Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A The New York Times több tucatnyi interjúra, amerikai, kanadai és orosz dokumentumokra, valamint Peter Schweitzernek, a jobboldali Hoover Intézet volt munkatársának május 5-én megjelenő, Clinton Cash című könyvére hivatkozva számolt be is az ügyről.
A Roszatom, a világ egyik legnagyobb uránkitermelője, 2009 és 2013 között három lépésben vásárolta fel az Uranium One-t, amivel ellenőrzése alá vonta a stratégiai fontosságú amerikai uránbányászat 20 százalékát is.
A Uranium One elnöke, Ian Telfer, aki nyert az ügyleten, több millió dollárt utalt át a Clinton Alapítványnak, míg a cég alapítója, Frank Giustra összesen 31 milliót.
Ő később Torontóban rendezett egy pazar adománygyűjtő gálát a Clinton Fenntartható Fejlődés Kezdeményezés számára, amelyre további 100 milliót ajánlott fel, és amelyen újabb 16 milliónyi felajánlás gyűlt össze.
A Uranium One vezetői és részvényesei további 1,3 és 5,6 millió dollár közötti adományokat nyújtottak a Clinton Alapítványnak, Bill Clinton pedig egy 2010-es moszkvai előadásáért félmillió dollár kapott a Kremlhez közeli Renaissance Capital banktól, amely a kanadai cég részvényeit kezelte, és amely később a Clinton Alapítványnak is adakozott.
A Clinton Alapítvány nem tette közzé a Uranium One-hoz közeli adományokat. A Clinton család jótékonysági szervezetei egyébként csütörtökön közölték, hogy öt évre visszamenőleg új adóbevallást fognak készíteni, miután a Reuters brit hírügynökség hibákat talált a külföldi kormányok adományainak bevallásával kapcsolatban.
Brian Fallon, a Clinton-kampány szóvivője közölte, a Uranium One-nal kapcsolatos állítások bizonyítéknak még a töredékét sem tartalmazzák arra vonatkozólag, hogy Hillary Clinton külügyminiszterként olyan lépéseket tett volna, amelyek az alapítvány adományozóinak érdekeit szolgálták.
Mint mondta, ezek az állítások félremagyarázzák a tárca szerepét a folyamatban.
A New York Times ezzel szemben példaként hozta fel, hogy 2009-ben az amerikai diplomácia pusztán azért torpedózta meg egy nevadai aranybánya kínai felvásárlását, mert az egy katonai objektum közelében található.
Az oroszok megjelenését az amerikai uránbányászatban pedig annak ellenére sem akadályozta meg a minisztérium, hogy miközben az Egyesült Államok az áramellátásának mintegy egyötödét nukleáris erőművekből nyeri, mindössze az azok üzemeltetéséhez szükséges fűtőanyag 20 százalékát tudja belföldön kitermelni, a tartalékai pedig mindössze 18-36 hónapra elegendők.
A NYT rámutatott, hogy családi alapítványának eszközállományát Bill Clinton részben külföldi adományok segítségével duzzasztotta fel 250 millió dollárra. Ez a folyamat akkor is tartott, amikor a felesége külügyminiszter volt. (Ebben az időszakban az Obama-kormány megkövetelte az alapítványtól, hogy külföldi kormányoktól ne fogadjon el felajánlásokat és fedje fel az adományozóit).
A The Washington Post című napilap csütörtöki száma emellett arra hívta fel a figyelmet, hogy Bill Clinton 2001 és 2013 között legkevesebb 26 millió dollár szónoki fellépési díjat kapott olyan szervezetektől és cégektől, amelyek az alapítványát is támogatják, ami azt bizonyítja, hogy szoros összefonódás alakult ki a Clinton család magánvagyona és jótékonysági tevékenysége között.
Ez pedig politikai ellenfelei szerint komolyan felvetheti az összeférhetetlenség kérdését a Fehér Házra pályázó Hillary Clinton esetében is.
További kellemetlenség lehet a volt first lady számra, hogy a Bengáziban működő amerikai képviselet elleni támadás ügyében vizsgálódó képviselőházi bizottság elnöke, a republikánus Trey Gowdy csütörtökön felszólította őt, hogy májusban és júniusban két alkalommal is tanúskodjon az általa vezetett testület előtt.
Először arról, hogy miért használt magán e-mail-szervert hivatalos levelezéséhez, másodszor pedig a három amerikai életét követelő 2012-es bengázi támadással kapcsolatban. A bizottság várhatóan az elnökválasztási kampány finisében hozza majd nyilvánosságra jelentését.
