Nincsenek halottasházak vagy ravatalozók Észak-Koreában – a gyászszertartást otthon rendezik, mondta egy disszidens. Az NK News olvasói minden héten feltehetnek egy kérdést egy észak-koreai disszidensnek. Ezúttal arra voltak kíváncsiak, milyen a temetés a világtól elzárt országban.
Vannak persze kivételek: egy régi hagyomány szerint nem kerülhet a házba olyan ember teste, aki külföldön halt meg, így
őket a munkahelyükön – a folyosón vagy egy irodahelyiségben – ravatalozzák fel.
A magas rangú katonatiszteket sem az otthonukban búcsúztatják, az ő tiszteletükre temetési bizottságot állítanak fel, és nagyszabású ünnepség keretében helyezik őket örök nyugalomra.
A gyászszertartás általában három napig tart – kivéve, ha valaki a hónap végén hal meg. Az észak-koreaiak ugyanis nagyon babonásak, és szentül hiszik, hogy
a koporsónak még ugyanabban a hónapban el kell hagynia a házat, amelyikben a szerettük elhunyt.
Ezt a szokást azonban nem követi mindenki, méghozzá gyakorlatias okokból. Ahhoz ugyanis, hogy valaki egy másik városba utazzon – például egy közeli rokona temetésére – engedélyt kell szereznie, ami minimum két-három nap.
Ráadásul olyan gyatra állapotban van a közlekedés, hogy a családok sokszor kénytelenek napokra elhalasztani a gyászszertartást, különben a rokonság fele lekésné az egészet.
Különösen nehéz a helyzet, ha egy sorkatonai szolgálatát teljesítő fiatal hal meg, akinek a szülei vidéken élnek.
A falvakban ugyanis alig van telefon,
a távirat pedig 7-10 nap alatt ér el a távolabbi vidékekre. Vagyis mire a szülők tudomást szereznek a gyermekük haláláról, már régen el is temették őt.
A „temetkezési vállalkozó” ismeretlen fogalom Észak-Koreában, a holttest előkészítésével általában olyan idősebb emberek foglalkoznak, akik életük során szereztek e téren némi tapasztalatot.
A név nélkül válaszoló északi disszidens elmesélte, hogy amikor a nagymamája télen meghalt, nem engedhették meg maguknak, hogy új meleg ruhát vegyenek neki, és abban temessék el, ezért egy nyári blúzt adtak rá.
Az édesanyját emiatt hosszú ideig rémálmok gyötörték,
a nagymama ugyanis álmában gyakran visszatért, és panaszkodott, hogy fázik.
Annak egyébként még a lelkiismeret-furdalással együtt is szerencséje van, akinek a közeli rokona télen hal meg, mert nyáron a nagy hőségben oszlani kezdenek a holttestek, mire a temetőbe kerülnek.
A virrasztás egyébként azért tart három napig, mert a rokonok biztosak akarnak lenni abban, hogy szerettük valóban meghalt.
Ha valaki meghal, először is vattával bedugaszolják a fülét és az orrlyukait, hogy megakadályozzák bármiféle folyadék kiszivárgását.
Ezután megtöltik a halott száját nyers rizzsel,
hogy legyen mit ennie a túlvilágon, majd tiszta pamutruhába öltöztetik.
A hamvasztáson meg kell vendégelni a részvétnyilvánítókat, ami komoly anyagi megterhelést jelent a családnak.
A hamvasztás ritka, a 2000-es évekig nem is fordult elő, és még ma is többnyire csak Phenjanban szokás.
Vidéken a hatóságok jelölnek ki egy-egy hegyet temetőnek; a nagymama koporsóját teherautóval vitték el odáig.
Mivel Észak-Koreában senkinek se lehet autója, a család elment a teherautógyárba, és addig könyörögtek az igazgatónak, amíg kölcsön nem adott egy járművet – de a családnak természetesen ki kellett fizetni a bérleti díjat, a benzin árát és a sofőr bérét.
Annyi adósságot halmoztak fel a temetés miatt, hogy egy évbe telt, mire mindent visszafizettek.
A legszegényebbek nem engedhetnek meg maguknak ilyen „luxustemetést”. Ők általában csak a legközelebbi családot hívják össze, mindössze egy tál frissen főzött rizzsel kínálják őket, a koporsót pedig maguk húzzák ki kordén a hegyi temetőbe, ahol
saját kezűleg ássák meg a sírt is.
Pedig ezzel talán a halott bosszúját kockáztatják – az észak-koreaiak ugyanis babonásan hisznek abban, hogy az elődeik megbüntetik őket, ha nem rendeznek a számukra megfelelő gyászszertartást.
A halottak jóindulatának a megőrzéséhez elengedhetetlen az is, hogy a rokonok rendszeresen leróják kegyeletüket a sírjuknál. Ha pedig kiderülne, hogy valami baljóslatú helyen nyugszanak, a hozzátartozók kihantolják és máshol temetik el őket újra – írja a Guardian.