Cannes példáját több tucat francia város is követte – például Nizza is.
Az Államtanács viszont a szabadságjogokra hivatkozva megtiltotta a burkini tiltását.
Volt olyan polgármester, aki ezután azt mondta, hogy ennek ellenére nem engedélyezi a félelmet keltő fürdőruhát. Igaz, elvben emiatt fel is függeszthetik polgármesteri jogait.
A francia baloldali kormány megosztott a burkinivel kapcsolatban, a valaha hivatalban levő köztársasági elnökök közül a legnépszerűtlenebb, Francois Hollande lényegében nem foglalt állást, Manuel Valls miniszterelnök a burkini ellen beszélt, több miniszter viszont a burkini mellett állt ki.
A Figaro a vezércikkében úgy fogalmazott, hogy
a burkini nem egy egyszerű ruhadarab, hanem a nők megalázásának, egyfajta túszejtésének a jelképe,
és a burkini mögött – ahogy az arcot fedő, muszlim fátyol mögött is – a gyűlölet rejtőzködik.
Hosszabb interjút adott egyébként a Figarónak az egyik legtekintélyesebb francia jogászprofesszor, Jean-Louis Harouel. Hibásnak tartja a francia Államtanács döntését. Szerinte egy 1933-as rendelethez ragaszkodtak, tévesen. Azt mondja, hogy a nizzai muszlim terrorakció és a 86 éves pap meggyilkolása után sokkolja az embereket a tengerparton a burkini.
Háborút indított az Iszlám Állam Franciaország ellen, és szerinte nincs igazi különbség az iszlám és a radikális iszlám között.
A burkinit civilizációs dzsihadizmusnak tartja, ami támadás a francia közrend ellen. Jean-Louis Harouel azt mondja – a francia Államtanácsra utalva –, hogy azok árulták el az embereket, akik éppen az emberek nevében ítélkeznek.