Tovább csökkent a Martin Schulz vezette Német Szociáldemokrata Párt (SPD) támogatottsága. A baloldali pártot az öt évvel ezelőtti választáson elszenvedett vereségnél is nagyobb kudarc fenyegeti.
Az SPD a szavazatok 25 százalékát gyűjtené össze,
míg a legnagyobb vetélytárs, az Angela Merkel kancellár vezette jobbközép CDU/CSU pártszövetség - az SPD jelenlegi koalíciós társa - viszont kikerült a menekültválság révén kialakult népszerűségi hullámvölgyből, második hete 38 százalékon áll, megközelítve a 2013-ban elért 41,5 százalékot.
Az utóbbi években nemcsak a hagyományos német baloldal gyengélkedik, hanem Európa több országában megfigyelhető, hogy a szociáldemokrata pártok választásról választásra egyre gyengébben szerepelnek. Az európai hagyományos baloldal válságban van – írta legfrissebb elemzésében a Stratfor. A politikai elemző intézet felidézte, hogy a legutóbbi francia elnökválasztáson a szocialista párt jelöltje a párt történelmének legrosszabb eredményét érte el, csak ötödik lett, míg 2012-ben a baloldali Francois Hollande még győzni tudott. Igaz, utána Franciaország V. köztársaságának legnépszerűtlenebb elnöke lett.
A többi baloldali pártra sem járnak könnyű idők Európában. A brit Munkáspárt legutóbb 2005-ben tudott választást nyerni, és, bár a legutóbbi felmérések szerint egyre jobban megközelítik a konzervatívokat, de
várhatóan a június 8-i előrehozott voksolás után is ellenzékben maradnak.
Spanyolországban a szocialisták az 1980-as és a 2000-es évek között domináns pozícióban voltak, de 2011-es súlyos vereségük óta nem tudnak felállni a padlóról, ráadásul a Podemos képében egy erős baloldali ellenzékük is lett. Olaszországban bár a szocialisták vannak hatalmon, de a párt roppant megosztott, és könnyen lehet, hogy egy előrehozott voksoláson vereséget szenvednének.
De mi is áll a hagyományos szocdem pártok hanyatlása mögött? Az egyik ok, hogy a korábbi munkásosztály középosztállyá vált, így a baloldali pártok korábbi szólamaira már nincsen akkora társadalmi igény. A másik ok, hogy a 2008-as világgazdasági válság idején hatalmon lévő szociáldemokrata pártok a krízis beköszöntével egyből a megszorítások eszközéhez nyúltak. A megszorítások során azonban figyelmen kívül hagyták a középosztály alsóbb részének az igényeit, akik éppen az ő szavazóik voltak, így
a szocdem pártok éppen a legstabilabb híveiket veszítették el.
Dél-Európában a radikális baloldal emelkedett föl, míg Észak- és Közép-Európában inkább a jobbközép mellett a radikális jobboldal. Míg a szociáldemokrata pártok komplex javaslatok kidolgozásával próbálnak úrrá lenni a belső válságukon, addig a radikális erők egyszerű jelszavakkal operálnak. Ezek a jelszavak pedig a lecsúszástól félő választók számára lényegesen szimpatikusabbak, mint az évtizedekig hatalmon lévő szocdemek megoldási javaslatai – írta elemzésében a Stratfor.
Azonban arra is van példa, amikor egy radikális baloldali párt hatalomra kerül. Görögországban 2015-ben nyerte meg az előrehozott választást a Sziriza. Ezt még ugyanebben az évben sikerült megismételnie, azonban azóta szavazóinak több mint a felét elvesztette. Az Aléxisz Cíprasz vezette pártnak nem sikerült emelkedő pályára állítania Görögországot. 2017 első negyedévében például az országban félszázalékos gazdasági visszaesést mértek. Ezzel az adattal Európában az utolsó előtti helyen voltak a görögök. Mindennek eredményeképpen, ha most rendeznék a választásokat, a Sziriza 15 százalék körüli eredményt érne el, így simán veszítene.
Az európai baloldali pártok helyzetét tovább nehezíti a Brüsszelhez való viszony. A jobbközép és a jobboldali erők sokszor beszélnek arról, hogy nem szabad több hatáskört átadni az Európai Uniónak, így a hagyományos
Európa-párti szociáldemokraták két tűz közé szorulnak.
Egyrészt a radikálisok bírálatainak az özönébe, akik közül többen teljesen lebontanák az uniót. Másrészt a jobbközép erők sem szeretnének még több jogkört átadni Brüsszelnek, így a szocdem pártoknak velük is vitázniuk kell. Miközben a szocdem pártok beszorultak a brüsszeli bürokratákat védő pozícióba.
A Bloomberg egyik elemzése szerint a hagyományos baloldali pártok számára az is egy zsákutca, hogy valamifajta szövetséget kötnek a radikális erőkkel szemben a jobbközép-mérsékelt erőkkel. Ennek a taktikának a legfőbb veszélye, hogy az adott baloldali alakulat a teljes eljelentéktelendés útjára lép. Jó példa erre a holland szociáldemokraták példája, akik öt éven keresztül kormányoztak a jobbközép erőkkel, majd az idei márciusi választáson korábbi parlamenti helyeiknek a háromnegyedét elvesztették.
Sok szociáldemokrata párt a kiutat ebből a helyzetből a radikalizáció révén véli megtalálni. A radikalizáció ebben az esetben azt jelenti, hogy a gazdagok erőteljes megadóztatására, a globalizáció bírálatára, az elitellenességre és az alapjövedelem bevezetésére összpontosítanak. Ez történt Hollandiában is, ahol a kiábrándult szociáldemokrata szavazókat a Zöld-Baloldal nevezetű alakulat állította maga mellé az előbb említett jelszavak beemelésével – írta a Bloomberg.
A baloldali pártok általános európai hanyatlását nem lehet letagadni.
Ennek egyik oka, hogy a szociáldemokrata pártok sok esetben olyan koalíciók részesei lettek, amelyek számára a megszorítási politika az egyik legfőbb ismertetőjegy volt a választók széles rétegei előtt – írta az Irish Times. Ez történt Írországban a Munkáspárttal is. A radikális pártok pedig egyre inkább szocialista köntöst vesznek fel – állapította meg az egész Európában látható jelenségről az ír politikai napilap.
A szociáldemokraták egyelőre nem találják a receptet arra, hogy a nyugati jóléti társadalom megrendülése után hogyan tudnák visszahódítani korábbi híveiket. A középosztály meggyengülésére és a bevándorlás okozta problémákra egyelőre nem sikerült olyan válaszokat találniuk, amelyek akár a jobbközéppel vagy a radikális pártokkal szemben versenyképessé tennék őket.