Halálosan komolyan gondolja a spagettiszörny követője

Touched by His Noodly Appendage, a parody of Michelangelo's The Creation of Adam, is an iconic image of the Flying Spaghetti Monster by Arne Niklas Jansson.

Christopher Schaeffer komoly amerikai hivatalt visel, egy New York környéki kisváros tanácsosa. Emellett a világ egyetlen hivatalban lévő pasztafárija, a Repülő Spagettiszörny Egyházának követője. Komoly hivatalához nem is igazán illendő módon egy tésztaszűrővel a fején esküdött fel. Hülye vicc, kekec polgárpukkasztás vagy fontos szabadságharc? Meginterjúvoltuk a pasztafárit, döntse el ön!

A vallási szimbólumok viseléséről általában nagy szenvedéllyel folytatott vitát egyszerű, de hatásos eszközökkel gondolta tovább az egyik amerikai kisváros, a New York állambeli Pomfret nemrég beiktatott tanácsosa. Christopher Schaeffer az amerikai vallásszabadság nyújtotta lehetőségeket kihasználva úgy gondolta, hogy ha mások a Biblia vagy a Korán társaságában esküdhetnek fel a közszolgálatra, akkor ő is megteheti, hogy a vallása jelképét előtérbe helyezze ebből az alkalomból. Egész pontosan egy tésztaszűrőt, amelyet a beiktatásán a vallásának, a pasztafarianizmusnak az előírásai szerint rendeltetésszerűen viselt. A fején.

A Repülő Spagettiszörny Egyházát alapító és a pasztafariánus vallást világhódító útjára indító Bobby Henderson a blogjában üdvözölte Christopher Schaeffer kiállását, és rávilágított arra is, hogy ő lehet az első nyíltan pasztafariánus tisztségviselő. Rögtön eloszlatta azokat az aggodalmakat is, miszerint tésztaszűrővel a fején senki sem veheti komolyan magát és a hivatalát: „Teljesen biztos vagyok benne, hogy Schaeffer nagyszerű tanácsosi munkavégzéssel fogja észrevétetni magát.”

Nagy pillanat a Repülő Spagettiszörny Egyházának történetében: Christopher Schaeffer leteszi az esküt Forrás: Observer/Greg Fox

„A személyiségemet leginkább szarkasztikusként lehetne leírni, és egy szatirikus vallás jól illik hozzám. A dogmák teljes hiánya is vonzó számomra” – magyarázta az Origónak Christopher Shaeffer, hogy a spiritualitása kiteljesítésére miért épp a pasztafarianizmust választotta. Schaeffer római katolikus családban nőtt fel, és nagyjából 16 éves koráig követte is az egyház tanításait, amit megtámogatott az is, hogy katolikus iskolába íratták be. „Itt azonban elkövettek egy hibát az indoktrinálásom során: megtanítottak gondolkodni és érvelni, de amikor ezeket az érvelési technikákat a vallásomra alkalmaztam, kiderült, hogy az nem állja ki az alapos átvizsgálás próbáját.”

Christopher Schaeffer a definíciók szerint egyébként agnosztikusnak számít: úgy véli, sem isten mellett, sem ellene nincs bizonyíték. Az évek során több vallással is megismerkedett, 15 évig például az unitárius-univerzalista egyház tagja volt. „De aztán rájöttem, hogy bár sok barátom volt az egyházban, Istenből is túl sok volt még benne ahhoz, hogy jól érezzem magam benne”.

Az egyház (valószínűleg) első, nyíltan pasztafariánus tisztségviselője tisztában van azzal is, milyen szerencsés helyzetben van, hogy az Egyesült Államokban vállalja fel a vallását. “A világon nagyon sok hely van, ahol nemhogy vallásszabadság nem létezik, hanem kivégzés fenyegethet vagy fenyeget mindenkit, aki nem az államvallást gyakorolja. Az Egyesül Államokban a vallásszabadság része az alkotmánynak, ugyanolyan elidegeníthetetlen jog, mint a szólás- vagy a gyülekezési szabadság. A Szent Fejfedőt azért viseltem, hogy ezeket a szabadságokat ünnepeljem. Hogy megmutassam a világnak, Amerikában nem üldözik az embereket a hitük miatt, és mindenkit elfogadunk olyannak, amilyen” – értékelte az Origónak a saját kivételezett helyzetét Pomfret új tanácsnoka.

A hívek Forrás: AFP/Getty Images/Chip Somodevilla

A tésztaszűrő alkalmankénti viselésén kívül Christopher Schaeffer az egyház egyéb előírásait is igyekszik komolyan venni. Ezek közül a pasztafarianizmust közelebbről nem ismerőknek a legszembetűnőbb a sörivás és a spagettievés lehet. Ez rögtön értelmet nyer, ha azt vesszük, hogy a Spagettiszörny Egyházának a tanítása szerint a mennyországban sörvulkán és sztriptíztáncos-gyár várja az arra érdemeseket. A pasztafariánus pokolban ezzel szemben a sör romlott, a sztriptíztáncosok pedig nemi betegséget terjesztenek. Christopher Schaeffer sör iránti elkötelezettsége ugyanakkor több évtizeddel megelőzi a pasztafariánus megtérését, több mint húsz éve ugyanis ő maga is főz sört.

A beiktatási akción kívül nem tervez további figyelemfelkeltő megmozdulásokat a pasztafarianizmus megismertetésére. „De őszintén, nem is számítottam rá, hogy ilyen hangos lesz a reakció az eskütételemre.”

Kezdetben vala a Spagettiszörny

A Repülő Spagettiszörny Egyházát tulajdonképpen az intelligens tervezés oktatásáért erőteljesen lobbizó fundamentalista mozgalom hívta életre. Kansas állam oktatásért felelős tanácsa 2005-ben – a többi között az akkori elnök, George Bush nagy megelégedésére – kész volt engedélyt adni arra, hogy az iskolákban az evolúció mellett az úgynevezett intelligens tervezés elméletét is tanítsák az iskolában. Ez utóbbi szerint a ma létező élőlények kialakulása nem a természetes szelekció eredménye, hanem valamilyen intelligens tervezésnek, tervezőnek az alkotása.

Bobby Henderson, az Oregoni Állami Egyetem fizikushallgatója ezek után úgy gondolta, hogy tulajdonképpen maga is előállhat egy elmélettel, amely ugyanolyan joggal szerepelhetne az iskolai órákon, mint az intelligens tervezés. Az elmélet megszületését elősegítette, hogy Hendersonnak volt egy álma, amelyben megmutatta magát a Repülő Spagettiszörny. Innentől már csak meg kellett alapítani kellett az egyházat. A tésztahalomban és húsgolyókban megtestesülő Repülő Spagettiszörnyet azóta milliók imádják, bár az egyháznak nincs kimutatása a tényleges tagságról. Húszdolláros hozzájárulás mellett viszont bárki pasztafariánus pap lehet.

A Repülő Spagettiszörny méltó helyén Forrás: Wikipedia/Arne Niklas Jansson

A rendkívül gyors ütemben gyarapodó közösség ellenére Henderson nem tartja magát Mohamed vagy Ábrahám riválisának, büszkén vallja viszont, hogy a Repülő Spagettiszörny Egyház által hirdetett tanokat legitim vallásnak tekintik még a rivális egyházak is, „főként a fundamentalista keresztények, akik elfogadták, hogy a mi Istenünknek nagyobbak a golyói, mint az övéknek”.

Henderson ragaszkodik ahhoz, hogy az egyház egyetlen dogmát engedélyez, azt, hogy nincs dogma, de talán ennél is fontosabb egy másik előírás: hogy a pasztafariánusok nem veszik túl komolyan magukat.

Vannak ennél körülhatárolhatóbb útmutatások is, például az, hogy minden péntek vallási ünnep, az igazi hívek pedig minél gyakrabban öltözzenek be kalóznak – az egyház szerint ők voltak az eredeti pasztafariánusok, és az egyházalapító szerint szoros összefüggés van a kalózok visszaszorulása és a globális felmelegedés között. A hívők olyan útmutatásokat kaptak, mint hogy az imáik végén ámen helyett ráment mondjanak. Olyan ontológiai kérdésekkel foglalkoznak, hogy vajon az egyház névadója spagettiből vagy linguiniből van-e, és már túl vannak az egyházszakadáson is, hiszen létrejött a Spagetti és Pulzáraktiváló Húsgombócok Egyháza is.

A pasztafarianizmus az elmúlt években a többi egyháznak kijáró bánásmódot harcolt ki magának. Ennek a harcnak az egyik leghíresebb figurája volt az osztrák Niko Alm, aki három éven keresztül birkózott a hatóságokkal azért, hogy tésztaszűrővel a fején szerepelhessen az autóvezetői engedélyen lévő képen. Alm azzal érvelt, amivel Christopher Schaeffer is: hogy a tésztaszűrő vallási viseletnek számít.

Az elmúlt években többen tekintélyes összegeket ajánlottak fel annak, aki bebizonyítja, hogy a Spagettiszörny nem létezik. Eddig még senkinek sem sikerült.