Az ENSZ ugyanakkor azt is megállapítja, hogy a bővülés üteme csökkeni fog, mégpedig a termékenység visszaesése miatt. Csakhogy a lassulás ellenére a világ népessége a közepes szintű termékenységgel számolt prognózis szerint is
2050-re eléri majd a 9,8 milliárdot, 2100-ban már a mostani érték másfélszerese, 11,2 milliárd fő lakhatja a Földet.
Ennél is durvább a helyzet, ha az ENSZ magas termékenységgel számolt becslését vizsgáljuk. E szerint 2050-re 10,8, az évszázad végére 16,5 milliárd fős népességet mondhat magáénak a bolygó.
Ha viszont az alacsony termékenységű előrejelzést vesszük figyelembe, akkor a Föld lakosainak száma 2053-ban 8,8 milliárd fővel elérheti a maximumát, ezt követően visszaesés következhet, hogy 2100-ra 7,3 milliárd alá zuhanjon a népesség.
Az elmúlt évszázadokra visszatekintve az derül ki, hogy a népesség egyre gyorsuló ütemben emelkedett, ennek mértéke az 1960-as évek második felében volt a legjelentősebb, ekkor évente több mint 2 százalékkal növekedett a népességszám. Az 1980-as évtized második felétől kezdődően viszont folyamatosan mérséklődött a növekedési ütem.
Jelenleg ott tartunk, hogy napjainkban évente 1,1 százalékkal gyarapodik a világ népessége. Ez 83 millió embert jelent.
A népességnövekedés üteme 2050-re 0,5, a század végére mindössze 0,1 százalék körüli alakulhat.
A jelentés rámutat, hogy a legjelentősebb népességrobbanás az afrikai kontinensen zajlik, ahol 1950-2017 között 5,5-szeresére nőtt a népességszám, de Latin-Amerika, Ázsia és Óceánia népessége is több mint háromszorosára emelkedett ugyanezen időszak alatt. A legkisebb növekedés természetesen Európában volt, mindössze 1,4-szeres szorzót sikerült összehozni. Észak-Amerika lakossága mindeközben duplájára nőtt.
Az ENSZ előreszámítása szerint az egyes földrészek népességszámában további radikális változások mennek majd végbe a századforduló végéig.
Az előrejelzés az egyes országok szintjén is figyelemreméltó változásokat vetít előre. 2017–2050 között a globális növekedés fele mindössze kilenc ország „eredménye” lesz, közülük is India és Nigéria a népességgyarapodás legfontosabb mozgatórugói.
A két ország adja majd a világ növekményének több mint ötödét.
India lakossága várhatóan 2023-ban eléri Kínáét, ekkor mindkét ország népessége 1,43 milliárd fő körül lesz. Ezt követően az Indiában élők száma meghaladja a jelenlegi legnépesebb országét. A 2030-as évek elejétől Kína lakossága kismértékben csökkenni kezd, míg India a 2060-as évek elejére éri el maximumát, az 1,68 milliárd főt. Nigéria napjaink hetedik legnagyobb népességű országa, de miután itt a leggyorsabb a növekedés üteme,
2047-re az Egyesült Államokat is megelőzve a Föld harmadik legnépesebb államává lép elő.
Az előrejelzések szerint a népességnövekedés a világ kevésbé fejlett térségeiben fog a leginkább bekövetkezni, 2050-re a jelenlegi 6,3 milliárdról 8,5 milliárdra emelkedik itt a lakosok száma.
A legdinamikusabban az ún. legkevésbé fejlett országok népessége nő: a jelenlegi 1 milliárdról a század közepére közel duplájára, 2100-ra pedig meghaladja majd a 3 milliárdot.
Ugyanebben az időszakban a fejlettebb régiókban alig 2 százalék körüli növekedés prognosztizálható.
A Földön élők létszámának növekedésével párhuzamosan zajlik a népesség elöregedése is. A termékenység csökkenésének és az életkilátások jelentős javulásának köszönhetően egyre idősebb korösszetételű a lakosság.
A változások jól nyomon követhetők a három főbb korcsoport népességen belüli arányával:
1950-től a század végéig a 15 év alattiak aránya közel felére apad (34-ről 18 százalékra), míg a 65 éves és idősebbeké 4,5-szeresére nő (5-ről 23 százalékra).
Érdemes külön megvizsgálni a 80 év feletti, ún. legidősebb időseket. 1950-ben még az 1 százalékot sem érte el a népességen belüli arányuk, alig voltak többen 14 milliónál. Ma 137 milliós ez a réteg, amely 2050-re ehhez képest is megháromszorozódik, a század végére pedig meghétszereződik, meghaladva ezzel a 909 millió főt.