Radovan Karadzicot az 1992–1995 közötti boszniai háborúban elkövetett népirtás, háborús és emberiesség elleni bűncselekmények miatt március végén 40 év börtönbüntetésre ítélte az egykori Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló Nemzetközi Törvényszék.
A volt politikus fellebbezett, és áprilisban azt kérte, hogy amíg beadványáról döntenek, ideiglenesen bocsássák szabadon. Radovan Karadzic azzal érvelt, hogy bármikor megjelenne a törvényszék előtt, amennyiben ezt kérik, illetve nem befolyásolná az eljárásban részt vevő tanúkat és szakértőket.
A kérést a törvényszék azért utasította el, mert nem teljesültek az ahhoz szükséges feltételek. Kérvényében ugyanis Karadzic kijelentette, hogy a boszniai Szerb Köztársaság területén szeretne élni, ugyanakkor sem Bosznia-Hercegovina, sem az ország többségében szerbek lakta országrésze
nem vállalt garanciát arra, hogy az elítélt nem fog elszökni.
Erre csak Szerbia vállalt biztosítékot, az pedig nem bizonyult elegendőnek.
Radovan Karadzic ellen már 1995-ben vádat emeltek, ő azonban éveken át bujkált, csak 2008 júliusában fogták el Belgrádban, és adták ki Hágának. Mint arról az Origo is beszámolt, a volt boszniai szerb elnök történetében
nem az évekig tartó per, hanem az azt megelőző évtized a legérdekesebb.
Volt már pszichiáter, elnök, szökevény és álruhás gyógyító, amikor nyolc évvel ezelőtt lekapcsolták Belgrádban, a 73-as buszon.