Az elmúlt időszak nyugat-európai terrortámadásainak közös vonásuk volt, hogy kevés ember közreműködésével, egyszerű, bárki által elérhető eszközök segítségével hajtották végre őket
olyan emberek, akiknek nagy része csak az interneten hallott a dzsihádról vagy az Iszlám Államról.
A National Interest elemzése szerint nem véletlen, hanem a két szervezet eltérő stratégiájából fakad, hogy az al-Kaidát ezzel szemben sok embert megmozgató, kifinomult tervezést igénylő és nagyobb pusztítást okozó terrortámadásokkal azonosítjuk – elég csak szeptember 11-re vagy a 2004-es madridi terrortámadásra gondolni.
A minőség helyett a mennyiségre való törekvés az Iszlám Állam működésének minden területén megfigyelhető.
Propagandájukat a lehető legtöbb csatornán és nyelven terjesztik, és az üzeneteik is sokfélék: abban bíznak, hogy ha egy célcsoport számára az egyik nem vonzó, egy másik majd elnyeri a tetszésüket.
A hipermarketek gyakran alkalmazzák azt a stratégiát, hogy bizonyos alapvető termékeket a beszerzési ár alatt vagy közel nulla haszonnal értékesítenek. Ezzel minél több vásárló boltba csábítása a céljuk, mert abban bíznak, hogy ha már egyszer betértek, akkor olyan árukat is megvesznek, amelyek ára nem annyira kedvezményes. A szerzők szerint ez a stratégia az Iszlám Államnál is megfigyelhető. Ez a terrorszervezet esetében ez azt jelenti, hogy könnyen feláldozzák a hozzájuk csatlakozókat – például öngyilkos merényletek során – annak reményében, hogy az így keltett hírverés hatására a veszteségeiknél több embert tudnak toborozni.
A nagy cégekhez hasonlóan
az Iszlám Állam arra is figyelmet fordít, hogy megőrizze brandje vonzerejét.
A „kalifátust” ideális szunnita társadalomként mutatják be, ahol egyfajta iszlám jóléti állam modelljét dolgozzák ki – az erről szóló üzeneteket propagandacsatornáikon folyamatosan frissen is tartják.
Az első globális ismertségre törekvő terrorszervezet, az al-Kaida az Iszlám Állammal szemben a mai napig luxusmárkaként határozza meg magát. Számukra fontos a hozzájuk csatlakozók minősége, így
nem képzelhető el, hogy olyan tagokat toborozzanak, akik – mint két nemrég Szíriába távozó Iszlám Állam-fanatikus – „Iszlám kezdőknek” könyvek segítségével ismerkednek a vallással.
A magukat magasra pozicionáló márkákhoz hasonlóan az al-Kaida sem adja – a megítélése szerint – hozzá nem méltó akciókhoz a nevét. Ezért lehet, hogy az Iszlám Államnál kevesebb akcióhoz kötik a szervezetet, de azok jellemzően nagyobb horderejűek. Szintén hasonlóság, hogy az al-Kaida megválogatja a partnereit, és csak olyan szervezetekkel működik együtt, amelyek velük egyező képességekkel és célokkal rendelkeznek.
A két szervezet közti szembenállás érdekessége, hogy
az Iszlám Állam elődszervezetei még az al-Kaida részei voltak.
Az alapító Abu Muszab az-Zarkavi ugyanis még 2004-ben hűséget fogadott Oszama bin Ladennek – ekkor nevezte el a szervezetét Iraki al-Kaidának. Két évvel később, az alapító halála után lett Iraki Iszlám Állam a csoport neve.
A terrorszervezet az után erősödött meg, hogy Abu Bakr al-Bagdadi került az élére. A szíriai háborúban pedig hamarosan szembe is kerültek egymással.
Ott ugyanis az Iraki Iszlám Állam harcosai an-Núszra front néven alapítottak újabb, szintén az al-Kaidához tartozó szervezetet. Al-Bagdadi 2013 áprilisában bejelentette, hogy az iraki és szíriai csoportokból létrejön az Iraki és Levantei Iszlám Állam, de ezt az an-Núszra Front vezetője, Mohammed al-Dzsoláni nem fogadta el. Hamarosan pedig az al-Kaidát vezető Ajman az-Zavahiri is megtiltotta az egyesülést.
A két szervezet ezzel elszakadt egymástól,
hamarosan már egymás ellen is háborút vívtak.
A National Interest cikkének következtetése szerint mivel mind az al-Kaida, mind az Iszlám Állam a gazdasági szereplőkhöz hasonló marketingtevékenységet folytat, ezért
az ellenük való küzdelemben a katonai megoldások mellett nagyobb szerepet kellene játszaniuk a pr- és marketingszakértőknek.
Meg kellene találni a választ arra, hogy mi a terrorszervezetek vonzerejének a titka, és azt, milyen eszközökkel lehet a leghatásosabban küzdeni ellenük. És el kell érni, hogy csődbe menjenek.