Az elmúlt napokban Bécs minden korábbinál megosztottabbá vált politikailag, amelynek elsődleges oka ismét csak a menekültügy. Miközben szombat este a „Köszöntjük a menekülteket" ingyenes koncerten több mint százezren tüntettek a menekültek mellett, a legutóbbi kutatások alapján
jelentősen nőtt azoknak a száma, akik elégedetlenek a menekültek ügyének kezelésével,
és ezzel egyidejűleg a menekültellenes szélsőjobboldali Szabadságpárt mellé állnának az önkormányzati választásokon. Bár sokan számítottak kiélezett küzdelemre, pár hónappal ezelőtt szinte senki nem gondolta, hogy Heinz-Christian Strachénak valós esélyei volnának a polgármesteri cím megszerzésére. Ma mindenki sokkal bizonytalanabb.
A menekültügy – és elsősorban annak médiában való tálalása, illetve a kezelésével kapcsolatos európai és német bizonytalankodás – anélkül repítette soha nem látott magaslatokba a Szabadságpárt népszerűségét, hogy a párt valami nagyon különlegeset csinált volna. Sőt.
A pártelnök és polgármesterjelölt Strache visszafogottan nyilatkozik, miközben a párt menekültekkel kapcsolatos határozott álláspontja mindenki számára ismert.
Valódi politikai javaslataik – Orbán Viktor folyamatos támogatásán és dicséretén túl – nemigen vannak, ám ez is elegendő ahhoz, hogy a félelemre és aggódásra épülő politika a lakosság egy részénél sikeres legyen.
A menekültügy elsősorban a médián keresztül sugárzott drámai képeken és a politikusok ügyetlenkedésein keresztül van jelen a mindennapokban. Ausztriában eddig mindösszesen 19 000 menekültkérelmet regisztráltak az elmúlt tizenkét hónapban, a Westbahnhof kivételével, ahol néhány napig várakoztak menekültek – Budapesttel szemben –
a menekültek nem láthatóak, a bécsiek semmit nem érzékelnek a menekültügyből.
A menekültek jelenléte nem érzékelhető a munkaerőpiacon, ahogyan a lakáspiacon sem. Miközben a menekültek jelentős része rendelkezik alap- vagy középfokú képzettséggel, az elhelyezkedés nem könnyű, hiszen a korábbi szerb, török és német hullámok, valamint a folyamatos magyar és szlovák át- és bevándorlási nyomás miatt a munkaerőpiac telített, és valamelyest a munkanélküliség is nő. A lakáspiacra való belépés a menekültstátusz megszerzése után sem könnyű: ahhoz, hogy egy család lakást tudjon bérelni, munkahelyet és stabil állandó jövedelmet kell igazolni, ami nyelvtudás hiányában – különösen az alacsony képzettséget igénylő munkahelyeken – szinte lehetetlen.
A kampány egyik érdekessége, hogy miközben Strache közvetve és közvetlenül is szinte csak a menekültkérdéssel kampányol, a szociáldemokraták nem foglalkoznak a kérdéssel.
A várost tizenkét éve irányító Michael Haupl új lakásépítési programmal, szociális támogatással, a közszolgáltatások átalakításával kampányol.
A Zöldek a közösségi közlekedés további fejlesztését és a városi zöldterületek bővítését ígérik. A Néppárt az óriásplakátokon olvasható „kurzusváltás” szlogenen túl szinte nincs jelen a bécsi kampánynyilvánosságban.
Sokak szerint mindezért döntő lesz a hétfő esti tévévita Haupl és Strache között. A vita kérdése az, hogy Strache fenn tudja-e tartani a menekültügy iránti felfokozott érdeklődést, és tud-e a bécsiek számára meggyőző javaslatokkal élni.
Haupl a Szabadságpárt és jelöltjének „kormányzóképességét” vitatja:
menekültügy helyett a városirányítási képességekre helyezi a hangsúlyt. A tét jelentős: nem csupán a hetvenéves bécsi baloldali városirányítás a kérdés, hanem az is, hogy Strache és pártja valódi nagypolitikai szerephez jut-e, amelynek az országos politikában is drámai hatásai lehetnek.