Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Donald John Trump 1946. június 14-én egy minden tekintetben vállalkozói gondolkodású családba született New Yorkban. Apai nagyapja fogadókat és éttermeket üzemeltett, halála után, az 1920-as években a felesége (Elizabeth Christ Trump) és a fia, Fred Trump ingatlanfejlesztésekbe kezdett. Fred, Donald Trump édesapja élete során közel 30 ezer lakás építésében vett részt, többek között a második világháborúban szolgáló katonáknak és családjaiknak.
Donald Trump a családi cégben tanulta ki az ingatlanfejlesztést, miközben közgazdász diplomát is szerzett.
Nagyanyja és apja Elizabeth Trump & Son nevű vállalatának irányítását 1971-ben vette át, majd két évvel később átnevezte The Trump Organizationre. Mára
a konglomerátum 500 céget fog össze, több mint 22 ezer embernek ad munkát, 2016-os bevétele pedig elérte a 9 és fél milliárd dollárt.
Központja a New York-i Trump Towerben van, az ingatlanfejlesztéseken kívül aktív a vendéglátásban, az online vásárlásban, a kiskereskedelem és a szórakoztatóiparban is.
2017-ben egy hatalmas sikereket elérő céget adott át két fiának, az ifjabbik Donald Trumpnak és Eric Trumpnak, miután minden várakozást felülmúlóan simán legyőzte a demokrata Hillary Clintont, és ezzel ő lett az Egyesült Államok 45. elnöke.
A második világháborús hős Dwight D. Eisenhower után ő a második elnök, aki úgy tudott nyerni, hogy előtte semmilyen politikai tisztséget nem töltött be.
Donald Trump 2015. június 16-án jelentette be a Trump Towerben, hogy indul az elnökségért. Már itt megnevezte legfontosabb céljait és az ország megoldásra váró legnagyobb problémáit. Ezek közül kiemelkedik a Mexikó felől egyre erősödő illegális bevándorlás, az amerikai, elsősorban a vidéki munkahelyek tömeges megszűnése, a felfoghatatlanul nagy államadósság és a szélsőséges iszlamista terror jelentette veszély, amit ekkor már nem az Al-Kaida, hanem az Iszlám Állam jelentett.
Itt született meg híres kampányszlogenje is, a „Make America Great Again!", azaz „Tegyük újra naggyá Amerikát!". A kezdeti esélyeiről sokat elmondott, hogy egyes fogadóirodák 150-szeres pénzt is fizettek annak, aki ekkor Trump sikerére tett. Az erős baloldali befolyás alatt lévő amerikai média pedig szinte azonnal rátámadt a republikánus színekben induló ingatlanmilliárdosra. Elsősorban a kertelésektől mentes, egyenes és lényegre törő megszólalásai miatt, például az illegális bevándorlás tekintetében.
Trump többek között kijelentette, hogy
a baloldali álomvilággal ellentétben nem gazdasági fellendülést hoznak a képzetlen migránsok tízezrei, hanem elsősorban bűnözést és kábítószereket.
Ezt számtalan példa bizonyítja, például az Egyesült Államok legnagyobb és legbrutálisabb bűnszervezetét, az MS-13-at salvadori migránsok alapították és működtetik, világszerte becslések szerint akár 50 ezer tagja is lehet.
A másik legfontosabb üzenete az amerikai munkahelyek védelme volt, ugyanis a vidéki Amerikát a liberális kormányzás alatt elkerülték az infrastrukturális fejlesztések, ez pedig erősen visszavetette az esetlegesen oda induló befektetéseket is. Ráadásul a baloldali demokraták inkább látták az utánpótlást a migránsmunkaerőben, mint a saját honfitársaikban. A bevándorlók ugyanis sokkal olcsóbban dolgoznak a képzett amerikaiaknál, ez viszont oda vezet, hogy ha valaki munkához akar jutni, a „versenyhelyzet" miatt kevesebb fizetséggel is be kell érnie, magyarán csökkennek a helyiek fizetései a bevándorlók miatt.
Donald Trump tehát a munkások (ahogy Amerikában hívják, a kékgallérosok) hétköznapi problémáival kezdett foglalkozni a Wall Street érdekei helyett,
ezt pedig a politikusokkal ellentétben nem óvatoskodva, a politikai korrektség mögé rejtve tette, hanem egyenesen fogalmazva. A média és az ellenfelei azonnal megpróbálták szalonképtelenné tenni. De hiába volt minden kísérlet, a 2016. február elsejétől június 7-ig tartó republikánus előválasztást elképesztően simán nyerte meg. Sorra hullottak ki mellőle azok a republikánus politikusok, akik már évek óta arra vártak, hogy lehetőséghez jussanak.
Donald Trump sikerének egyenes stílusán kívül volt egy másik eleme is, mégpedig az, hogy neki semmi köze nem volt az azt megelőző évek botrányos, bukott washingtoni politizáláshoz. A választóknak egyszerre volt elege Obama elnökből, a dinasztiát építeni akaró, erőszakos Hillary Clintonból és a washingtoni kongresszusi elitből.
Trump politikailag gyakorlatilag támadhatatlan volt, ráadásul országszerte ismerték televíziós szereplésein és üzleti sikerein keresztül, emellett pénze is volt arra, hogy szükség esetén finanszírozza kampányát. A legóvatosabb becslések szerint is 3 milliárd dollárnyi vagyon felett rendelkezett az indulásakor. Végül a leggazdagabb elnökként került a Fehér Házba, ahonnan fizetést sem vesz fel, pusztán a törvényi minimumot, egy dollárt.
Az amerikai kampányt adományozók pénzéből finanszírozzák. Természetesen Trump is igényt tartott erre,
de hatalmas vagyona miatt megtehette, hogy nem köt kompromisszumokat, nem kell szívességeket és ígéreteket tennie cserébe a pénzért. Nem neki volt igazán szüksége az adományozókra, hanem nekik rá.
Nem úgy, mint ellenfelének, Hillary Clintonnak, akinek elnökválasztási kampánya során rengeteg dúsgazdag donornál kellett kilincselnie a támogatásért. Közismert, hogy
a bevándorláspárti-baloldali demokraták és jelöltjeik egyik legnagyobb támogatója már évtizedek óta Soros György,
aki az egymást követő választásokon összesen több tízmillió dollárral tömte ki a demokrata zsebeket.
Trump pénzügyi függetlensége azért is volt fontos, mert a közvetlen elnökválasztási kampány úgy indult 2016 augusztusában, hogy Donald Trump még csak 400 millió dollárt gyűjtött össze, Clintonnak viszont már 700 millió dollárja volt.
Az előválasztások végével tehát úgy kezdődött a Trump-Clinton csata, hogy Trump megértette az amerikai középosztály és a munkások problémáit, és hitelesen, függetlenül tudott kampányolni. Eközben Hillary Clinton egyszer már elbukott jelöltként, milliárdos támogatóknak és a Wall Streetnek tett ígéretek foglyaként gyakorlatilag valós program nélkül kampányolt.
Részben a választás közben, részben utána derült ki,
Hillary Clinton már a jelöltségét is manipulációk sorának köszönhette.
A demokrata elit még egyszer nem akarta megengedni, hogy a pártvezetés jelöltje már az előválasztást is elbukja. Volt, akit lebeszéltek az indulásról (Joe Biden valószínűleg ezért cserébe kapta meg Obamától a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést), aki pedig indult, annak számolnia kellett azzal, hogy Clintont trükkök és manipulációk sorával támogatják (a CNN-ről például bebizonyosodott, hogy egy Clinton-Sanders vita előtt kiszivárogtatták a kérdéseket Clintonnak).
És még így is csak épphogy sikerült legyőznie az önmagát szocialistának valló Bernie Sanderst. A mainstream média végig Clinton mellett kampányolt, megpróbálták bagatellizálni az e-mail botrányát (még külügyminiszterként a saját, privát e-mail címét használta a hivatalos kormányzati kommunikációhoz, a több ezer üzenet között találtak száz bizalmas levelet, amiből 65 titkos minősítésű volt, de további 22 viszont már „top secret") és aggasztó egészségi állapotát (egy szeptember 11-i megemlékezésen Hillary Clinton összeesett, a baloldali média azonban csak az után közölt róla képeket, hogy a közösségi médiában a felvételek megjelentek).
2016. november 8-án a legnagyobb közvélemény-kutatók szinte kivétel nélkül mind Hillary Clinton győzelmét jósolták előre. Donald Trump azonban számos olyan államban is győzni tudott, ahol azt elképzelhetetlennek tartották. Nemcsak a kulcsfontosságú Floridát és Ohiót nyerte meg (1960 óta mindig az lett az elnök, aki Ohióban győzött), hanem a Nagy Tavak környéki államokat, amelyekben jelentős a munkások aránya.
Végül nagyon simán, 304-227 arányban nyerte a választást (az Egyesült Államokban a szavazatokat elektori voksokra számítják át).
Donald Trumpot 2017. január 20-án iktatták be tisztségébe, és azonnal hozzálátott a kampányígéretei megvalósításához.
Már az első napokban nekikezdett az ObamaCare, elődje egészségügyi programjának visszavonásához, ami csak a kongresszus megegyezésképtelensége miatt nem valósult meg. Kiléptette az Egyesült Államokat a Csendes-óceáni Partnerség nevű szervezetből, később a párizsi klímaegyezményből, mivel az
visszavetetette az amerikai nehézipart, növelte volna az energiaárakat, ami végső soron az alacsony jövedelmű amerikaiakat sújtotta volna,
engedélyezte a parkolópályára tett Keystone XL és a Dakota Access kőolajvezetékek megépítését is. Két szomszédjával, Mexikóval és Kanadával pedig újratárgyaltatta az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezményt (NAFTA). A két szomszéd pedig - az előzetes liberális jóslatokkal szemben - 2018 szeptemberére elfogadta az új megállapodást.
Az illegális bevándorlás miatt megerősítette a határőrséget, és a kongresszus ellenkezését letörve hozzálátott a mexikói határfal megépítéséhez, annak ellenére, hogy ott mostanra a bevándorláspárti demokraták vannak többségben. Már elnökségének első hetében megtiltotta egyes muszlim országok állampolgárainak a beutazást az Egyesült Államokba.
Csökkentette a társasági adót, az szja-kulcsokat, növelte a gyermekek után igényelhető adójóváírást, a multinacionális amerikai vállalatoknál pedig máig azt próbálja elérni, hogy a külföldre kihelyezett termelést vigyék haza. Kemény kereskedelmi csatákat vállalt az amerikai termékek védelmében.
2018 márciusában 25 százalékos adót vetett ki az import acélra, és 10 százalékot az alumíniumra.
Felmondta az iráni atomalkut, amit elődje, Barack Obama annak ellenére kötött meg, hogy az iráni atomprogram veszélyezteti Izrael biztonságát. A paktum alkalmatlan arra, hogy megelőzze az iráni atombomba kifejlesztését. A perzsa állam ráadásul támogatja a terrorizmust, többek között a Hezbollahot, a Hamászt és az al-Kaidát is, és destabilizálni próbálja a Közel-Keletet, miután legnagyobb ellenségei a két másik regionális hatalom, Izrael és Szaúd-Arábia.
Trump az izraeli szövetség melletti kiállását azzal jelezte legérthetőbben, amikor 2017 decemberében bejelentette, hogy az Egyesült Államok Jeruzsálemet ismeri el Izrael fővárosaként, a nagykövetséget pedig át is költöztetik Tel-Avivból. Ezzel újabb hatalmas médiatámadás indult ellene, pedig 2016-ig minden republikánus és demokrata választási programban szerepelt ez a mondat:
Jeruzsálem Izrael fővárosa."
Trump egyszerűen végrehajtotta azt, amit elődei csak leírni mertek.
Trump reformot sürget a NATO-ban, elvárja az európai tagállamoktól, hogy aktív szerepet vállaljanak a saját védelmükben. Ez teljes összhangban van Orbán Viktor védelmi politikájával is.
A szkeptikus sajtóvisszhanggal szemben idén április elejére jelentős javulást sikerült elérnie, amit Trump úgy kommentált:
csodálatos előrehaladást értünk el, és a NATO erősebb lett.
Az illegális bevándorlás elleni elkötelezettségét jól mutatja, hogy a déli határfal megépítésének érdekében szükségállapotot hirdetett, tavaly decemberben pedig Magyarország és több másik állam mellett az Egyesült Államok sem szavazta meg az ENSZ migrációs csomagját (sőt, egyenesen kiléptek belőle), mert a szélsőségesen bevándorláspárti paktum alapvető emberi joggá emelte volna a gazdasági migrációt.
Donald Trump a déli határfal építésére 5 milliárd dollárt kért volna a demokrata többségű kongresszustól, ám ezt nem kapta meg. A demokraták hosszú tárgyalások után sem hajlottak a kompromisszumra, ezért az elnök bejelentette, hogy a védelmi minisztérium költségvetéséből, katonákkal és már meglévő technológiával megépítteti a falat.
Trump szerint azért van erre feltétlenül szükség, mert a déli határt a gyakorlatban kábítószer- és embercsempészek, bandatagok szállták meg és ellenőrzik. Trump az európai migrációs válság kapcsán többször is bírálta már Angela Merkel német kancellárt a felelőtlen bevándorlási politikája miatt, amelynek következtében muszlim migránsok milliói jöttek Európába ellenőrizetlenül.
Az Orbán-kormány és a Trump-kormányzat bevándorlási politikája tehát azonos alapokon áll.
Trump 2018. június 12-én újra beírta magát a történelemkönyvekbe azzal, hogy első hivatalban lévő amerikai elnökként Szingapúrban találkozott Észak-Korea vezetőjével, Kim Dzsongunnal. A találkozón a kommunista rezsim vezetője ígéretet tett a nukleáris fegyverzet leszerelésére, amit eddig egyetlen amerikai elnöknek sem sikerült elérnie.
Trump kemény tárgyaló, a második, idén februárban Vietnámban megtartott csúcson egyszerűen fogta magát és felállt az asztaltól,
mert Kim Dzsongun túlzott követelésekkel állt elő.
Külpolitikai sikereihez hozzátartozik, hogy az amerikaiak által támogatott szíriai kurd fegyveres erők pár hete katonai győzelmet arattak az Iszlám Állam terrorkalifátusán, amely az "arab tavasz" nyomán tudott megerősödni a Közel-Keleten és Afrikában is.
Donald Trump rendkívül aktív elnökségének fontos részét képezték az ellene indított baloldali-liberális lejárató hadjáratok, amikben egy közös mindenképpen van. Az elnökről megjelenő több tízezer negatív hangvételű cikk és a számos botránykönyv mind eltűnt a feledés homályában.
A Gallup április végi felmérése szerint 46 százalékos Trump elfogadottsági indexe, ami jobb az őt megelőző elnökök támogatottságánál, hasonló időszakban (az egyetlen kivétel George W. Bush, akinek a 2001. szeptemberi 11-i terrortámadás után szökött magasra a támogatottsági indexe).
Az álbotrányok közül kiemelkedik az orosz szál. A vereséget elviselni képtelen baloldal az inkompetens politikája helyett Putyint és a settenkedő orosz titkosszolgálatot látta minden bokor mögött. Már a kampány óta folyamatosan azt sulykolták, hogy az oroszok manipulálták a választásokat. Odáig jutott az ügy, hogy 2017-ben kinevezték különleges ügyésznek Robert Muellert.
Mueller kétévnyi mélyreható nyomozás után arra jutott, hogy a demokrata vádakra semmilyen bizonyíték nincs.
Magyarán biztosan nem játszott össze az oroszokkal.
Május 13-án tehát Donald Trump amerikai elnök a Fehér Házban fogadja Orbán Viktor miniszterelnököt, ami hazai szempontból a következő állomása az egyre erősödő magyar diplomáciának. Az utóbbi időben a miniszterelnök a legfontosabb térségbeli politikusok közül találkozott Heinz-Christian Strache osztrák alkancellárral és Matteo Salvini olasz belügyminiszterrel is, de április végén leült tárgyalni a kínai elnökkel, Hszi Csin-pinggel is, most pedig a világ legnagyobb hatalmú embere hívta meg Washingtonba. Ezek mind egyértelmű jelzései annak, hogy hazánk helyzete látványosan és folyamatosan erősödik a világpolitikában.
