Verecke is újra magyar falu lesz?

Az 1938-as első bécsi döntés előtti időszakhoz hasonlítja a Foreign Affairs című külpolitikai folyóirat Magyarország, Ukrajna és Oroszország mostani viszonyát. Az Origónak a cikk egyik szerzője magyarázta meg, hogy miért kellett Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin viszonyát Adolf Hitler és az akkori magyar vezetés közötti kapcsolathoz hasonlítani. A párhuzam kapcsán a történésznek és Ukrajna egyetlen magyar parlamenti képviselőjének is volt véleménye.

Első ránézésre meglepő megállapításokat közölt Orbán Viktor politikájáról az egyik legtekintélyesebb amerikai külpolitikai folyóirat, a Foreign Affairs. A magyar Putyin? című cikk főbb állításai és összefüggései a következők voltak:

• Az őket érintő állampolgársági és választási törvény megalkotásával félő volt, hogy feltüzelik a határon túli magyarság elszakadásra törekvő mozgalmait. Amikor Oroszország hasonló törvényt fogadott el az ukrajnai és abháziai oroszok javára, az a katonai megszállás előfutára volt.
• Orbán Viktor többször is kifejtette, hogy a nemzet nem ér véget az országhatároknál, de „nacionalista nosztalgiájának” indítékai nem ugyanazok, mint Vlagyimir Putyin esetében; a magyar kormányfő inkább a hazai demográfiai mutatók ellensúlyozására, illetve a pluszszavazatok miatt szólítja meg a határon túliakat. Bár nem áll szándékában nagyobb problémát generálni, támogatja az autonómiatörekvéseket.

Már megint együtt emlegetik őket Forrás: RIA Novosti/Aleksey Nikolskyi

• Az egyik lehetséges magyarázat, ami miatt Orbán egy oroszok által dominált Európára készül, hogy Magyarország – legalábbis szimbolikusan – visszanyerheti némely egykori területét.

Talán abban reménykedik, hogy Putyin ugyanazt teszi majd, mint Hitler 1938-ban: visszaad területeket a trianoni Magyarországból.

• A határon túli magyarság nagy része nem támogatja „az agresszív autonómiamozgalmakat”, mert tudják, hogy az irredentizmusnak ők lennének az első áldozatai. Helyette a többségi nemzetekkel törekszenek a békés együttműködésre.
• A külföldről támogatott „agresszív szeparatista mozgalmak” ettől még tehetnek úgy, mintha széles támogatottságuk lenne, ahogyan az Kelet-Ukrajnában is történt. Bár erről még nincs szó, a határon túli magyarok „nacionalista politikai használata” szélsőségességhez és instabilitáshoz vezethet a környező országokban, elsősorban Ukrajnában.

Először arra voltunk kíváncsiak, hogy mi a kárpátaljai magyarok véleménye erről, a cikk ugyanis, még ha feltételes módban is, de az ő visszatérésükről beszél. A kijevi Verhovna Rada egyetlen magyar képviselője nem volt elragadtatva.

Érthetetlen, miért most kellett ez

„Ukrajnában rendkívül feszült, háborús helyzet van, ilyenkor egy magyar kisebbségi politikus számára a legfontosabb a közössége biztonságának kérdése.

Nem tudom mi, késztette a Foreign Affairs szerkesztőit és a cikk előállításában segédkező magyar szakértőket, hogy pont most jelentessenek meg cikket, amelyben előállnak felvetéseikkel a határrevíziók kérdésével kapcsolatban” – válaszolta az Origo kérdésére Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke. A politikus fontosabbnak tartaná, hogy „a tekintélyes szaklap szerkesztőit és szerzőit Ukrajna és Kárpátalja vonatkozásában a béke és a stabilitás helyreállításának kérdései foglalkoztatnák, és ebben segítenének ötleteikkel, elképzelésekkel”.

Brenzovics László javaslatokat várna Forrás: AFP/Attila Kisbenedek

„A kárpátaljai magyarság jelenleg a béke mielőbbi megteremtésében érdekelt, támogatjuk Ukrajna európai integrációját, egy olyan európai demokratikus jogállamban szeretnénk élni, ahol maximálisan tiszteletben tartják a nemzeti kisebbségek jogait” – tette hozzá Brenzovics.

Az oroszok daraboltak volna

„Ukrajna felosztása több esetben is közbeszéd tárgya volt az elmúlt időszakban” – emlékeztet ugyanakkor Mitrovits Miklós történész. Az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa az Origónak példaként Vlagyimir Zsirinovszkij elhíresült kijelentését idézte, de megemlítette azt az epizódot is, hogy Putyin felvetette Donald Tusk akkori lengyel miniszterelnöknek a felosztást, „amire okosan semmit nem reagáltak”.

Forrás: Origo

Utóbbit egyébként Radoslaw Sikorski volt lengyel külügyminisztertől tudjuk, és ha igaz, amit mond, akkor Varsóban attól féltek, hogy csapda az egész, és az oroszok rögzítik a beszélgetést. „Tegyük fel, hogy így volt! Akkor felmerül annak a lehetősége, hogy Putyin Orbán Viktornak is tett ilyen »ajánlatot«, és ha volt rá valamilyen válasz, akkor az arról készült felvétel zsarolás eszköze lehet. Persze mindez spekuláció, lehet, hogy semmi ilyen nem volt. Ugyanakkor a magyar kormány oroszbarátsága már túljutott azon a ponton, hogy nyugati elemzők ilyen feltevéseket tehessenek” – vélekedik Mitrovits Miklós.

Megáll a hitleri párhuzam

Ha már egyszer a Foreign Affairsben is felmerült, a történésznél arról is érdeklődtünk, hogy – teoretikusan, pusztán a revizionista logikát szem előtt tartva – kik „kaphatnának” Ukrajnából. „Magyarország bizonyosan igényt tarthatna Kárpátalján egy nagyon szűk sávra, ahol még a magyarság többségben él. Lengyelországnak nehezebb dolga lenne, mert ugyan a nacionalisták szeretik hangsúlyozni, hogy Lwów (Lviv, Lemberg, középkori magyar nevén Ilyvó) lengyel város, de ez ma már nem igaz, ráadásul a lengyelség száma is meghatározhatatlan Ukrajnában, rendkívül szétszórtan élnek az országban.

Lviv, a lengyel irredentizmus egyik célpontja Forrás: AFP/Yuriy Dyachyshyn

Románia esetleg kisebb bukovinai területekre tarthatna igényt.

De hangsúlyozom, ezek mind a fantázia szüleményei: reálisan nézve szerintem az oroszokon kívül senki nem tart igényt Ukrajna egyetlen négyzetméterére sem.”

Mitrovits Miklós ugyanakkor az 1938-as párhuzamot helyénvalónak tartja, igaz más felhanggal: „Szerintem igenis hasonló a helyzet annyi különbséggel, hogy most még egy konferencia sem kellett a Krím elcsatolásához.”

Orosz Szuhoj-27-es a szevasztopoli légibázison. A Krím elveszett Forrás: RIA Novosti/Vasiliy Batanov

Szerinte a NATO beletörődött a Krím elcsatolásába, talán abban bízva, hogy ez kielégíti az oroszok étvágyát, éppen úgy, ahol 1938-ban is bíztak abban Nyugaton, hogy Csehszlovákia feldarabolása kielégíti majd Hitler étvágyát. „Szerintem mindkét esetben tévedtek” – összegezte véleményét a történész.

Orbán le fog csapni

„Vegyük észre, hogy az, ami ma a nemzetközi politikában zajlik Ukrajna kapcsán, akár még másfél évvel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna. Egy háborúban változnak a játékszabályok, ledőlnek bizonyos tabuk, és – amint a Krím esete is mutatja – már a határok sincsenek annyira kőbe vésve” – magyarázza az Origónak a Foreign Affairsben megjelenteket a cikk egyik szerzője, Krekó Péter.

Háború van, dőlnek a tabuk Forrás: AFP/Dominique Faget

A Political Capital igazgatója azt mondja, szerzőtársaival együtt nem állította (és most sem állítja), hogy az Orbán-kormány fegyverrel szeretné visszaszerezni az országhoz egykor tartozó területeket – mint ahogyan tette azt Oroszország Ukrajnában és Grúziában –, de az kétségtelen, hogy „ha célba érnek a Budapest által támogatott autonómiatörekvések, akkor azt lehet úgy kommunikálni, hogy a nemzet szimbolikusan újraegyesült”. A politológus szerint

Orbán Viktor olyan politikus, aki be akar kerülni a történelemkönyvekbe, ezért ha az élet úgy hozza, le is fog csapni a lehetőségre.

Krekó Péter azt is megjegyezte, azért rokonították az 1938-as első bécsi döntést és Hitlert Putyinnal és a Krím elcsatolásával, hogy érzékeltessék a helyzet rendkívüliségét: „Persze minden történelmi párhuzam fals. Ezért is beszélünk feltételes módban a cikkben, mert az eszmefuttatásnak vannak spekulatív elemei is”. Azt viszont nem lehet nem észrevenni, hogy orosz propagandát folytató nacionalista hazai oldalak, (mint például a Titkolt Hírek Képekben, több mint 46 ezer követővel) nyíltan buzdítják az erdélyi, kárpátaljai autonómiatörekvéseket; sőt a határrevíziót is.

A vereckei emlékmű. Új honfoglalás jön? Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Nem ők adták a címet

A szerző azt is hangsúlyozta, hogy Orbán Viktornak a határon túli magyarokkal kapcsolatos megnyilvánulásai elsősorban a hazai demográfiai mutatók kompenzálását, illetve a szavazatszerzést szolgálják, nem pedig az egykori magyar területek visszavételére irányulnak – mint ahogyan azt sok amerikai gondolja, és mint ahogy az több, az írást félreértelmező cikkben megjelent. „A cikk címét (A magyar Putyin? – a szerk.) nem mi adtuk, hiszen nem is ez a fő mondanivalója, de az abban foglalt kérdésre egyértelmű nem a válaszunk” – mondta Krekó Péter.