Két szó: rendkívüli professzionalizmus – ez jut eszébe a magyar hadseregről annak az amerikai dandártábornoknak, aki kedden látta a Hajmáskéren tartott Wise Foresight (Bölcs Előrelátás), illetve az ősz elején hat hétig tartó Brave Warrior (Bátor Harcos) elnevezésű többnemzetiségű hadgyakorlatot.
Timothy J. Daugherty az Origónak adott interjújában elmondta, hogy az embereinek csak pozitív benyomásai voltak a magyar katonákról – jó az erőnlétük és a felszerelésük –, és sokat is tanultak tőlük.
„Az egyéni feladat-végrehajtásnál például nem az számít, hogy kinek mennyi pénze van, vagy kinek van a legújabb fegyverzete, hanem az, hogy az elemi feladatokat ki tudja a leghatékonyabban végrehajtani" – fogalmazott Daugherty, akinek az a tapasztalata, hogy az amerikai katonák ilyen téren rendszerint alulmaradnak az európai társaikkal szemben, ezért a mostaniakhoz hasonló hadgyakorlatok inkább közös tanulási folyamatot jelentenek.
„Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a pénz nem számít, mert
a NATO olyan, mint 28 gyufaszál:
lehet, hogy egyenként törékenyebbek, de együtt nehezebb őket megroppantani" – a tábornok ezzel arra utalt, hogy a feladatait minden tagállamnak teljesítenie kell.
Például pénzt kell áldozni a védelemre. A szövetség elvárása az, hogy a tagállamok a GDP-jük két százalékát fordítsák katonai kiadásokra, de hazánk ennek nagyjából a felét teljesíti. „Magyarország azon van, hogy fejlődjön, és jobban kivegye a részét a feladatokból, mert érti az őt körülvevő (geopolitikai) környezetet. Úgy látom, azon vannak, hogy növeljék a kiadásokat, de nem dolgom kommentálni egy másik ország pénzügyi helyzetét" – mondta az amerikai főtiszt.
Daugherty szerint ugyanakkor a pénzügyeken kívül is van még miben fejlődni: „Növelnünk kell az együttműködési képességet, de ez nemcsak Magyarországra, hanem a térség összes NATO-tagállamára vonatkozik. Hatékonyabb átjárhatóság és kommunikáció kell: tudnunk kell arról, mit csinál a másik."
Kérdésünkre, hogy erre az ukrajnai orosz agresszió miatt van-e szükség, a tábornok trükkös választ adott. Mint mondta, a NATO 5. cikkelyének mélyebb tartalmat adó, 2014 szeptemberében, Walesben elfogadott Atlantic Resolve (Atlanti Elhatározás) művelet kötelezi őket erre.
A művelettel az Egyesült Államok azt igyekszik demonstrálni, hogy fontosnak tartja a kelet-európai NATO-országok (Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Románia és Bulgária) védelmét, csakhogy ez éppenséggel az orosz fenyegetettségre adott válasz volt a szövetség részéről. „Azért vagyunk itt, hogy megvédjünk a határainkat és az embereket" – mondta Timothy J. Daugherty.
„Annak, amit teszünk, mindig a jó a lényege, de nem szabad elfelejtenünk, hogy
mi itt vendégek vagyunk.
Nincs semmilyen rejtett tervünk vagy agresszív szándékunk – nyomatékosította, amikor arról kérdeztük, van-e kapcsolat az Európa-szerte egyre inkább láthatóvá váló amerikai katonai jelenlét és az Amerika-ellenes hangulat között. – Mindig hálásak vagyunk, amikor részt vehetünk egy-egy hadgyakorlaton, mert ez a rendezők (jelen esetben Magyarország) döntése, hogy meghívták az egyik partnerüket."
Minthogy Daugherty tábornok Irakban is harcolt, kíváncsiak voltunk, mit gondol az Iszlám Állam elleni hadműveletről. Szerinte erről hosszan lehetne vitatkozni: „Az Egyesült Államoknak van egy víziója az ISIS legyőzésére, amit a partnereivel igyekszik megvalósítani, de a térség összetettsége miatt erre nincsenek egyszerű válaszok. Ha lenne, akkor már győztünk volna."
Ahogy arra sem tud igennel vagy nemmel válaszolni, hogy Irak 2003-as amerikai inváziója hiba volt-e. Még azok után sem, hogy egy múlt héten ugyancsak Budapesten járt egykori legfelső katonai vezető, John Allen egyértelműen azt mondta, hogy
hiba volt lerohanni Irakot.
„Amikor emberek vannak rám bízva, egy dolgot tartok fontosnak: hogy a munkámat végezzem. Ha túl sokat gondolkodom más (a politikai döntéshozók) munkáján és azon, hogy jó döntés volt-e odamenni, vagy nem, akkor nem azt csinálom, amiért a fizetésemet kapom – mondta ezzel kapcsolatban Timothy J. Daugherty, a 4. lövészhadosztály helyettes parancsnoka.
„Nem tudhatom azt, amit a politikai vezetők tudnak; nehéz bebizonyítani, hogy attól, hogy valami megtörtént, más dolgok nem történtek volna meg, vagyis egyáltalán nem biztos, hogy ha nem fejtünk ki nyomást Irakban, akkor most biztonságban érezhetjük a hazánkat.”