Az április-májusi pusztító erejű nepáli földrengésnek 8700 halálos áldozata és több mint 22 ezer sérültje volt. Utóbbiak közül sokan még mindig ellátásra szorulnak, és egyáltalán nem biztos, hogy teljes életet élhetnek majd – derül ki az AP helyszíni riportjából. Noha a katmandui kormány ingyenes ellátást biztosított azoknak, akik közvetlenül a katasztrófa után eljutottak a legközelebbi kórházig,
most a legnagyobb gondot az okozza, hogy kevés az olyan intézmény, ahol szakszerűen el tudnák látni azokat, akiknek tartós rehabilitációra van szükségük.
A nem megfelelő ellátással pedig azt kockáztatják, hogy akiknek még lenne esélyük, nem (vagy csak nagyon későn) lesznek képesek visszatérni a munkába. Miközben persze az akut problémát még mindig a fedél nélkül maradtak elhelyezése és élelmezése jelenti.
„A hegyekben éltünk, de most a sík terepen is alig tudok mozogni. Nem tudom, hogyan fogom etetni a családomat”
– mondta Sedar Tamang; a 22 éves háromgyerekes apának a bal lábát kellett amputálni, miután április 25-én az egész faluját elpusztította a földrengés. Nem messze, egy Katmandutól 80 kilométerre fekvő kórházban még szükség van az udvaron felállított, műtőként funkcionáló sátrakra, annyi a beteg.
Rajendra Lama doktor szerint még azzal is bajban vannak, hogy az akut eseteket ellássák, nemhogy a tartós kezelésre szorulókkal foglalkozzanak. Akiket ráadásul – többnyire alacsony képzettségük miatt – valósággal be kell tanítani, hogy mi a dolguk egy hosszú távú kezelés alatt.
A nepáli kormánynak pedig ők egyelőre a sokadik problémát jelentik.
A fő feladat ugyanis továbbra is a házak és az infrastruktúra újjáépítése, ennek elősegítésére hamarosan nemzetközi donorkonferenciát szerveznek.
A Világbank pedig kedden közölte, hogy félmilliárd dollárral járul hozzá a kárenyhítéshez a 28 milliós országban, ahol a múlt héten – az UNESCO aggodalma ellenére – újra megnyitották a világörökségi műemlékeket. Ahhoz azonban, hogy oda turisták is látogassanak, még évek kellenek. Erről bővebben itt olvashat.