Négy regényre szűkítették a listát:
David Diop: Lelki testvér (Seuil)
Paul Greveillac: Urak és rabszolgák (Gallimard)
Nicolas Mathieu: A következő generáció (Actes sud)
Thomas B. Reverdy: Rosszkedvünk tele (Flammarion)
A kiadókat nem véletlenül írtuk a címek mellé, ugyanis a három nagy, tradicionális francia kiadó mellett szerepel a hetvenes évek végén alapított Actes sud is. Aminek az az érdekessége, hogy a néhány hete megbukott, francia szocialista politikus, Francoise Nyssen a tulajdonosa. (Pontosabban, másfél éves minisztersége alatt felfüggesztette tulajdonosi jogait.)
Tavaly viszont - csodák csodája - az Actes sud könyve kapta a Goncourt-t, egy olyan baloldali tematikájú könyvvel, ami nem is felel meg a díj szabályzatának, ugyanis nem regény, sokkal inkább politikai esszé. Ennek ellenére az alig több, mint százoldalas könyvecske nyert, a második világháború előzményeit vizsgálta egyébként.
Most is a bukott miniszternő kiadója a fő esélyes, függetlenül attól, hogy a kilencvenes évek fiataljainak életét feldolgozó, erősen baloldali regény nehezen tekinthető remekműnek.
A másik esélyes David Diop könyve, ami a majdani bevándorlókat elemző regény, az első világháború idején játszódik, és a háború kevéssé feldolgozott részletéről szól, az afrikai feketék szenvedéseiről. A meseszerű, látomásos könyv kétségtelenül a bevándorlás elfogadtatásáról is szól. Vagyis, esetleges díjazása nagyon illene a bevándorláspárti Macron elnök politikai világához.
A Goncourt-díjról egy tíztagú zsűri dönt, tekintélyes irodalomtörténésztől kezdve több, kétségtelenül jó írón át a zsűriben helyet kapott egy volt prostituált is, akiből később vitatható kvalitású írónő lett, állítása szerint az egyik első dal, amit megtanult kislánykorában, az Internacionálé volt, és egyébként közismerten baloldali politikai aktivista. A Dugj meg című regényéből saját maga rendezett filmet, amit pornográfia miatt betiltottak a francia mozikban.
A Goncourt több mint 100 éves történelmében természetesen számtalan nagy alkotást díjaztak, elég utalni Az eltűnt idő nyomában című Proust-remekmű második könyvére, vagy például Malraux, Romain Gary, Modiano, Duras, vagy néhány évvel ezelőtt Houellebecq regényére. És persze sok, azóta jogosan és teljesen elfelejtett könyvet is kitüntettek.