A brüsszeli liberális elit kedvenc lapja, a Politico belga fővárosbeli kiadása hétfőn jelentette meg a valamennyi EU-tagállamra, köztük a Holland Királyságra is vonatkozó mandátumbecslését a 2019. májusi európai parlamenti választások lehetséges kimenetelét taglalva.
Ennek alapján
Frans Timmermans pártja, a Munkáspárt (Partij van de Arbeid-PvdA) katasztrofálisan szerepelne, ha most kerülne sor a voksolásra.
A baloldali politikai tömörülés csak az ötödik helyet szerezné meg Hollandiában,
9,13 százalékos eredménnyel, ami csupán 3 EP-képviselői mandátumhoz lenne elegendő.
Mindezek tükrében eléggé nevetségesnek hangzik, hogy Timmermans mégis az Európai Bizottság első embere szeretne lenni, hiszen a holland embereknek még a tizede sem kér belőle, noha ez a tény őt láthatóan kicsit sem érdekli.
Brüsszelben különben sem a választópolgárok döntése mérvadó, hiszen ha így lenne, akkor Timmermans még a Bizottság alelnöke sem lehetett volna.
Leginkább a titokban zajló háttértárgyalások számítanak, ahonnan az európai nyilvánosság teljesen ki van zárva.
Ha valaki vezető pozíciót kíván betölteni az Európai Unió valamely csúcsszervénél, akkor jó személyes kapcsolatokkal kell, hogy rendelkezzen,
tehát nem feltétlenül a hazai választók többségét kell meggyőznie az alkalmasságáról.
A 2014-es EP-választásokon is ehhez hasonló eredményt ért el a Munkáspárt, akkor hatodik lett, 9,4 százalékot kapott, ami szintén 3 mandátumot jelentett.
Ennek ellenére Frans Timmermanst a liberális-baloldali holland kormánykoalíció mégis biztosi tisztségre jelölte.
Soros embere ráadásul az egyik legfontosabb biztosi pozíciót kapta meg, a bel- és igazságügyi együttműködésért lett felelős, nemsokára pedig az Európai Bizottság első alelnökévé választották,
ami azt jelenti, hogy a Bizottság struktúrájában Jean-Claude Juncker elnök után ő lett a legfontosabb személy.
Ahogy arról pedig az Origo is beszámolt, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) decemberben eldöntötte, hogy
Timmermans lesz a baloldali, bevándorláspárti és „progresszív” erőket összefogó pártcsalád úgynevezett csúcsjelöltje (Spitzenkandidat).
Arra persze semmi esélye sincs a holland politikusnak, hogy ő legyen az Európai Bizottság következő elnöke, mivel a választások után az S&D mandátumszáma nagyon le fog csökkeni, a legújabb felmérések Politico által összesített eredménye alapján
az eddigi 188 európai képviselői helyükből alig 132 fog maradni, ez 56 fős veszteséget jelent, ami nem teszi majd lehetővé Soros emberének a megválasztását.
A strasbourgi Európai Parlamentbe összesen 705 képviselőt delegálhat majd a brexit után megmaradt 27 tagállam.
A 135 szocialista EP-képviselő így csak 19 százalékot fog jelenteni a mostani 25 százalék helyett.
Timmermans pártcsaládja tehát súlytalanná válhat.
Ha megnézzük a Holland Királyságban lezajlott választások végeredményét az elmúlt időszakban, akkor azt láthatjuk, hogy
Timmermans Munkáspártja (PvdA) – túlzás nélkül – összeomlott.
Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy
a baloldali politikai tömörülés erősen bevándorláspárti.
Legutóbb 2017. március 15-én került sor Hollandiában a Parlament (Staten-Generaal) legfontosabb részének, az Alsóház (Tweede Kamer) tagjainak a megválasztására.
A PvdA ekkor a hatodik politika erővé süllyedt, alig 5,7 százalékot kapott (600 ezer szavazat), és ezzel kiesett a kormánykoalícióból is.
A 2012-es alsóházi választásokon még 25 százalékot szerzett Timmermans pártja, ami 2,34 millió szavazatott jelentett.
A Munkáspárt 2012-es szereplésével a második helyet érte el, és így kisebbik kormánypártként tagja lett a liberális Mark Rutte vezette koalíciónak.
Így magyarázható az, hogy a 2014. május 24-én rendezett EP-választás utáni nagyon gyenge, 9,4 százalékos eredménye ellenére a liberális-baloldali kormánykoalíció mégis a munkáspárti Frans Timmermanst jelölte EU-biztosnak, aki amúgy 2012 novembere és 2014 októbere között Hollandia külügyminisztere volt.
Mivel a bevándorláspárti politikája miatt a PvdA elvesztette a társadalmi beágyazottságát, ezért ma
a fő bázisát a holland állampolgárságot kapott harmadik világbeli migránsok alkotják.
Relatív értelemben még népszerűnek számít a nyugdíjasok és az idősebb munkások körében.
Ha a területi eloszlást nézzük, akkor a Munkáspárt az ország két legnagyobb, többségében már migránsok és migráns hátterűek lakta városában, Amszterdamban és Rotterdamban a legnépszerűbb.
Amszterdamban 2017-es adatok alapján a külföldi születésű lakosság aránya 52,51 százalék, Rotterdamban pedig 50,30 százalék.
Az utóbbi helyen 2009 óta a Munkáspárt adja a polgármestert is, egy marokkói születésű muszlim migráns, Ahmed Aboutaleb személyében.
Természetesen Ahmed Aboutalebet nem választották meg erre a tisztségre, ugyanis Hollandiában a városok élére a polgármestereket a kormány nevezi ki, az önkormányzati voksoláson az állampolgárok csupán az önkormányzati képviselők személyéről döntenek.
Mivel kisebbik kormánypártként Timmermans pártja 2007-2010 között része volt az akkori kormánykoalíciónak, ezért el tudta érni, hogy
a jelöltje vezesse a kulcsfontosságú kikötővárost, Rotterdamot.
Az Origo tegnap megírta, hogy a romániai Igazságszolgáltatás Elleni Bűncselekmények Nyomozási Szakosztálya (SIIJ) eljárást indított Frans Timmermans ellen.
A vádak alapján
a szocialisták csúcsjelöltje meghamisíthatta az Európai Bizottság által készített, a román igazságszolgáltatás reformját nyomon követő Ellenőrzési és Együttműködési Mechanizmus (MCV) 2018-ra vonatkozó jelentését.
A vádra Timmermans még nem reagált.
Lapunk arról is részletesen beszámolt, hogy kedden Cătălin Rădulescu, a Román Szociáldemokrata Párt (PSD) parlamenti képviselője azt mondta:
Frans Timmermans nyomást próbál gyakorolni a román igazságszolgáltatásra annak érdekében, hogy a hivatali visszaéléssel, vesztegetés elfogadásával és hamis tanúzással vádolt Laura Codruţa Kövesit, a Nemzeti Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) volt vezetőjét felmentsék a vádak alól.
Kövesinek egyébként 18 bűnügyi aktában szerepel a neve.
Mindezen vádak ellenére ugyanis
Timmermans azt akarja elérni, hogy a DNA volt vezetőjét nevezzék ki a létrehozandó Európai Ügyészség (EPPO) élére,
főügyészi minőségben.
Ehhez azonban szükséges Kövesi felmentése, ennek érdekében pedig – Cătălin Rădulescu szerint – Timmermans beavatkozik Románia belügyeibe.