Macron – eddig rövid – politikai pályájára jellemző valamilyen sajátos rejtőzködés, egyfajta álságosság, kétfelé ügyeskedés. És az is, hogy ez mindig kiderült. Igaz, eddig ennek semmiféle következménye nem volt, sőt, az élet mintha őt igazolná – egyelőre. Kérdés persze, hogy a „kint is vagyok, bent is vagyok” taktikázás meddig lehet sikeres. Talán furcsa ilyesmit írni egy néhány napja megválasztott elnökről, de vasárnapi győzelme akár az utolsó sikere is lehet. Amennyiben a júniusi parlamenti választásokon a jobbközép győz, egy erős konzervatív miniszterelnökkel szemben tehetetlen lesz. Erről egyébként a hét elején részletesen írtunk.
De visszatérve Macron sajátos politizálására: amikor szocialista miniszter volt, akkor folyamatosan a jobboldal felé próbált gesztusokat tenni. Az elnökválasztási kampányban viszont magát centristának mutatta, de egyre többször kiderült, hogy valójában egy baloldali politikus.
Macront támogatta a Le Monde (a Figaro utáni legolvasottabb politikai napilap) és a Le Parisien (bulvárszerű és népszerű napilap) tulajdonosa, a Vivendi vezetője, a FNAC tulajdonosa (ez a Virgine franciaországi távozása után egyeduralkodónak maradt elektronikai hálózat, többek között példátlanul gazdag CD- és DVD-készletével), az AXA elnöke (egy másik AXA-vezető telephelyére jelentette be egyébként a mozgalmát is) és a népszerű rögbiklub, a Toulon tulajdonosa. De Macront támogatta Mohamed Saou is, az egyik legfontosabb muszlim szervezet vezetője, és Bariza Khiari, a muszlim emberekre nagy hatással levő Iszlám Kulturális Központ vezetője.
A bizonyos tekintetben Trump sikerében nagy szerepet játszó Breitbarthoz is hasonlító francia internetes újság, a Dreuz azt feltételezi, hogy Soros György is Macron támogatói között van, sőt, arra utal, hogy Macron kifejezetten Soros bábuja lehet. A Sorost az angol font tönkretevőjeként jellemző újság szerint a milliárdos eurómachinációihoz megfelelő partnert találhat Macronban.
Azt néhány napja az Origo is megírta, hogy Soroshoz hasonlóan Macron is támogatja a migrációt, és nem a nemzetállamok pártján áll. A kampányban többször relativizálta a francia kultúra erejét, vagy kifejezetten gúnyolódott a francia emberek számára kedves és értékes hagyományokon.