Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az iszlamizációnak újfajta arca kezd kialakulni Nyugat-Európában. Ennek legfőbb megjelenési formája, hogy úgynevezett muszlim pártok jönnek létre, és lépnek be a politikai arénába. Ez elsőként Hollandiában történt meg, ahol egy muszlim párt mind a helyi, mind az országos politikában rendelkezik már képviselettel. Bár Hollandiában a mainstream politikusok arról beszélnek, hogy sikeres a bevándorlók integrációja, de a valóság ezzel szemben az, hogy sokan értetlenül állnak a muszlim párt megjelenése előtt.
A hollandiai muszlim pártot (Denk) két török származású képviselő alapította még 2014-ben, miután távoztak a holland szociáldemokrata pártból. A két képviselő azért döntött a kilépés mellett, mert nem értettek egyet pártjuk integrációs miniszterével. A szakítás egyáltalán nem volt indulatoktól mentes, mivel a két kilépő „Allah meg fog büntetni” kiáltással fenyegetett meg egy másik baloldali muszlim képviselőt, aki nem hagyta ott a szocdemeket.
Tunahan Kuzu and Selcuk Öztürk miután otthagyták a baloldali alakulatot lényegesen szabadabban beszélhettek, mint a korábbi években, mivel már nem kötötte őket a szocdem pártfegyelem. A Denk számára az áttörést a tavalyi hollandiai parlamenti választás hozta el, amikor sikerült három mandátumot szerezniük a 150 fős törvényhozásban. Kuzu és Öztürk mellett a marokkói származású Farid Azarkan jutott be a parlamentbe.
Hollandiában a becslések szerint 1,2 millió muszlim él, akik közül 500 ezren török, míg 400 ezren marokkói származásúak.
Abban az esetben, ha most rendeznék a választásokat, akkor azt sem lehet kizárni, hogy a Denk megduplázná parlamenti képviselői számát. Mindez pedig akár ahhoz is elég lehetne, hogy a kormányzati munkába beleszóljanak, mivel a rendkívül töredezett holland pártrendszerben egy kis frakció is könnyen a mérleg nyelve lehet a nagyobb pártok között. Ahhoz, hogy jobban megértsük a Denk politikai arculatát, érdemes megnézni, hogyan is szavaznak a hollandiai muszlimok.
Holalndiában rendkívül sok a török-holland kettős állampolgár, akik így értelemszerűen mindkét állam választásain részt vehetnek. 2017-ben, amikor a törökországi alkotmányreformról, ami az elnöki rendszer bevezetéséről szólt, szavaztak, 115 ezer török szavazott Hollandiában.
Közöttük 71 százalékos támogatottságot élvezett a Recep Tayyip Erdogan által javasolt tervezet.
Az idei parlamenti választáson pedig Erdogan pártja, a Jog és Fejlődés 68 százalékot kapott Hollandiában, míg Törökországban csak 53 százalékot.
Mindezek az adatok világosan mutatják, hogy a Hollandiában élő muszlim törökök gondolkodása meglehetősen távol áll a többségi társadalom értékrendjétől. A Denk alapítói is egyértelműen Erdogan híveinek számítanak a holland parlamentben. Mindez pedig elég komoly kérdéseket vet fel az érintettekkel kapcsolatban, mivel nehéz egyszerre holland és török érdekeket képviselni, főleg úgy, hogy a képviselő a holland parlamentben ül.
A Denk a 2018-as önkormányzati választáson is ringbe szállt és a 14 nagyváros közül 13-ban sikerült mandátumot szereznie. Rotterdamban és Hágában más muszlim pártok is indultak.
Az előbbi városban a muszlim erők együttesen 12,6 százalékot szereztek, így pedig a város második számú politikai erejét alkotják.
Pont Rotterdamban volt példa arra, hogy három baloldali alakulat megpróbált megállapodni egy iszlamista párttal a közös irányításban, azonban mivel a NIDA nevezetű alakulat 2014-ben még terrorállamnak nevezte Izraelt, ezért végül nem jött létre a koalíció. Hágában pedig két iszlamista párt 5,9 százaléknyi szavazatot tudott összegyűjteni.
A Denk programjának az alapeleme, hogy nem fogadja el a holland kultúrát dominánsnak az országban. A párt szerint egy muszlim nőnek jogot kellene arra biztosítani, hogy elutasíthassa egy férfi orvos segítségét. Hasonlóan a párt szerint egy muszlim adott esetben egy zsidó orvos kezelését is jogszerűen visszautasíthatná. Egyébként mindkét esetre volt már példa holland kórházakban.
A Denktől és a hasonszőrű többi alakulattól egyáltalán nem áll távol az antiszemitizmus. Amszterdamban a hagyományos politikai erők az egyre sűrűbb antiszemita támadások elleni fellépést egy dokumentumban foglalták össze. Ezt a nyilatkozatot két iszlamista párt nem volt hajlandó aláírni. Arra is volt példa egy másik iszlám párt esetében, hogy a 2016-os törökországi puccsért a cionistákat tette felelőssé.
Arra is akadt példa, hogy egy hágai muszlim képviselő terroristának nevezett izraeli diákokat, akik a parlamentbe látogattak.
Időközben Belgiumban is megkezdődött az iszlám pártok megszerveződése. Eddigi eredményeik csupán két önkormányzati képviselő hely megszerzésében merültek ki, de idén októberben általános önkormányzati választások lesznek, és azon mindenképpen indulnak. A belga Iszlám párt a Denkhez képest radikálisabb állásponton van, mivel hatalomra kerülésük esetén azonnal bevezetnék a sariát és teljesen iszlám állammá változtatnák Belgiumot. Nem meglepő módon a párt két képviselője a mollenbeeki helyi testületben ül.
Abban az esetben, ha az iszlám pártok előretörése folytatódik a nyugati országokban, akkor
egyáltalán nem lehet kizárni, hogy a már meglévő feszültségek még nagyobbak lesznek a többségi társadalom és a kisebbségek között.
Ezen pártok nem is törekednek arra, hogy a többségi normákat elfogadják, hanem a minél nagyobb különállást hangsúlyozzák. Az, hogy ezen politika mennyire lesz sikeres a belgiumi önkormányzati választáson kiderül.
