A hó és a kínai turisták teljesen betakarták Ausztria gyöngyszemét

Hallstatt télen a hó alatt - gyönyörű

Már 2012-ben sejteni lehetett, hogy ennek a projektnek nem lesz jó vége, egészen pontosan nem lesz vége. Annak az évnek a nyarán jött a hír, hogy Kína szubtrópusi, déli részén megnyílt az ausztriai Hallstatt pontos mása, azaz a kínaiak egy az egyben lekoppintották a 800 éves ausztriai települést. Hogy ezért, vagy másért, nem tudom, de a kínai turisták gyakorlatilag megszállás alá vonták a csodás salzkammerguti települést. Amely hóesésben sokkal szebb, mint gondolnánk. Négy nap Ausztriában 2018 legvégén.

Mivel Magyarországon az értelmezhető tél (értsd: hideg, nagy pelyhekben hulló hó, amely aztán meg is marad) évek óta hiánycikk, illetve olykor mutatóban jelenik csak meg, a 2018-as év utolsó négy napját Ausztriában töltöttük. Abban bíztunk, hogy a Dachstein-régió hegyei között legalább nyomokban találunk egy kis havat, na meg abban, hogy

kedvenc ausztriai városunkat, Hallstattot belepi a hó.

Amikor a Railjet Linz után száguldott, és a gondosan felszántott mezőgazdasági területek szép barna földjeit bámultuk, eléggé magasra hágott a szontyolodási fok. Aztán elég volt másfél óra, hogy ne akarjunk hinni a szemünknek.

Hallstatt – Kínában Forrás: Imaginechina/Xiao dudu hz - Imaginechina/Xiao Dudu Hz

Két okból is.

Az egyik, hogy Hallstatt környéke nyomokban havat is tartalmazott, ám mire megérkeztünk a településtől nem messze fekvő Kainisch falucskába, már minden tiszta fehér volt. Ráadásul az előrejelzés az előttünk álló két napra tartós havazást ígért, úgyhogy úgy voltunk vele, mint az összes gyerek, akinek megígérik, hogy

már csak egyet kell aludni, és aztán minden fehérbe borul.

Erre mindjárt visszatérek majd, hiszen azt mégsem gondoltuk, hogy egy teljes napra beszorít bennünket az apartmanba a hóvihar. De jöjjön most a második csodálkozás.

Hallstatt télen a hó alatt – gyönyörű Forrás: hemis.fr/BIBIKOW Walter / Hemis.fr/Bibikow Walter / Hemis.Fr

Ez akkor esett meg, amikor a vonatunk Bad Ischl vagy Obertraun állomásokra érkezett. A két megállóban – legyen az a nap bármely szakában –

annyi kínai ember rohanta meg a vonatot, amennyi csak felfért rá.

Hatalmas bőröndjeiket húzták-vonták a hóban, szinte az összesen ott volt a repülőtéri csomagcédula, a jól olvasható PEK felirattal, azaz ezek az emberek Peking érintésével érkeztek meg Ausztriába.

Bokazokniban és alig valamit védő vászon sportcipőben persze. Mert errefelé, ebben az időben ez dukál.

Akik az elmúlt években jártak már Hallstattban, jól tudják, hogy

a kisváros gyakorlatilag elesett az odaáramló turisták hada miatt.

Nincs már olyan évszak, nincs már olyan hónap, nincs már olyan nap, amire jó szívvel azt merném mondani, hogy menjenek Hallstattba, mert ebben a valóban csodás kisvárosban (faluban) majd csendet és menedéket találnak a világ zaja elől. Nem, ezt már máshol kell keresni Ausztriában. A településen élőket sem ejtették a fejükre: az egekbe emelték Hallstatt valamennyi szállodájának, panziójának, apartmanjának az árát. De olyan mértékben, hogy az ember csak hüledezik.

A 4 éjszakára elkért 220.000 forint egy sima panzióban olyan ár, amelyre nyugodtan mondhatjuk, hogy megfizethetetlen.

És nem is érdemes ennyi pénzt kiadni azért, hogy aztán az utazónak egyetlen perc nyugalma se legyen. A város sem habozott: a hallstatti vasútállomás és a falu között közlekedő hajójárat jegyének árát éppen most, január elsején emelte meg 2,5 euróról 3 euróra. Az 50 centes emelés látszólag nem nagy ügy, de ha azt mondom, hogy a kishajó naponta akár több ezer embert is megmozgat, akkor már ez sem elhanyagolható.

Havas hallstatti háztetők Forrás: Cultura Creative/© Cultura, all rights reserved./Lost Horizon Images

Az ideömlő turistahadtól nyugodtan sétálni már nem lehet, azok pedig, akiknek van behajtási engedélyük ide (elvileg az itt lakók és a boltokat üzemeltetők jöhetnek be autóval), mintha kezdenék ledobni az ékszíjat. Nem egy olyan autóst láttunk, aki türelmét vesztve, szaknyelven szólva, kövér gázzal, vagy az üresben álló autójának túráztatásával próbálta rávenni a gyalogosokat, hogy azok legyenek kedvesek letakarodni az úttestről, amely egyébként sétálóutca. Az éttermekbe bejutni nem lehetett, mutathatott az óra delet vagy egyet, netán kettőt. Valószínűleg a sáskajárás lehet valami hasonló.

Egy dolog ellensúlyozta az egészet: a hatalmas pelyhekben hulló hó. Ez olyan meseszerű keretet kölcsönzött a szilveszterre készülő Hallstattnak, amelyet nagyon ritkán lehetett látni.

Fel is másztunk a felső templom melletti mellvédre, onnan néztük, ahogy a méltóságteljesen lehulló hópelyhek megpihennek rajtunk, vagy éppen a földön. Tényleg felejthetetlen pillanat volt.

Az ausztriai Hallstatt városa a szakadó hóesésben 2018. december 31-én Forrás: Origo

Hogy Hallstatt a közeli jövőben mit tud kezdeni a tömegturizmus káros jelenségével, azt szerencsére nem nekem kell megfejteni. A kissé nagyobb Salzburg, Mozart városa is ugyanebben a cipőben jár, bár ott, a város nagysága miatt jobban eloszlik a tömeg.

Itt csak egy olyan utca van, ahol moccanni sem lehetett, a Getreidegasse, amely az óvárosban kanyarog, amelyet a cégérek utcájának is neveznek.

Itt még az amerikai gyorsétterem sem tehette ki szabadon a ronda M betűjét, mert a helyiek számukra is kreáltak egy szép cégért, így – ha már a junk foodot áruló nagyságot beengedték ide – nem lógnak ki a valóban tüneményes környezetből.

A salzburgi Getreidegasse és az ott lévő gyorsétterem cégére Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit, usage worldwide/Daniel Kalker

Ezeket a régimódi cégtáblákat még ma is kézzel készíti egy helyi lakatosműhely. A Getreidegasse olyan utca, amelyet kár lenne kihagyni, legfeljebb

menjünk oda hajnali ötkor, akkor nyugodtan nézelődhetünk – igaz, bolt akkor biztosan nem lesz nyitva.

Salzburgba amúgy autóbusszal érkeztünk meg december 29-én. A városban ekkor nyoma nem volt a hónak, ellenben esett, és a nedves, ködös idő szinte bebújt a kabátunk alá. Mindegy, Norvégiában átéltünk már ilyet, ez nem akadályozott meg semmiben. Miután kigyönyörködtük magunkat a Getreidegasse tényleg látványos cégéreiben, azonnal a katakombák felé vettük az irányt.

A Szent Péter Főapátság katakombái Salzburgban Forrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Peter Kneffel

Ez Salzburg egy különleges helye. Pár éve még ingyen meg lehetett nézni a sziklafalba vájt üregeket, ma már pénzt kérnek ezért is. A Szent Péter Főapátság mellett megbúvó szép temetőből meredek lépcsőkön vezet felfelé az út a katakombákig.

Ezeket amúgy Salzburg bölcsőjének is szokták nevezni, tekintettel arra, hogy 1110-ig Európa legrégebbi kolostorának a részét képezték.

A Mönchsberg belsejébe vájt termek tényleg misztikusak, eredetük egészen az antik időkig nyúlik vissza. Egykoron remetelakok voltak ezek, később temetkezési célokat is szolgáltak. Van egy film, A muzsika hangja című musical, amely Salzburgban játszódik. (A városban ennek a filmnek a tematikája mentén 4 órás kirándulásokat is szerveznek, az autóbuszokra a központban lehet felszállni.) A katakombákat ebből a filmből szinte mindenki ismerheti.

A salzburgi Szent Péter Főapátság katakombájának lépcsője Forrás: hemis.fr/BIBIKOW Walter / Hemis.fr/Bibikow Walter / Hemis.Fr

A filmbeli Trapp család itt talált biztos menedéket, amikor a nemzetiszocialisták elől menekült. Van itt még két olyan sír, amely mindenképpen említésre méltó: az egyik Maria Anna Mozart (a híres zeneszerző nővére), a másik Johann Michael Haydn (a másik híres zeneszerző öccsének) végső nyughelye.

A katakombákhoz közel található az a sikló, amely felviszi az utazókat a salzburgi várba. Mi a hosszú sort látva ezt most ejtettük (mehettünk volna gyalog is, csak akkor az ebéd esik áldozatul), helyette elgyalogoltunk egy hamisíthatatlan és autentikus osztrák vendéglőbe. A Bärenwirt nevű helyet két dolog miatt is bátran ajánlhatom. Az egyik, hogy 15.00 és 17.30 között sem zár be (nagyon sok osztrák étterem az ebéd és a vacsora között pár órára becsukja kapuit, akik a késői ebédet szeretik, pórul járhatnak Ausztriában), az úgynevezett „mini” étlapon pedig

ott volt a szaggatott palacsintatészta-leves és a borjú bécsi.

Mindkettőt kiválóan készítik, bár az árak itt is kissé elszaladtak, ha arra gondolok, hogy két ember két itallal 50 eurót fizet egy ebédért. De a régi, „olcsó” Ausztria már a múlté – pontosabban az sem biztos, hogy valaha ez az ország olcsó lett volna, csak az emlékek szépülnek meg az idő múlása közepette.

Kainisch mellett a völgyben halad a vonat Forrás: Lantos Gábor

Maradt még egy nap, amelyről nem számoltam be, 2018 utolsó vasárnapja, amikor szégyen, vagy nem szégyen, de abban a kainischi apartmanban ragadtunk, amely négy éjszakán keresztül a szállást biztosította nekünk.

A folyamatosan zuhogó hó és a 70-80 km/h-s szélvihar lehetetlenné tette, hogy akár csak egy rövid sétára is kilépjünk a házból.

Úgyhogy voltak olyan negyedórák, amikor az ablak előtt állva, orrunkat az üvegre szorítva csak néztük a hóesést, ha már idehaza úgyis ritkán lát ilyet az ember.

A búcsú pillanatait meg közreadom ezen a videón:

Hallstatt, Ausztria, 2018. december 28. – 2019. január 1.