Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Szelíden tűrték az újságok és az ellenzéki politikusok is Macron elnökségének első botrányait. Pedig volt belőlük bőven. Négy minisztere lemondott, mert trükköztek korábban az uniós pénzekkel vagy hozzátartozójuknak juttattak erősen kifogásolható módon állami pénzeket. Köztük Francois Bayrou igazságügy-miniszter, aki a választási kampányban éjjel-nappal a közélet megtisztításáról beszélt, Szent Johanna és Gandhi sajátos ötvözeteként szónokolt a tisztaságról, a szerénységről, ugyanakkor kérlelhetetlennek mutatkozott a nem morális emberekkel szemben.
Új törvényt is követelt a politikusi becsületességről.
Nem kellett volna – zavaros pénzügyei miatt köznevetség kísérte lemondását.
Egy ötödik miniszterről kiderült, hogy az előző, szocialista kormány egyik állami vezetőjeként közbeszerzés nélkül kedveskedett Macronnak, akkori főnökének. Több képviselőjéről is furcsa dolgok derültek ki – egyikük adócsaló, másik titkos jósnő, egy harmadik pedig veri a feleségét.
Cezaromániáját már nehezebben viselik. A megalakuló Nemzetgyűlés első ülését Versailles-ban, a királyi palotában tartják, az ő utasítására. Pontosabban úgynevezett Kongresszus lesz, ami azt jelenti, hogy az alsóház és a lényegét tekintve csak szimbolikusan működő felsőház együttes ülést tart. 1958, az V. köztársaság kikiáltása óta összesen kétszer tartottak ilyen Kongresszust, mindkétszer komoly történelmi helyzetben.
Egyszer Sarkozy elnök hívta össze a gazdasági válság miatt, egyszer pedig Hollande, a 2015. novemberi dzsihadista terrortámadás után. Macron viszont minden évben akarja, minden indok nélkül. A Kongresszus intézményét a tizenkilencedik század második felében találták ki, de ritkán éltek vele. Az 577 tagú nemzetgyűlés és a 348 tagú szenátus együttes ülése ráadásul rengeteg pénzbe kerül.
Macron fontosnak érezte, hogy így kezdje elnökségét. Számára ez azért is lényeges, mert a törvények szerint az elnök beszédére nincs válasz, senki sem vitatkozhat vele, csak ő fog beszélni, minden reakció és bírálat nélkül.
Guillaume Larrivé, a jobbközép LR politikusa az LCI hírtelevíziónak nevetségesnek nevezte Macron monarchikus mániáját. Azt mondta, hogy Franciaország köztársaság, és abszurd, hogy mint egy trónörökös vagy egy éppen a királyi trónra lépő herceg, úgy és olyan körülmények között beszéljen az új köztársasági elnök. Eric Ciotti, az LR egyik vezetője a BFM hírtelevíziónak arról beszélt, hogy visszatetsző, hogy láthatóan Macron arra törekszik, hogy csak ő beszélhessen.
És ez messze nem túlzás. Valéry Giscard d'Estaing egykori elnök vezette be, több mint negyven éve, hogy július 14-én, Franciaország nemzeti ünnepén a köztársasági elnök televíziós nagyinterjút ad, vezető újságírók kérdezik. Az utóbbi évtizedekben ketten: a vezető kereskedelmi tévé (TF1) és a közszolgálati tévé fő csatornája (Antenne 2, majd France 2) legtekintélyesebb híradós műsorvezetője vagy műsorvezetőnője. Macron azt mondta: szakít ezzel a hagyománnyal.
Meg fog szólalni ugyan július 14-én, de ne kérdezze senki.
Majd beszél ő maga, egyedül. Nem kellenek neki kérdések.
A sok botrány és az uralkodói mánia (például 24 évvel idősebb feleségének új, a francia köztársaságban nem létező címet talált ki: Első Dámának nevezte ki - vagy egy rögbijátékos térdre ereszkedett, úgy fogott kezet Macronnal a Stade de France-ban, és az elnöknek ezt láthatóan tetszett, később aztán persze kimagyarázták, hogy mindez fidzsi népszokás volt) sokat ártott Macron népszerűségének. 1958 óta egy hónap után még sohasem volt olyan népszerűtlen egy új francia elnök, mint Macron.
A Kantar közvéleménykutató intézet a Le Figaro Magazine hétvégi száma megbízásából mérte meg Macron elfogadottságát. Az derült ki, hogy egy hónap alatt 3 pontot esett a népszerűsége, most 54 ponton áll. Összehasonlításul: a francia történelem legnépszerűtlenebb köztársasági elnöke, a szocialista
Francois Hollande is három ponttal jobban állt ebben az időszakban
(az elnökség második hónapja végén), mint Macron. Ráadásul Hollande első visszaesése csak augusztusban kezdődött, nem azonnal, az első és a második mérés között. Nicolas Sarkozy egyenesen javított 2007-ben egy hónap után: 63 százalékkal kezdett, és június végére 65 százalékon állt.
