kibillenteni egy-két iskolai lövöldözés, ugyanazt a jól bevált álláspontot képviselik kitartóan, sőt a nemzeti sokkot kiváltó mészárlások után még erőteljesebb kampányt indítanak a fegyvertartás érdekében. Így történhetett meg, hogy a newtowni lövöldözés után egy hétig érlelték a megfelelő választ, majd a szervezet elnöke, Wayne LaPierre a következő javaslattal állt elő: küldjenek fegyveres őröket minden iskolába. A hollywoodi akciófilmbe illő indoklás szerint "az egyetlen, aki megállíthat egy fegyveres rosszfiút, az egy fegyveres jófiú".

Fotó: Pethő ANdrás [origo]

Ők Obamától várják a megoldást

Az amerikaiak ragaszkodása a fegyvereikhez európai szemmel már-már egzotikus, az pedig, hogy az NRA-ből miként válhatott a legerősebb és leghírhedtebb lobbiszervezet Washingtonban, az amerikai politika egyik nagy rejtélye. Az Economist szerint az amerikai fegyverimádattal szembeni európai tanácstalanság egyik oka, hogy a fegyverek birtoklása mint alapvető polgári szabadságjog hiányzik az európai kultúrából. Európában nem igazán vetődik fel érvként az sem, hogy az egyénnek kellene személyesen, adott esetben fegyverrel a kezében megvédenie magát, a családját vagy a vagyonát.

Az NRA vonzerejét a szabadságjogaikra rendkívül érzékeny amerikaiak körében jól jelzi, hogy a newtowni lövöldözés után alig egy hónappal százezer új tag csatlakozott a szervezethez, amelynek a tagsága így elérte a 4,2 milliót. A szervezet tisztségviselői a jövőt is bizakodva várják: a CNN-nek azt mondták, most, hogy a lövöldözés miatt a sajtó és a politika ismét felkapta a fegyvertémát, a létszámuk hamarosan elérheti az ötmilliót. Az NRA ugyanis paradox módon akkor a legerősebb, amikor támadásnak van kitéve, márpedig Obama elnöki rendeletei hatásosan mozgósítják a fegyvereiket féltő amerikaiakat.

"Az NRA egy populista lobbiszervezet" - mondta a Washington Postnak egy büntetőjogász-professzor. "Akkor kezdik el támogatni őket, amikor dühösek és zaklatottak az emberek. Az NRA figyelmet akar. Nem az érdekli, hogy rendbe hozzon dolgokat, hanem az, hogy felkavarja őket, és minél jobban sikerült neki, annál nagyobb lesz a tagsága, és annál több lesz a pénze. Mit nyerne a kompromisszummal? Semmit" - mondta a szervezetet hajtó erőkről.

Forrás: AFP/Getty Images

Az NRA egykori karizmatikus elnöke, a színész Charlton Heston

A cserkészektől a Capitoliumig

AZ NRA soha sem volt szerénytelen, ha a vélt vagy valós eredményeit kellett reklámoznia. A második alkotmánykiegészítés rendíthetetlen védelmezőjének szerepében tetszelgő szervezet szívesen hangoztatja, hogy választásokat képes eldönteni, és törvényeket tud befolyásolni. Pedig eredetileg csak a fegyverforgatásban képzetlen katonákat és a cserkészeket akarták megtanítani lőni.

A Nemzeti Fegyverszövetséget 1871-ben hozta létre néhány leszerelt katona és a Nemzeti Gárda, mert elszörnyedve látták, hogy az amerikai katonák közül sokan még célozni sem tudtak rendesen. Az NRA így magára vállalta a képzés feladatát, és ekkor még szó sem volt a ma már a szervezet lényegét adó fegyverlobbiról. Csaknem száz évre, illetve az utcai erőszakban és zavargásokban tobzódó hatvanas évekre volt szükség ahhoz, hogy az NRA harciasabb hangra váltson. A szervezet akkor kapott erőre, amikor a kongresszus szigorú fegyverszabályozási törvényt fogadott el 1968-ban. Az NRA hirtelen szükségét érezte, hogy hangot adjon nemtetszésének a szerinte túlságosan szigorú törvény miatt. A következő évtizedekben is ugrottak minden, a fegyverviselést korlátozó törvényre, ugyanakkor egyre több energiát fordítottak a washingtoni lobbizásra is.

Az NRA a kilencvenes években ért a csúcsra. Ekkoriban a fegyvertartás jogát fenyegető intézkedéseket az alapoknál próbálták kikezdeni: egész egyszerűen megakadályozták, hogy a témában készülő tanulmányokat bizonyítékként lehessen felhasználni a törvények szigorításához. A kilencvenes években két elismert tanulmány is készült, amely arra az eredményre jutott, hogy egy otthon tartott, megtöltött fegyver kockázata felülmúlja a hasznosságát. A kutatók azt állították, hogy a vizsgálataikat nem a politika motiválta, egyszerűen szerették volna felvilágosítani az embereket, hogy átgondolt döntéseket hozzanak, ha fegyvert akarnak vásárolni.

Forrás: AFP/Karen Bleier

Érdeklődők az NRA egyik rendezvényén. A fehér férfiak törzsközönségnek számítanak

A tanulmányok megjelenése után az NRA új fényben látta a létjogosultságát, és mindent megtett azért, hogy hasonló kutatások ne álljanak a szabad fegyvertartás útjába. Így nem lett különösebb következménye annak a vizsgálatnak sem, amely megállapította, hogy egy fegyverrel felszerelt ember 4,5-szer nagyobb eséllyel lesz fegyveres támadás áldozata, mint egy fegyvertelen. Az NRA azóta is azt a véleményt képviseli, hogy nincs szükség kormányzati kutatásokra a fegyveres erőszak vizsgálatához.

Listázott politikusok

A kongresszusban viszont az NRA szerint nyilvánvalóan szükség van olyan képviselőkre és szenátorokra, akik a fegyvertartás ügyét kellő hatékonysággal képviselik. Ebből a megfontolásból alapos listáik vannak a különböző szervezetek és a politikusok hozzáállásáról, a fegyverek barátait pedig komoly pénzekkel is segítik a választási kampányokban. A 2010-es kongresszusi választásokon például 7,2 millió dollárt költöttek erre a célra. Az elképesztően hatékony lobbizásnak köszönhetően az NRA az elmúlt évtizedek alatt elérte, hogy a vita az utóbbi időszakban nem is a támadófegyverek betiltásáról zajlott, hanem arról, hogy engedélyezzék-e a viselésüket a bárokban, a templomokban vagy a kórházakban is.

Forrás: AFP/Karen Bleier

A fegyver része az amerikai mindennapoknak

Az NRA egyik erőssége kétségkívül az, hogy megbízhatóan képes szállítani a szavazatokat, és a politikusok kifejezetten tartanak a szervezet sokszor túlbuzgó aktivistáitól. Márpedig egy kampányban, ahol a mozgósításon múlik szinte minden, az NRA-tagok nagy számban jelennek meg a nagygyűléseken, csengetnek be a házakba és önkénteskednek a jelöltjeik javára. A szervezet a tagság riasztásával pillanatok alatt képes elárasztani levelekkel, e-mailekkel és telefonokkal a képviselők és szenátorok irodáit. Az érdeklődőket pedig hírlevelekkel, színes magazinokkal és rendszeres televíziós műsorokkal helyezik képbe a fegyverekről.

Nemcsak a hollywoodi filmek, hanem a számok is arról árulkodnak, hogy az amerikaiak szeretik a fegyvereket. A hivatalos adatok szerint csaknem háromszázmillió fegyver volt magántulajdonban az országban 2007-ben, ami az 1994-es 192 millióhoz képest tekintélyes növekedés, és látszólag az NRA befolyásának a további erősödését vetítheti előre. A számokból azonban az is kiderül, hogy a fegyverrel rendelkező háztartások száma a hetvenes évektől folyamatosan csökken. Az NRA legutóbbi, St. Louis-i konvencióján pedig az is nyilvánvaló volt, hogy a szervezet főként az idősebb fehér férfiakat tudja megszólítani és mozgósítani, vagyis pont azokat, akik a demográfiai tortában egyre kisebb szeletet képviselnek. Az Economist meg is jegyzi, nem véletlen, hogy NRA magazinjaiban feltűnően sok a Viagra-reklám.