Az utolsó férfi, aki mesélhetne a szovjet dicsőségről

Dimitrij Jazov szovjet marsall és Mihail Mojszejev a Szovjet Fegyveres Erők Vezérkarának Főnöke a Szovjet Kommunista Párt 28. kongresszusán

Február eleje óta már csak egyetlen szovjet marsall él. Az idén 90 éves Dmitrij Jazov volt az utolsó, akit kineveztek erre a posztra, de hálátlan feladat hárult rá. Nagyon szerette volna ha egyben marad, de mégis ő volt az egyik, aki az utolsó szöget verte a Szovjetunió koporsójába.

Február elején szomorú hírt közöltek az orosz hírügynökségek: elhunyt Vaszilij Ivanovics Petrov szovjet marsall. A 98 évesen elhunyt főtiszt még a második világháború magyarországi harcaiban is részt vett, az 1980-as években hadügyminiszter-helyettesi posztig jutott, 1983-ban az utolsó marsall volt, aki megkapta a Szovjetunió hőse kitüntetést. Halála után már csak egy élő szovjet marsall maradt: az idén 90 éves Dimitrij Tyomofejevics Jazov.

Jazov nem csak azért számít egyedinek, mert ő az, akit utolsóként neveztek ki a posztra még a Szovjetunió összeomlása - amiben neki is komoly szerepe volt - előtt, vagy mert ő az egyetlen Szibériában született marsall, de ő az egyedüli a marsallok közül, aki a többiekkel ellentétben nem kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést.

Vaszilij Petrov 1985-ben Forrás: AFP/RIA Novosti/Runov

Nem mintha nem csillogtatta volna meg rátermettségét különböző hadszíntereken és posztokon, és nem lenne vagy háromtucat különböző más kitüntetése, de a Szovjetunió - jóllehet Jazov a végletekig elment ennek megakadályozása érdekében - egyszerűen hamarabb széthullott, minthogy megkaphatta volna a rangos elismerést.

Jazov karrierje sok marsallhoz hasonlóan a nagy honvédő háborúban indult, közkatonaként. A Vörös Hadseregbe 17 évesen úgy vették fel, hogy idősebbnek mondta magát. Előbb Leningrád védelmében, majd a balti fronton harcolt, és többször is megsebesült. A háború vége szakaszparancsnoki beosztásban érte. Karrierjét a hidegháború idején Kubában - ő volt az 1963-as kubai rakétaválság idején a szigeten állomásozó orosz lövészhadosztály parancsnoka -, majd Csehszlovákiában, illetve az orosz távol-keleten építgette, ahol állítólag jó barátságba került Kim Ir Szen észak-koreai vezetővel. Jazov az 1980-as évekre került a marsalli rang közelébe, mire azonban idejutott, már akaratlanul is a szovjet rendszer átalakításán dolgozott.

Dimitrij Jazov szovjet marsall és Mihail Mojszejev a Szovjet Fegyveres Erők Vezérkarának Főnöke a Szovjet Kommunista Párt 28. kongresszusán Forrás: AFP/RIA Novosti/Boitsov Alexei

Jazovot 1987-ben nevezte ki meg Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár védelmi miniszterré. Ez a kinevezés indította el a reformfolyamatokat a szovjet hadseregben. Két év alatt 1200 idősödő szovjet tábornokot küldtek nyugdíjba, és lecserélték a védelmi tárca vezetésének 50 százalékát. Jazov Gorbacsovval vállvetve teljes generációváltást hajtott végre a Vörös Hadsereg élén, a marsall később mégis elárulta a pártfőtitkárt.

Az 1980-as évek végére a szovjet tagköztársaságokban a balti államoktól kezdve Moldován és Ukrajnán át Grúziáig sorra erősödtek a reformokat és nemzeti önállóságot követelő mozgalmak. Jazovnak azonban az volt az alapelve, hogy ezeket erődemonstrációval kell elrettenteni, hogy megelőzzék a Szovjetunió felbomlását. A kemény fellépés több tucat halottat hagyott hátra, előbb 1989. áprilisában Tbilisziben - ahova Afganisztánból visszaérkező csapatokat küldtek a békés civil tüntetőkre -, majd 1991. januárjában az észtországi Vilniusban - ahova ejtőernyős elitcsapatokat vezényeltek. Ekkorra már érezhető volt a Gorbacsov és közte feszülő ellentét, 1990 nyarától a vezérkar előtt is nyíltan kritizálta a pártfőtitkárt, mert az nem akart keményebben fellépni az elszakadási törekvésekkel szemben.

1991 augusztusában aztán betelt a pohár, és a Szovjetunió tagállamai közötti viszonyt új alapokra helyező szerződés aláírásának előestéjén ő is csatlakozott ahhoz a csoporthoz - a nyolcak bandájához -, amely a KGB elnökével és néhány magas rangú vezetővel együtt puccsot hajtott végre Gorbacsov ellen. Jazov Moszkvába rendelt egy egész a motorizált lövészhadosztályt 4600 emberrel és 300 tankkal, meg egy rakás másik városba is beküldte a hadsereget. A két nap után kifulladó puccs azonban csak felgyorsította a Szovjetunió széthullását. A bukást sztoikusan viselő utolsó marsall csak azt kérdezte letartóztatásakor, hogy hová menjen.

A 2012-ben elhunyt Szergej Szokolov (jobbra) és Dimitrij Jazov (középen) 2006-ban Forrás: AFP/RIA Novosti/Krivobok Ruslan

Végül hazaárulásért börtönbe küldték, ahonnan 1994-ben szabadult az általános amnesztiával, de azonnal nyugdíjba is küldték. Utóbb hülyeségnek nevezte a puccsot, és bocsánatot kért Gorbacsovtól is. Az ezredforduló körül még alkalmanként bedolgozott az orosz védelmi minisztériumnak tanácsadóként, 2004-ben pedig Vlagyimir Putyin orosz elnöktől kapott kitüntetést 80. születésnapjára. Jelenleg nyugdíjasként éldegél Moszkvában, legutóbb két éve foglalkozott vele a sajtó, amikor trombózis miatt kórházba szállították.

Jazovot megbízható és hűséges parancsnokként jellemzik, aki azonban nem volt sem stratégiai gondolkodó, sem politikus tábornok. Nem volt egy Napoleon vagy de Gaulle - írta róla Robert V. Barylski a The Soldier in Russian Politics című, a Szovjetunió felbomlásának és az orosz föderáció megalakításának időszakát feldolgozó könyvében. Profi katona, aki elégedett lett volna egy kevésbé átpolitizált szereppel is. Utódja, Jevgenyij Saposnyikov tipikus II. világháborús generációhoz tartozó parancsnokként írta le, aki mindig is tartotta magát ahhoz a bolsevik alapelvhez, hogy a beosztottakat nyers, katonás stílusban kell irányítani.

A szovjet marsalli rangot 1935-ben alapították, a tisztség 1991-ig létezett. Ugyan azóta Oroszországban létrehozták az orosz föderáció marsallja tisztséget, de ennek csak egyetlen képviselője van, Igor Szergejev korábbi védelmi miniszter. A szovjet marsalli rangot összesen 41-en kapták meg. Tagjai három generációból kerültek ki: az orosz polgárháború, a második világháború, illetve a hidegháború alatt kiemelkedő katonai vezetők közül. Szinte mindenki katona volt, aki megkapta ezt a rangot, de voltak kivételek, például Sztálin vagy Leonyid Brezsnyev egykori pártfőtitkár.