A besztercebányai sporttagozatos gimnázium rendszergazdaszobájában az ezredforduló környékén nagyon áporodott lehetett a levegő. Vagy csak a számítógépek működtek olyan jól, hogy kevés volt a munka. Egy biztos: egy húszas évei közepén járó számtechtanárnak temérdek ideje volt arra, hogy belerévedjen a dicső szlovák múltba. Hogy egy bő évtizeddel később az ötödik legerősebb párt vezéreként már a pozsonyi parlamentben hallathassa a hangját.
Az Európa-szerte előretörő szélsőjobboldali pártokat a közbeszéd hajlamos leneonácizni. Ez egy pontatlan általánosítás, ami abból is látszik, hogy
az Európai Parlamentben a szélsőjobb nem tudott egységes frakcióba tömörülni.
A francia Nemzeti Front főtitkára például nálunk fejtette ki, hogy nem a Jobbikot, hanem Orbán Viktorékat támogatják. De a Mi Szlovákiánk – Néppárt és annak vezetője, Marian Kotleba tényleg neonáci. Más kérdés, hogy ők is Orbán Viktorékat támogatják.
A pártvezető történelmi előképe Jozef Tiso, a második világháború alatti nácibarát szlovák bábállam köztársasági elnöke. A katolikus papból lett államfő irányítása alatt módszeresen fosztották meg jogaitól, majd deportálták a helyi zsidóságot, az SS segítségével pedig kíméletlenül leverték az 1944-es partizánfelkelést – ennek emléknapja ma nemzeti ünnep Szlovákiában. Hatéves ténykedéséért 1947-ben kivégezték.
Bár ma már ritkábban hordja, közéleti pályája kezdetén Kotleba előszeretettel jelent meg a Tiso-éra kisebbségeket – köztük magyarokat – is üldöző félkatonai szervezete, a Hlinka-gárda egyenruhájában, de az ügyészség minden igyekezete ellenére sem sikerült felelősségre vonni.
Ami a Jobbiknál a „szebb jövőt” elköszönés, az nála a „szép, fehér napot kívánok”, ezzel is érzékeltetve, kiktől félti leginkább a hazáját: a cigányságtól és újabban a bevándorlóktól. Tőlük viszont annyira, hogy a szlovákiai magyarság akár hátra is dőlhetne, hogy nem egy Ján Slota-reinkarnációval van dolga.
Marian Kotlebának ugyanis nagyon tetszik, ahogy Magyarország a menekültkérdést kezeli. Ebbéli elismerését tavaly nyílt levélben meg is írta Orbán Viktornak – azt nem tudni, hogy kapott-e rá választ, Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője kérdésünkre annyit válaszolt, hogy a levél megérkezett a kormányfő titkárságára.
Az, ami az iszlám hódítóknak a múltban erővel nem sikerült, az ma sikerül az áruló politikusok hazugságainak és csalásainak köszönhetően
– írja egy helyen Kotleba, majd folytatja. – Abban az időszakban, amikor a szó szoros értelmében nemzeteink, hitünk, kultúránk és hagyományaink túlélése a tét, amikor a migránsok asszonyainkat, gyermekeinket és földünket veszélyeztetik, bátor és hatékony lépésekre van szükség országaink megvédéséhez. (…)
Ezért ezúton fejezem ki teljes támogatásomat azon igyekezetével kapcsolatban, hogy biztonsági védőfalat emeljen a magyar–szerb határon, (…) amiért Európa egyszer majd köszönetet mond Önnek.”
A levél végén pedig békejobbot nyújt:
Elérkezett az ideje annak, hogy megszüntessünk minden torzsalkodást és valamennyi történelmi ellentétet Magyarország és Szlovákia népei között.
Tegyük félre a sovinizmust, és egyesítsük erőinket az európai népek közös ellenségei ellen!”
Kotleba pedig tesz arról, hogy ne legyen kérdés: ő a cigányságot is ideérti. 2003-tól a Szlovák Testvériség nevű szervezet, annak 2006-os, legfelsőbb bíróság általi betiltása után pedig jelenlegi pártja, a Mi Szlovákiánk – Néppárt élén mindenhol felvonul, ahol gond van a roma közösségekkel. 2012-ben Krasznahorkaváralján például ingatlanokat vásárolt fel a falu cigánytelepén, hogy az ott álló viskókat eltávolítsa.
Az idei választási programjában sem kertelt: megígérte, hogy rendet tesz a cigánytelepen élő, munkakerülő „paraziták” között, és megszabadítja Szlovákiát a „cigányterrortól” – fegyvertartás-liberalizációval. Emellett – a szlovák kormányhoz hasonlóan – kategorikusan elutasítja, hogy bevándorlókat fogadjanak be, és politikusi elszámoltatást ígért.
A „terrorpaktum” NATO- és EU-tagság éles ellenzése – továbbá egy ezekről tartandó népszavazás belengetése – már csak hab a tortán.
Marian Kotlebával a közvélemény-kutatók nagyon ráfaragtak. Mindössze 2 százalék körül mérték, ehhez képest 8,1-et kapott a hétvégi választáson. A vártnál gyengébben szereplő Robert Fico miniszterelnök szalonképes pártokkal
csak úgy tud koalícióra lépni, hogy mindenki szembemegy az összeállást kizáró választási ígéretével,
vagyis arcvesztés nélkül lehetetlen működőképes kormányt összehozni. Ha ezt nem vállalják, akkor Ficónak marad a szélsőjobb. Mondják, hogy önök is előrehozott választásban reménykednek!