Svédországban szeptember 9-én sorsdöntő parlamenti választásokat tartanak. A voksolás előtt minden felmérés azt mutatja, hogy a 2014-es eredményekhez képest a legnagyobb előretörést a bevándorlásellenes Svéd Demokraták könyvelhetik el. Éppen ezért az Origo stábja a helyszínen követi az eseményeket,és próbáltunk minél több emberrel beszélni, akik rálátnak az országban uralkodó állapotokra.
Már az utazásunk előtt minél több kint élő magyarral próbáltuk felvenni a kapcsolatot, és interjúalanyt gyűjteni. Nagy meglepetésünkre az érintettek idővel sorra mondták le a megbeszélt találkozókat és nyilatkozatokat. Arra is volt példa, hogy míg korábban egy nagyobb csoport azt mondta, hogy nagyon szívesen megosztja a tapasztalatait, de
nem sokkal a találkozó előtt azt kérték, hogy mégse kerüljünk kapcsolatba, mert senki sem szeretne nyilatkozni.
Mindezt egy forrásunk azzal magyarázta, hogy Svédországban még ma is nagyon könnyen kellemetlen helyzetben találhatja magát az, aki nyilvánosan megkérdőjelezi az uralkodó liberális kánont a nyilvánosságban. A kánon alapja, hogy Svédország a világ emberi jogi lelkiismerete, és csak ennek mentén lehet mindenki által elfogadott politikát folytatni. Aki ennek a tételnek a létjogosultságát megkérdőjelezi, az egyből a politikai partvonalon kívül találja magát, és később akár a munkáját is elveszítheti.
Mivel Svédországban korántsem olyan sokszínű a médiavilág, mint Magyarországon, ezért egy-egy olyan nyilatkozat, amiből kiderül, hogy a migránsokat érintő integrációs politika mégsem olyan sikeres, mint amiről beszélni próbálnak, akkor
az adott személlyel szemben példátlan médiahadjárat indulhat.
Nagyon könnyen egy-egy korábbi "bűnét" feltárják az illetőnek, és így könnyen hitelteleníteni lehet a véleményét. Mivel például a skandináv államban egy gyorshajtás is bűncselekménynek minősül, így nagyon könnyen kerülhet valaki a bűnösök padjára.
Svédországban gyakorlatilag liberális médiaterror uralkodik
– magyarázta a helyzetet az egyik megszólaló szereplőnk. Hiába él mindenkiben az a kép a skandináv államról, hogy a liberalizmus fellegvára, ennek ellenére vannak olyan kérdések, amikről jobb nem beszélni nyilvánosan. Ezek közé tartozik a migránsok integrációja, a bűnözés és a migráció kapcsolata, valamint, hogyan lehetséges az, hogy míg a koldulás szintén bűncselekmény az országban, addig például egyes rosszhírű negyedek szélén rendszeresen szólítják meg az embereket láthatóan külföldről érkezettek, hogy adjunk nekik egy kis pénzt.
Svédországban
a média elhallgatási spirálja ellenére az egyik legfontosabb kérdéssé vált a migráció és a már az országba érkezettek integrációja, és a mindehhez kapcsolódó bűnözés.
Az emberek problématérképén ezek a kérdések jóval magasabb szinten jelennek meg, mint a gazdasági, vagy a környezetvédelmi kérdések. A voksolás nagy kérdése, hogy mekkora lesz a változást akarók aránya, és kik érzik majd úgy, hogy a látható problémák ellenére is inkább a hagyományos pártok mellett teszik le a voksukat.