Guantánamo után Albániába zárva

Kína–Kirgizisztán–Pakisztán–Afganisztán–Guantánamo–Albánia. És úgy tűnik, nincs tovább. Az amerikai börtönévek után pizzát sütött, de most munkája sincs. Csak két családja, de ebből az egyik virtuális. Az élete kész forgatókönyve lehetne bármilyen akciófilmnek vagy abszurd drámának. Az Origo meglátogatta Abu Bakker Kasszimot, a Guantánamót ártatlanul megjárt ujgur férfit. Csak irigyelni tudtuk a nyugalmát.

Tirana egy mérsékelten szerethető város. A 46 évnyi kőkemény kommunizmus tett róla, hogy az legyen. A központban az olaszok által a 30-as években épített kormányzati épületeken és a velük szomszédos Szkander bég téren kívül tulajdonképpen nem sok látnivaló van.

A Szkander bég tér Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Sejtettük, hogy minket sem a barokkos hangulat fog majd meg, amikor pedig kiderült, hogy riportalanyunk egy külvárosi viskósoron, egy temető szomszédságában lakik, akkor már egészen biztosak voltunk ebben. De érte megérte odamenni.

Permanens forradalmár

Abu Bakker Kasszim 47 éves. Ujgur. Az iszlám szunnita irányzatát követő 20 milliós nép a nyugat-kínai Hszincsiang tartományban permanens harcot folytat a pekingi vezetés és a kommunista párt által végrehajtott betelepítések ellen, amelyek miatt a han kínaiak most már többségben vannak Hszincsiangban.

Az ujgurok folyamatos elnyomásban élnek Forrás: AFP/Stephen Shaver

Robbantás-megtorlás, robbantás-megtorlás: nagyjából ez az ottani élet körforgása, amiből sokaknak lesz elegük. Kasszimnak is az lett.

Busszal Törökországba. Pakisztánból

2000-ben ezért néhány társával útnak indult. Először a szomszédos Kirgizisztánba, de a műanyagzsák-importtal foglalkozó vállalkozás, amit gründoltak, rövid úton befuccsolt. Továbbálltak Pakisztánba, ahonnan busszal akartak Törökországban menni – „mert a repülőút túl drága volt”.

Kasszimnak 2000-ben lett elege Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Ehhez azonban – hiszen útba esett – iráni vízum is kellett. „Ez legalább egy hónapos procedúra, de mivel megtudtuk, hogy nem messze a pakisztáni–afganisztáni határtól van egy ujgurok lakta falu, odamentünk várakozni.”

Oszama bekavart

Volt azonban egy bökkenő: 2001-et írunk, és

már javában tart a Bush-féle terrorellenes háború Afganisztánban.

Kassziméknak is jutott belőle, a falura mért légicsapást a közeli hegyekben vészelték át, de egy idő után már nem volt mit enniük, úgyhogy visszamentek Pakisztánba: „Három napig gyalogoltunk a hegyekben, majd a határon átérve, besétáltunk egy síita faluba. A küllemünk és a vallásunk miatt elég gyanúsak lettünk.”

A nem mindennapi útvonal Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Olyannyira, hogy a leleményes helyiek a pakisztáni hadsereg asszisztálásával az egész ujgur társaságot eladták a terroristákra vadászó amerikaiaknak, fejenként ötezer dollárért. A foglyul ejtett ujgurokat az amerikai hadsereg először a kandahári katonai bázis börtönébe zárták fél évre, majd átszállították őket Guantánamóra.

Nem tudták, hogy tudják

„Egy, a WC-vel együtt nagyjából két négyzetméteres helyiségben raboskodtam.

Naponta negyedórára engedtek ki, egy tízperces sétára és egy ötperces zuhanyra.”

Ez így ment egy évig, amikor áthelyezték a börtön négyes táborába, ahol az ártatlanul a szigetre vitt rabokat tartják. A hivatalos amerikai megfogalmazás szerint Guantánamón egyébként nem rabok, hanem fogvatartottak vannak.

A börtönruha. Made in USA Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Arról azonban nem tudott, hogy az amerikaiak szerint sem követtek el bűnt. Itt már jobbak voltak a körülmények: napi öt óra „szabadidejük” volt, „még focizni is lehetett” – mesél Kasszim a guantánamói körülményekről. Az amerikaiak semmit nem bíztak a véletlenre: a szemüvegét, a műanyag kerete miatt, elvették, majd pár hónap múlva kapott egy gumis változatot.

Az amerikaiak gumiszemüveget adtak Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Kasszimot és négy társát három és fél év után mentette fel a katonai bíróság, amely arról is döntött, hogy hová küldik őket – mert haza biztosan nem.

Egy évbe telt, mire Albánia jelentkezett értük,

összesen tehát négy és fél évet raboskodott ártatlanul Guantánamón.

Koszt, kvártély, posztkommunizmus

De mi az az Albánia? „Először annyit hallottunk, hogy egy kommunista ország, így nem sok kedvünk volt idejönni, ám később kiderült, hogy demokrácia van. Szállást, segélyt és útlevelet is ígértek, így már vonzóbbnak tűnt.”

Az ígéretekből azonban nem minden valósult meg. Politikai menedékjogot kapott, de útlevelet 2006 óta, amióta a Balkánra került, még nem.

Vagyis – akárhogy szépítjük – Albániában ragadt,

a különböző színezetű kormányok ugyanis mindig találtak valami kifogást, hogy miért ne adjanak neki útlevelet, még úgy sem, hogy többször világossá tette a belügynek: semmi kedve Kínában maradni, csak a családját szeretné meglátogatni.

Távcsaládapa

Mivel akkor már 11 éve nem látta őket, a felesége 2011-ben azt ajánlotta neki, hogy alapítson családot, amit rövid habozás után meg is tett. Kislánya most lesz négyéves, kisfia pedig másfél éve született. „A kínai családommal többször beszélek hetente, az ottani gyerekeim már 18 és 16 évesek.

Van tehát egy igazi és egy virtuális családom”

– mondja Kasszim, de az az érzésünk, hogy már megbékélt ezzel.

Lakás az államtól Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Tulajdonképpen ezen nincs is mit csodálni: még ha Tirana-külsőn is van, az állam lakást bérel neki, és kap 43 ezer lek (95 ezer forint) segélyt is. A négytagú családnak épphogy elég, de mivel az albán átlagjövedelem sem sokkal több, elég fair dolog. Egy ideje az amerikaiak már nem küldenek pénzt volt foglyuk ellátására.

Kültelki nyelvzseni

Kasszimnak amúgy volt munkája is, évekig egy pizzériában dolgozott, de öt hónapja kirúgták, azóta otthon van a gyerekeivel.

2012-ben, még pizzasütőként Forrás: AFP/Gent Shkullaku

De ez sem tragédia számára, mert a környezete tökéletesen befogadta; van egy közeli mecset, oda szokott járni, a napi ötszöri imát pedig most is betartja – Albániában, bár muszlim többségű ország, ez a kommunista időszak alatt hivatalossá emelt ateizmus miatt még ma sem magától értetődő.

Mivel a kínai és az albán mellett törökül és arabul is tud, még akár fordítónak is elmehetne, de azt mondja,

amint meglátják, hogy tíz éve nincs útlevele, azonnal gyanússá válik.

Ezen kívül viszont tényleg semmi nem zavarja – még a szomszédos temető sem.