Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Hollywoodi sztárokra a filmvásznon és a vörös szőnyegen kívül általában főleg parfümreklámokban vagy méregdrága órákra vevőt kereső hirdetésekben mutatkozik igény. A színészek ritkán is érzik szükségét, hogy politikusok társaságában mutatkozzanak, az pedig még ritkábban fordul elő, hogy döntéshozók egyeztessenek velük a világ dolgairól. Angelina Jolie viszont jó ideje már tudatosan keresi az ilyen helyzeteket, és ma már semmi meglepő nincs abban, hogy William Hague brit külügyminiszter nemrég őt kérte fel, legyen a társelnöke annak a jövő évi londoni csúcstalálkozónak, amelynek a középpontjában a háborúkban elkövetett nemi erőszak áldozatainak a helyzete lesz majd. A rendezvényre 137 ország képviselőit várják, és többek között azt szeretnék elérni, hogy még a rizikós béketárgyalásoknál se hagyják figyelmen kívül, illetve büntetlenül a válságzónákban elkövetett nemi erőszakot.
A brit külügyminiszter korábban együtt kampányolt Jolie-val, és próbálta felhívni a figyelmet arra, hogy a nemi erőszak taktikai fegyvernek számít a háborúkban: a terror, a megalázás és az etnikai tisztogatás eszköze. Az Oscar-díjas színésznő a témában már felszólalt az ENSZ közgyűlése előtt. A mostani bejelentés után pedig ismét bebizonyította, hogy nemcsak a filmszerepekkel bánik profin, hanem a diplomáciai szófordulatokkal is: "Ez a csúcstalálkozó már régóta esedékes. Az a cél, hogy véget vessünk a büntetlenségnek, hogy igazságot szolgáltassunk és tiszteletet vívjunk ki az embereknek, akik ezeknek a borzalmas bűncselekményeknek az áldozatai. Elkötelezettek vagyunk, hogy ezt elérjük, kerüljön bármibe is, és remélem, hogy más országok is vállalják a felelősséget az ügyért” – foglalta össze a lényeget a csúcsértekezlet leendő társelnöke, akinek a véleménye egyre többet számít az ENSZ-től kezdve Washingtonon át Davosig.
Angelina Jolie novemberben begyűjtött még egy Oscart. Ezúttal a humanitárius tevékenységét ismerte el az amerikai filmakadémia a Jean Hersholtról elnevezett díjjal (a megható köszönőbeszédét itt nézheti meg). Az elismerés mögött több mint tíz éve tartó humanitárius szerepvállalás áll. Menekülteket látogatott Sierra Leonéban, Tanzániában, Kambodzsában, Thaiföldön, Ecuadorban, Koszovóban, Kenyában, Namíbiában, Srí Lankán, Jordániában, Egyiptomban, az Észak-Kaukázusban, Indiában, Costa Ricán, Csádban, Szíriában és Irakban. Felbukkant New Orleansban a hurrikán után, Haitin és Pakisztánban a földrengés után. Mostanában főként a szíriai menekültek szószólója. Miből fakad ez az elemi erejű jótékonykodási kényszer Hollywood legjobban kereső színésznőjében?
Angelina Jolie jótékonykodó oldalának a bemutatása általában egy sorsfordító kambodzsai utazással kezdődik, amely nemcsak egy Louis Vuitton-kampányt inspirált, hanem egy több mint egy évtizede húzódó, nagyon személyes és nagyon intenzív humanitárius missziót is. Jolie a Tomb Raider című filmet forgatta 2000-ben a délkelet-ázsiai országban. A Creative Artists Agency filantrópiai tanácsadójának a javaslatára keresett fel egy kambodzsai menekülttábort. Másfél évvel később már az ENSZ menekültügyi főbiztosságának (UNHCR) a jószolgálati nagykövete volt.
Kambodzsában szembesült először azzal, hogy mit tesz a háború az emberekkel. A vörös khmerek birodalmában ezt nem lehetett nem észrevenni, hiszen a kegyetlenkedések és a taposóaknák miatt rengetegen maradtak kezek, karok vagy lábak nélkül. Jolie több interjúban is megemlíti, hogy a kambodzsai útja után vetette bele magát a közelmúlt történetének a tanulmányozásába, és kezdte el felfedezni, hogy mennyi szenvedés van a világban.
Ekkor telefonált be az ENSZ-hez is: "Nem ismernek engem, de szeretnék elmenni Sierra Leonéba. Fizetem az utamat, csak a szállást biztosítsák". Jolie két éven át utazgatott az ENSZ embereivel, majd hivatalosan is felvállalta a menekültek ügyét. A jószolgálati nagyköveti posztról tavaly áprilisban különleges küldötté léptette elő António Guterres menekültügyi főbiztos. Ebben a minőségében már diplomáciai szinten képviseli az UNHCR-t és a menekültügyi főbiztost. A kinevezésekor elhangzott összegzés szerint jószolgálati nagykövetként több mint negyvenszer keresett fel menekülttáborokat, és ötmillió dollárt adományozott a helyzetük javítására.
A komoly terepmunka mellett Jolie egyre többször jelenik meg szakmai hallgatóság előtt. Az amerikai Külpolitikai Tanács előtt a darfúri helyzetről tartott előadást, egyre profibban lobbizik Washingtonban, ahol humanitárius ügyekben 2006 óta rendszeresen találkozik képviselőkkel és szenátorokkal, és visszatérő előadó a davosi Világgazdasági Fórumon.
2002-ben már a UNHCR jószolgálati nagyköveteként adott interjút egy taposóaknákkal foglalkozó szervezetnek. Ebből az derül ki, hogy a világ problémáira oktatási kérdésként tekint. A filmezéssel járó utazások arra döbbentették rá a hollywoodi burokban felnőtt színésznőt, hogy keveset tud a világról, és valami egészen égető lendülettel elkezdett tenni azért, hogy ez ne maradjon így. Feltette magának a kérdést, hogy miért is nem tanultak az iskolában például a taposóaknákról. Kambodzsában ugyanis azzal szembesült, hogy a mozgásterüket jelentősen behatárolták a konfliktusokból hátra maradt alattomos fegyverek.
Azóta már elvégzett egy kurzust nemzetközi jogból, és rendszeresen konzultál a befolyásos Külkapcsolatok Tanácsának (Council on Foreign Relations) szakembereivel. A többi között Madeleine Albright és Colin Powell volt amerikai külügyminisztereket is felvonultató külpolitikai szervezetnek egyébként már ő is tagja.
Bár ezek a konfliktusok tömegeket érintenek, Jolie különösen érzékeny a személyes történetekre, és figyel a részletekre. Kambodzsában például a taposóaknák miatt nagy a kereslet a művégtagok iránt, de Jolie figyelmét nem kerüli el az sem, hogy egy gyereknek hiába adnak egy műlábat, egy év múlva újra lesz szüksége, mert a művégtag nem nő vele.
Angelina Jolie életéhez ma ugyanúgy hozzátartoznak az élénk médiafigyelemmel kísért nagycsaládos utazások, mint azok, amelyekre egyedül indul zseblámpával és egy könnyű hátzsákkal felszerelve, és amelyek katonai ellenőrzőpontokon és úttalan utakon vezetnek keresztül. A feladat mára teljesen hozzánőtt. Amikor a Newsweek riportere 2011-ben Budapesten interjút készített vele A vér és méz földje című filmje forgatásán, Jolie magától értetődő természetességgel váltott a témák között: a rendezői tapasztalatairól a boszniai polgárháborús erőszakra, a darfúri utazásairól az édesanyja emlékére.
Az elhivatottságáról sokat elárul, hogy a kilenc hét alatt, amíg a nagy visszhangot keltő kettős melleltávolítás procedúráján átesett, elutazott Kongóba, ahol a harcokban elkövetett nemi erőszakra hívta fel a figyelmet, majd Pakisztánba is, ahol a tálibok céltáblájának, Malala Juszufzainak a jótékonysági szervezetét indította útjára.
Angelina Jolie persze nem az egyetlen híresség, aki ügyeket karolt fel a világ távoli, Hollywoodnak szinte teljesen ismeretlen pontjain, az ő humanitárius portfóliója azonban különösen tiszteletet parancsoló. A nehéz sorsú emberek életét közben egészen személyes módon is felkarolta: 2002-ben örökbe fogadta első gyerekét, az árva Maddoxot Kambodzsából. 2005-ben újabb gyerekkel bővült a család, az etiópiai Zaharával, majd érkezett a vietnami Pax. A Hollywood legszínesebb családjával büszkélkedő Jolie valószínűleg sokkal több gyereket is megmentett, hiszen miután címlapokra került Zaharával a karjában, a nemzetközi örökbefogadási hatóságok arról számoltak be, hogy megduplázódott az érdeklődés az etiópiai árvák után.
Az örökbe fogadott gyerekeinek a szülőhazájában hangsúlyosan jelen van Jolie-ék nyoma. Kambodzsában túl azon, hogy a Maddox nevét viselő alapítványon keresztül egy egész nemzeti park sorsát felkarolták, legalább tíz iskolát építettek, Etiópiában a Zahara nevét viselő központban HIV-fertőzött gyerekeket gondoznak.
A gazdagok és szépek jótékonysági ügyeinek a megtervezésével és kivitelezésével külön iparág foglalkozik. A szakma egyik legnevesebb képviselőjének, Trevor Neilsonnak a szolgálatait maga Jolie is igénybe vette. Neilson kliensei között van Ashton Kutcher, Demi Moore, Ben Stiller, Shakira és Madonna is. A humanitárius és jótékonysági szerepvállalás koordinálására a sztárok szemszögéből azért van szükség, mert mások segítésével jó esetben magukon is segítenek.
Trevor Neilson 2005-ben találkozott először Jolie-val egy davosi bárban a Világgazdasági Fórumon. Egy évvel később a színésznő már a legértékesebb ügyfele volt. A jótékonykodásnak és a figyelemfelkeltésnek a sajátos módjait is megtalálták. Amikor például 2006-ban Jolie elvállalt egy fotózást az adoptált fiával, Maddoxszal, Neilson azzal a feltétellel bocsátotta árverésre a képeket a magazinoknak, hogy a cikkekben a kambodzsaiak nehéz helyzetéről is szó esik. A Guardian szerint a legnagyobb amerikai magazinkiadó, a Time Inc. 750 ezer dollárt fizetett a képekért, és azt állította, hogy nem ment bele semmiféle szerkesztési kötöttségekbe. A People magazinban ezek után mégis Angelina Jolie kambodzsai missziója címmel jelent meg cikk. Shiloh Jolie-Pittnek már a születésével jól jártak a rászorulók, hiszen az első képeiért 4,1 millió dollárt kaptak a szülei, a pénz pedig egyenesen jótékonysági számlákra ment. Az ikrek, Knox és Vivienne első képeit 14 millió dollárért adták el, a pénzt Jolie-ék alapítványa kapta.
A Guardian szerint Neilson segítsége különösen jól jött az után, hogy Jolie a Mr. és Mrs. Smith forgatásán összejött az akkor még nős Brad Pitt-tel, így a pozitív színben nehezen feltüntethető házasságtörő imázst viszonylag gyorsan sikerült lecserélni a világmegváltókéra, hiszen a bulvárban csak Brangelinaként emlegetett pár belevetette magát a jótékonykodásba. Jolie esetében azonban az is kiderült, hogy ezek az ügyek számára sokkal többet jelentenek imázsjavításnál.
A szórakoztatóiparban dolgozók jótékonysági tevékenységét koordináló másik szervezet, a Creative Coalition vezetője, Robin Bronk a Time magazinnak azt mondta, azok a sztárok, akiknek valóban mindennél fontosabb az imázsuk, jobb, ha nem is kezdenek kiállni valamilyen ügy mellett, mert azzal szinte biztosan feldühítik a rajongóik egy részét. Jolie esetében Bronk szerint ezért sem állja meg a helyét az a feltételezés, hogy csak a nyilvánosság kedvéért csinálja. „Az emberek nem is látják át azt a komplex munkát, amelyet Angie végez. A jótékonysági vállalásainak a jó része ráadásul csendben zajlik, távol a média figyelmétől” – mondta róla Trevor Neilson.
