A hatvanas években két nagy filmszerepe volt: a Therese Desqueyroux, Francois Mauriac Nobel-díjas író regénye filmváltozatában volt a címszereplő, Georges Franju rendezte. És Melville Léon Morin, pap című filmjében ő volt Belmondo felesége. Ezután tulajdonképpen 40 évig ez a törékeny és gyönyörű színésznő igazán nagy filmszerepet nem kapott – egészen a Szerelemig.
Emmanuelle Riva szülei olasz származásúak voltak, és nagyon szegények. Varrónőnek szánták, de ő már 10 éves korától amatőr színjátszókörökben szerepelt, és mindig is színésznő akart lenni. Az is lett. Felvették a párizsi Színiakadémiára, és nagyon hamar a legjobb színházakban és legjobb rendezőkkel dolgozott. Vele mutatta be Franciaországban először Claude Régy a Hazatérést, Harold Pinter talán legfontosabb darabját. (Claude Régy egyébként három éve, jóval túl a kilencvenedik évén, járt Magyarországon, Vidnyánszky Attila hívta el a MITEM-re). Régy egyébként más darabokban is rendezte Rivát, hasonló kivételes sikerrel. Az elmúlt évtizedek legjelentősebb francia rendezői, Jorge Lavelli, Georges Wilson vagy Jacques Lassalle is dolgozott vele. Roger Planchon színháztörténeti jelentőségű Dandin Györgyében ő volt a címszereplő anyósa. Claude Brasseur játszotta Dandin-t. A híres előadást elhozták a nyolcvanas évek végén Magyarországra is. Egyetlen színház tudta befogadni az előadást, mivel a végén mindent elönt a kútból kiömlő víz, és csak a Magyar Állami Operaház zenekari árkába tudtak megfelelő vízelvezető rendszert beépíteni. Claude Brasseur egyébként megbetegedett a pesti előadás előtt, és így maga a nagy rendező, Planchon játszotta Dandin-t, és a vele egykorú Emmanuelle Riva az anyósát. A kétezres évek elején Avignonban volt hatalmas sikere Rivának, Isabelle Huppert partnereként a Médeában.
Utoljára két éve játszott színpadon, 87 évesen. A Savannah Bay-ben. Ahogy első nagy szerepét, a Szerelmem, Hirosimát, ezt is, a Savannah Bay-t is Marguerite Duras írta.