Ravina Samdaszani, a genfi székhelyű főbiztosi iroda szóvivője azt mondta, hogy a hivatalosnál sokkal magasabb a halottak száma. Meg nem erősített jelentésekből harminc halálos áldozatról tudnak.
Helybeliek Butidaung településen arról számoltak be, hogy
a hadsereg helikopterekből bambuszt gyűjtő, rohingja napszámosokra nyitott tüzet szerdán.
A hadsereg megerősítette a támadás tényét, amely szerint hatan haltak meg, és kilencen megsebesültek. A hadsereg lapja, a Mjawadi azt írta, hogy az áldozatok a terroristákkal egy helyen tartózkodtak, miközben a katonák lecsaptak a terület autonómiájáért küzdő felkelőcsoportra, az Arakáni Hadsereg tagjaira.
Az ENSZ emberi jogi főbiztosának irodája visszautasította az állítást, mondván, hogy a civilek elleni mianmari támadás kimerítheti a háborús bűncselekmény fogalmát.
A rohingják többsége főként a nyugat-mianmari Arakán államban él, és a világ egyik legüldözöttebb kisebbsége.
Néhány szakértő úgy véli, hogy őshonosak a térségben, mások szerint a bengáli területek brit gyarmatosítása idején, majd Burma (a későbbi Mianmar) 1948-as függetlenedése és az 1971-es bangladesi függetlenedés után érkeztek a régióba. Hiába élnek generációk óta Mianmar területén, Rangun továbbra is illegális bevándorlóknak tekinti őket.
Az 1982-ben elfogadott mianmari állampolgársági törvény sem ismeri el etnikai csoportként, és gyakorlatilag megfosztja őket az állampolgárságtól. A kisebbség tagjai naponta kénytelenek diszkriminációval szembesülni: nincs tartózkodási engedélyük, nem gyakorolhatják szabadon a vallásukat, sőt a mozgásban is korlátozzák őket.
2017 augusztusában a nyugat-mianmari Arakán államból csaknem 730 ezer rohingja muzulmán menekült át a szomszédos Bangladesbe, miután a mianmari hadsereg tisztogató műveletekbe kezdett, azt követően, hogy rohingják mianmari biztonsági állásokat támadtak meg.
A megtorlásban becsült adatok szerint mintegy tízezren haltak meg.