Nagyjából ezer ember vásárolgatott Nairobi egyik központi bevásárlóközpontjában, amikor szombaton fegyveresek támadtak az épületre. Az ezer ember közül több mint hatvanan meghaltak, közel kétszázan megsebesültek, és a drámának hétfőn este még mindig nincs vége. A támadók az al-Kaida terrorhálózattal szövetséges al-Sabab szervezet tagjai, akik azért akarnak bosszút állni, mert Kenya beavatkozott a szomáliai polgárháborúba.
Az al-Kaidához szorosabban vagy lazábban kapcsolódó csoportok közül az al-Sabab nem tűnt túl veszélyesnek, egész pontosan tíz évvel ezelőtt még szinte teljesen ismeretlen volt. Az arabul röviden Az ifjúságként emlegetett szervezet mozgatórugóiról sokat elárul a neve: a vezetőinek egy olyan generációt sikerült mozgósítaniuk, amelyik a világon a legkomorabb kilátásokkal indult neki az életnek. Az al-Sabab szomáliai harcosai egy olyan országban nőttek fel, amelynek 1991 óta nincs működőképes kormánya, így az ő meghatározó szocializációs élményük az anarchia. Az al-Sababnak viszont sikerült nyugati harcosokkal is színesítenie a tagságot, így amerikai, brit vagy svéd állampolgárokat is a soraik között tudhatnak, ami mindenképpen jelzi a propagandagépezetük erejét.
Az áldozatok száma mellett a kenyai bevásárlóközpont elleni támadás egyik sokkoló mellékszála volt az a profi médiamunka, amellyel a túszejtők a Twitteren közvetítették a történéseket egy azóta már nem elérhető felhasználói fiókon keresztül.
A közösségi média kezelésében mutatott profizmusban szerepet játszik valószínűleg az is, hogy az al-Sababnak az Egyesült Államokból és Nagy-Britanniából sikerült vendégmunkásokat elcsábítania Kelet-Afrikába. A Twitteren közölt bejegyzések meglepő műveltségről árulkodnak ahhoz képest, hogy egy olyan dzsihádista csoportról van szó, amely a szomáliai senki földjén vert gyökeret. A brit és amerikai sajtójelentések szerint az üzenetek tele voltak olyan nyelvi fordulatokkal és viccekkel, amelyek az angol nyelvnek és kultúrkörnek a sajátjai.
Az al-Sabab nevében angol nyelven közvetítő Twitter-fiók nemcsak azért lehet fontos, mert kiderült róla, hogy a szervezet további támadásokat tervez, hanem azért is, mert a bejegyzésekben több elkövetőt, köztük három amerikait is megneveztek. Egy, a Daily Beastnek név nélkül nyilatkozó amerikai terrorelhárító elmondta, hogy az FBI egyből rávetette magát az ügyre, bár a Nairobiban még mindig tartó túszdráma végéig feltehetően nem derül ki, hogy valóban voltak-e amerikaiak a támadók között, de a forrás szerint az amerikai hatóságok egyre inkább tartanak attól, hogy voltak.
Az al-Sabab bejegyzései szerint a három amerikai mellett egy kanadai, egy svéd, két brit és egy finn állampolgár is ott volt a bevásárlóközpontot megrohamozó fegyveresek között.
Az al-Sabab működésének az egyik figyelemre méltó része a toborzás, egész pontosan az, hogy komoly vonzerőt képvisel a diaszpórában élő szomáliaiak szemében. A Telegraph információi szerint a Scotland Yard például úgy becsüli, hogy csaknem száz brit állampolgárt képeztek már ki Szomáliában. Az FBI pedig már 2008-ban figyelmeztetett arra, hogy tucatnyi szomáliai származású amerikai állampolgár hagyta el Minneapolist.
Amerikában két minnesotai városban, Minneapolisban és St. Paulban él a legnagyobb szomáliai közösség Mogadishun kívül. Csaknem nyolcvanezren érkeztek erre a környékre Szomáliából. A közösség tagjai nagyjából 2007 óta próbálták felhívni a figyelmet arra, hogy az al-Sabab intenzív toborzásba kezdett a városok mecseteiben, és több fiatalt is sikerült átcsábítania a kelet-afrikai kiképzőtáboraikba.
Az amerikai képviselőház belbiztonsági bizottságának 2011-es jelentése szerint az elmúlt néhány évben csaknem negyven amerikai állampolgár csatlakozott az al-Sababhoz, közülük legalább 24-en a minnesotai szomáliai közösségből érkeztek a terrorszervezethez.
Az al-Sabab semmit sem bízott a véletlenre, ha propagandáról volt szó. Az idén egy 40 perces toborzó videót tettek közzé Minnesota mártírjai: út a paradicsomba címmel. A film főhőse két szomáliai amerikai és egy iszlámra áttért amerikai fiatal Minnesotából. Mind a hárman a dzsihád szolgálatába álltak, és öngyilkos merényletekben vesztették az életüket Szomáliában. "Ez az igazi Disneyland. Gyertek, csatlakozzatok hozzánk!" - biztatja a narrátor az erre fogékony fiatalokat.
Ahmed története
Az al-Sabab indulásánál még meglehetősen reménytelennek tűnt, hogy a szervezet az al-Kaida olajozott működéséhez hasonló hatékonysággal teljesítse a küldetését. A Telegraph szerint a szomáliai al-Sabab követői annyira erőszakosak és balhésak voltak, hogy még egymással is képtelenek voltak együttműködni, nem hogy számottevő veszélyt jelentettek volna a világra. Jó ideig nehezen lehetett komolyan venni azoknak a videóknak a sorát, amelyekben a hűségüket bizonygatták Oszama bin Ladenhez. A nyugati hírszerzők pedig sokszor szórakoztak azzal, hogy még az al-Kaida keménykezű vezetése sem képes bármiféle szervezett csoportot összerakni egy olyan kaotikus országban, mint Szomália.
Az al-Sabab áldozati listáján szerepelnek külföldi segélymunkások, újságírók, civil vezetők, békefenntartók. Az eddigi legkomolyabb támadást 2010 júliusában, Uganda fővárosában Kampalában követték el, ahol a labdarúgó-világbajnokság döntőjére összegyűlt tömeget rohamozták meg az öngyilkos merénylőik. Az akcióban több mint hetvenen meghaltak.
A Telegraph úgy fogalmaz, a Nairobiban indított támadással a csoport nagykorúvá vált. A terrorista mércével sikeresnek és látványosnak minősíthető nairobi akció a maga több mint hatvan halottjával és a kiharcolt főműsoridővel ráadásul különösen vonzó lehet azoknak a nyugati országokban élő fiataloknak a szemében, akik a pályaválasztáshoz érve a terrorizmusban látják a hivatásukat.
Az al-Sabab feladatlistájának a legfontosabb pontja az iszlám törvénykezés, a saría szigorúbb verziójának a bevezetése Szomáliában. Ebben a törekvésében az elmúlt években a kenyai hadsereg jelentette a legfőbb akadályt. A kenyai katonák akcióinak köszönhetően Szomáliában partvonalra szorult a szervezet. A fővárosból, Mogadishuból 2011-ben sikerült kiszorítani az al-Sababot, egy évvel később pedig az iszlamisták elveszítették az ellenőrzést az egyik legfontosabb kikötő, Kismayo felett. A csúfos kudarcok után számos alkalommal figyelmeztették a kenyai kormányt, hogy drámai következményei lesznek a kenyai csapatok szomáliai állomásoztatásának. "Hosszú ideje harcolunk a kenyaiak ellen hazánkban, de most eljött az ideje, hogy az ő országukba helyezzük át a háborút" - indokolták a helyszínválasztást abban a közleményben, amelyben a kenyai katonák kivonását követelik Szomáliából.
Annak ellenére, hogy keményvonalas iszlamisták irányítják az al-Sababot, a szervezet mérsékeltebb tagjainak köszönhetően egyelőre megelégszenek az amerikai támogatást élvező szomáliai kormány megdöntésével, és nem veszik magukra azt a Nyugat elleni totális háború terhét, amelyet inkább meghagynak az al-Kaidának.
Az al-Kaida egykor csóró, de lelkes szomáliai szervezete az ENSZ 2011-es jelentése szerint az elmúlt években jelentős gazdasági tényezővé vált, olyan bevételnövelő tevékenységekkel, mint a zsarolás, az illegális adóbehajtás és egyéb gyanús díjak kivetése. Az al-Sabab finanszírozását az al-Kaida is fontosnak tartja, mint ahogyan az Egyesült Államokban, Kanadában, Nagy-Britanniában és Svédországban élő szomáliai közösségek is. Elemzések szerint a Nairobiban végrehajtott támadással azt is bizonyítani próbálták, hogy megérdemlik az anyagi támogatást.
Az al-Sabab vezetői egy arab nyelvű Twitter-fiókon keresztül azt tudatták a világgal, hogy elégedettek a mostani művelet végkimenetelével.
Cikkeinket a kenyai túszdrámáról itt olvashatja.