A kiáltvány szándéka szerint az agresszív muszlim elkülönülés ellen szól. És persze a iszlám erőszakos előretörése ellen is. Nagyon keményen fogalmaznak: új totalitarianizmusnak nevezik az iszlámot, azaz, a nácizmushoz és a sztálinizmushoz hasonlítják.
Azt írják, hogy a radikális iszlám már nem pusztán a gondolat szabadságát veszélyezteti, hanem a tényleges, mindennapi szabadságot is. Arról is írnak, hogy az iszlámra az jellemző: úgy támad, hogy közben magát az intolerancia áldozatának mutatja be. Azaz: egy harcos, agresszív eszmerendszer, amely az áldozat szerepébe bújik. Így persze nehezebb őket támadni, még pontosabban, nehezebb ellenük védekezni.
A kiáltvány azzal a téves és veszélyes gondolattal is foglalkozik, hogy a radikális muszlimok arról beszélnek, csak úgy őrizhetik meg méltóságukat, hogyha elkülönülnek a szerintük uralkodó vallástól, végső soron magától az államtól.
De mit csináljanak azok a muszlim nők, akik nem szeretnének fejkendőt viselni, akik szeretnének nyugodtan sétálni akár egyedül az utcán? Vagy a nem hívő arab emberek, akiket szintén terrorizálni akarnak? Ezek a kérdések is felmerülnek természetesen.
Az erőszakos iszlám megállításáról szóló írás fontos gondolata, hogy az iszlám gyűlöli a demokratikus szuverenitást, vagyis a szabadságot, és megalázva érzi magát, ha nem uralkodhat más vallás felett. Ez pedig természetesen összeegyeztethetetlen mind a francia állam világi felfogásával, mind az általános vallásszabadsággal.
A kiáltvány különleges súlyát az adja, hogy a francia értelmiség legismertebb vezetői írták alá. Elsőként kell említeni Pascal Brucknert, az egykori nagy írót (Keserű méz című regényéből Polanski rendezett filmet, Hugh Grant és Kristin Scott Thomas játszott benne mások mellett), majdani esszéistát és filozófust. Aláírta Alain Finkielkraut, a sokak szerint legnagyobb élő francia filozófus, továbbá Georges Bensoussan, a nagy történész, Luc Ferry, világhírű filozófus, Chirac egykori oktatási minisztere, Jean-Pierre Le Goff filozófus, Elisabeth Lévy, az egyik legismertebb francia újságíró és meglepetésre Bernard Kouchner is. Ő az Orvosok Határok Nélkül nevű szervezet egyik megalakítója, többszörös szocialista miniszter, később a konzervatív Sarkozy külügyminisztere, viszont eddig messze nem arról volt ismert, hogy a muszlim- és migránskérdésben így szólalt volna meg, mint most. Ilyen egyértelműen felhívva mindenki figyelmét a veszélyre.