„Romániában komolyan elemzik, hogy megtámadják a világ egyetlen országa által sem elismert szakadár Transznisztriát” – ez a mondat hangzott el az orosz védelmi minisztérium házi csatornája, a Zvezda TV szerda esti műsorában.
A mondatot Erneszt Vardanjan örmény-moldáv elemzőtől idézték, aki állítását a következőkkel támasztotta alá: „A román vezetés köreiben két álláspont is megfogalmazódott: Ponta miniszterelnök alig várja, hogy ürügyet találjon a román csapatok Moldovába küldésére, Klaus Iohannis államfő viszont mérsékeltebb, mivel személyesen Angela Merkel győzte meg, hogy még ne tegyen semmit. A kulcsszó a még.”
A hírt a magyar médiában csütörtökön a kolozsvári Krónikára hivatkozva mások is megírták.
Hol járunk?
A hivatalos nevén Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság a Moldovától a Szovjetunió összeomlásakor, 1990-ben elszakadt terület, amely egy, Kisinyovval vívott rövid háborúban szentesítette a függetlenségét 1992-ben. A Dnyeszter folyó és az ukrán határ közé zárt keskeny földsávon, hiába fekszik annak nemzetközi jogilag elismert területén, Moldova szava nem érvényesül; a közepes magyar megyényi terület mintegy félmillió – orosz, ukrán és moldáv nemzetiségű – lakosának a helyi fővárosban, Tiraszpolban szabnak irányt. Nem is akármilyet: Fehéroroszországon kívül Transznisztriát tartják az utolsó európai kommunista zárványnak, igaz, 2012-ben demokratikusnak mondott választás keretében leváltották az „országot" addig vaskézzel irányító elnököt, Igor "Seriff" Szmirnovot. Azóta Jevgenyij Sevcsuk a helyi generalisszimusz, de sok változás az ő országlása alatt sem történt eddig, mint ahogy a befagyott konfliktus megoldására hivatott 5 + 2-es tárgyalások (ezekben Moldova, Transznisztria, Oroszország, Ukrajna, EBESZ, illetve az Egyesült Államok vesz részt) sem vezettek eddig kézzel fogható eredményre.Már az gyanús volt, amikor Vardanjanra rákerestünk, hiszen a róla szóló információk szerint 2010-ben a transznisztriai hatóságok árulás vádjával Tiraszpolban letartóztatták, mondván, Moldovának dolgozott. Ez ellen több nemzetközi szervezet is tiltakozott, végül Igor Szmirnov, Transznisztria akkori elnöke 2011 májusában szabadon engedte. Nem volt világos, hogy valaki miért nyilatkozik ilyesmit az orosz médiában, amikor korábban a moldáv oldal pártolásával vádolták. Vagyis:
miért mártja be hazáját és annak legfőbb támogatóját, Romániát az ellenoldal, Transznisztria legnagyobb donorjánál, Oroszországnál?
„Felfokozott üzengetés zajlik mostanában a sajtóban, háborús pszichózis uralkodik, de ez szerencsére nem ragadt át a lakosságra” – közölte egy, a moldovai helyzetre közelről rálátó magyar forrásunk. Elmondta azt is, hogy a moldáv politikai pártok közül egyelőre csak az ellenzéki, a volt elnök, Vlagyimir Voronyin vezette kommunisták reagáltak az orosz hírre, a kisinyovi kormányt hibáztatva.
Forrásunk emlékeztetett arra, hogy Moldovában június 14-én helyhatósági választásokat tartanak, amikor – bár a tágabb (a szomszédos Ukrajnában zajló) háborús kontextus nem elhanyagolható – az embereket inkább az érdekli, hogy a mindennapi gondjaikra ki milyen válaszokat ígér.
Gondokból márpedig van elég: május 6-án vették őrizetbe Ilan Short; a 28 éves oligarchát azzal gyanúsítják, hogy az érdekeltségébe tartozó három kereskedelmi bankból 2013-tól összesen 1 milliárd dollárt – a moldáv GDP 15 százaléka (!) – talicskázott ki a betétesek kárára. A szabadrablást tömegtüntetések követték Kisinyovban.
„Ez egy orosz propagandaanyag. Romániának semmi oka nincs támadni. Ez nyilvánvalóan az ukrán háborúhoz kapcsolódó hisztériakeltés”
– mondta az Origónak Eugen Carpov, Moldova korábbi (2011–2014) miniszterelnök-helyettese, aki történetesen a transznisztriai rendezésért is felelt.
A volt miniszterelnökkel, a magyarul kiválóan beszélő Iurie Leancával nemrég EU-párti politikai alakulatot gründoló politikus szerint arról a hosszú távú orosz törekvésről van szó, hogy a moszkvai pénzekből élő Transznisztriát valahogy összekapcsolják a másik közeli orosz érdekeltséggel, Odesszával.
Erre, úgy tűnik, kitűnő ürügy lehetne, ha visszaüthetnének egy román katonai akcióra, de kizárt, hogy a NATO-tag Románia ezt meglépje. Még úgy is, hogy Bukarest nem titkolja, a transznisztriai kérdést minél előbb le kell zárni, de tárgyalásos úton.
A mindenkori román politikai vezetés ugyanis kiemelt kérdésként kezeli a masszív román többségű Moldovát, Traian Basescu román exelnök például – hivatali ideje alatt – egyenesen a két ország egyesüléséről beszélt.
A kérdőjelek akkor is sokasodtak, amikor a – még egyszer: EU-párti – Carpov szó nélkül megadta a látszólag Moszkva szekerét toló Vardarjan elérhetőségét.
„Örülök, hogy ezt végre elmondhatom, a román sajtó ugyanis két napja a fejemen ugrál – vágott a közepébe Erneszt Vardanjan, amikor az Origo megkereste. – A Zvezda TV-ben elhangzott mondatokat a Facebook-oldalamról vették le, ahol ráadásul én is csak megosztottam egy ismerősöm véleményét, mert érdekesnek találtam. Az orosz híradásba végül ez került be, persze a megkérdezésem nélkül.”
A Moldovai Állami Egyetemen politológia szakán tanító szakértő azt mondja, már megszokta az ilyesmit Oroszország részéről, a személyes véleménye pedig az, hogy
Románia nem fog ilyen támadást indítani.
Vagyis pont az ellenkezője annak, mint amit az orosz tévében neki tulajdonítottak.