Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Bár Jokowi magabiztos fölénnyel nyerte a választásokat, Prabowo választási csalást emlegetett, támogatói pedig erőszakos tüntetésekbe kezdtek a főváros, Jakarta utcáin. Az indulatok elmérgesedése több okból is veszélyes lehet, ezek közül csak egy, hogy a világ legnépesebb muzulmán országában elmélyülő politikai zűrzavar a szélsőségesek megjelenésének kedvezne.
A választásokon megközelítőleg 120 millió ember, a szavazásra jogosultak 80 százaléka adta le voksát. A hivatalban levő elnökre, Jokowira 67,6 millió, míg riválisára 52,6 millió érvényes szavazat érkezett. Jokowi 15 millióval több szavazatot szerzett, mint ellenfele, ami a 265 milliós lélekszámú ország választási matematikájában is jelentős különbségnek mondható.
A két jelölt 2014-ben is megmérkőzött egymással az elnökségért, ami figyelemre méltó, hogy Jokowi előnye az előző választáshoz képest megkétszereződött.
A szavazatok megszámlálása több mint egy hónapot vett igénybe, a végeredmény május 22-én lett nyilvános. A várakozás főként Prabowo táborát tette feszültté, az eredmények nyilvánosságra kerülése után Prabowo támogatói a szavazatok újraszámlálását követelték, a kudarcot választási csalással magyarázták. Az utcai megmozdulások mindössze néhány napig folytatódtak, azonban intenzitásukat jól szemlélteti, hogy az események alatt nyolc tüntető életét vesztette. Sokan attól tartottak, hogy az utcai erőszak egyre fokozódik, ezzel együtt pedig megjelennek a szélsőséges muzulmán csoportok tagjai is, akik érdekeltek egy válság elmélyítésében.
Prabowo számíthatott leginkább a vallásos csoportok támogatására, egyben a Szuharto-diktatúrához leginkább köthető jelölt volt. Családi kapcsolatok fűzik Szuharto elnökhöz, konkrétan a volt diktátor lányát vette feleségül. Prabowo épít a társadalomban élő Szuharto-nosztalgiára, politikai üzenetei az „akkor rend volt, mindenkinek volt munkája" - szerű szólamokat visszhangozta vissza.
Prabowo múltját terheli az is, hogy katonaként részt vett a kelet-timori mészárlásokban, azonban az elit egy jelentős része szintén érintett.
Páll Zoltán elmondása szerint Prabowónak, illetve a politikai garnitúra egy jelentős részének a hágai törvényszék előtt lenne a helye. A felelősségre vonás azonban jórészt elmaradt, néhány katonai vezetőt állítottak bíróság elé csupán.
Jokowi karrierjét szülővárosa polgármestereként kezdte, majd hatalmas fölénnyel megválasztották Jakarta kormányzójává. 2014-ben indult először az elnöki mandátumért, akkor szintén Prabowót utasította maga mögé. Jokowi egy szalonképes politikus, tisztának mondható személy, nem sározódott be sem korrupció, sem az előző rendszer bűnei által. Azonban kénytelen olyan emberekkel együtt dolgozni, akik részesei voltak a Szuharto-rezsimnek is. Ahogy lenni szokott, a diktatúra bár megbukott, de nem dőlt össze, a hatalomátmentés éppúgy végbement, mint a volt szocialista országokban Európában.
Páll Zoltán elmondása szerint az indonéz politika törésvonalai nem ideológiai jellegűek, az indonéz pártok közötti igazi különbségek az iszlámhoz fűződő kapcsolataikban gyökereznek. Az iszlamista mozgalmak leginkább Prabowo-pártiak, míg a tradicionalista Nahdlatul Ulama nagyrészt Jokowit támogatja. A törésvonalak érdekek mentén húzódnak, a különböző pártok közt nehéz jelentős retorikai különbséget felfedezni, mindenki azt mondja, amit egy adott körzet választói hallani akarnak.
Bár Prabowót valóban az iszlamista, vallásos csoportok támogatják, ez nem jelenti azt, hogy a politikus szélsőséges iszlamista lenne, még csak vallásosnak sem mondható. A vallási kérdések jórészt csak a választások előtt kerülnek napirendre.
Indonézia másképp muzulmán, mint az arab országok vagy Törökország. Az indonéz emberek túlnyomó része vallásos, azonban egészen másként élik meg a hitéletet, mint a közel-keleti muzulmánok. Az eredeti indonéz tradíciók egyenértékűek az iszlám vallással, az iszlám mellett más hiedelmek is helyet kapnak az emberek életében
- magyarázza Páll Zoltán.
Az indonéz társadalom etnikailag és kulturálisan is megosztott. Bár az indonéz nyelvet mindenki beszéli, legalább 300 másik nyelv van napi szinten használatban a szigeteken. Az ország népessége két csoportra, az ausztronéz népekre és a csendes-óceáni népekre, illetve azok „alcsoportjaira" lehet osztani. A különböző lokális kultúrák, törzsi kötelékek nagyban meghatározzák, hogy a muzulmán valláshoz milyen viszony fűzi a lakosokat.
Az indonéz társadalom részéről nem mutatkozik igény a radikalizmusra. Az iszlamista csoportok Indonéziában egy hangos kisebbség, a társadalom többsége nem támogatja őket, bár az utóbbi időben egyre szervezettebbek."
A sokszínűség részeként egyes területeken az átlagosnál erősebb a muzulmán vallás társadalomra gyakorolt hatása. Indonézia egyes tartományai szélesebb autonómiával rendelkeznek, mint más területek: az aceh-i kormányzatnak jogában áll független jogrendszert létrehozni, így 2003-ban a sariát, az iszlám törvénykezést vezették be, mint uralkodó jogrendet; Yogyakarta pedig a mai napig szultanátus, ahol a szultán a terület örökös kormányzója.
A kormány tesz gesztusokat a vallásos közösségek irányába, függetlenül attól, hogy melyik párt van hatalmon. Jó példa erre, ahogy az alkoholárusítási szabályokat Jokowi elnöksége alatt szigorították: öt éve még bárhol lehetett sört venni, bármelyik boltban, az utcai árusoknál. Azonban egy törvénymódosítás alapján úgy változtak az árusítás szabályai, hogy csak vendéglőben lehet szeszesitalt vásárolni. Ez vonatkozik a Batam-szigeteken található Nagoya negyedre is, amelyet a prostitúció központjaként tartanak számon.
Miközben az alkoholfogyasztást és a prostitúciót egyaránt szigorúan tiltja az iszlám vallás, a lehetőség adott, hogy a polgárok hozzájussanak a vallási tilalom alatt álló termékekhez vagy szolgáltatásokhoz.
A prostitúció gyakorlatilag mindenhol jelen van Indonéziában, minden hotelben lehet prostituáltakat rendelni, a masszázsszalonok túlnyomó része úgy kínálja szolgáltatásait, hogy lehet extrákat kérni. Az egyetemisták egy része is ilyen módon egészíti ki az ösztöndíját.
Indonézia ügyel arra, hogy az állam világi jellegét megőrizze. Ez részben annak is köszönhető, hogy Indonézia kiemelt turisztikai célpont, az országba látogató több millió nyaralni vágyó hatalmas bevételt termel az államnak, illetve az egyszerű polgároknak egyaránt. Egy szigorú vallásos fordulat veszélyeztetné a turizmusból származó bevételeket.
A turizmus azonban egyes területekre korlátozódik főként, olyan híres üdülőhelyekre, mint Bali, Bromo National Park vagy Yogyakarta. Azonban a turisták által egyáltalán vagy alig látogatott vidékeken is jellemző, hogy a társadalom többsége elutasítja a teokratikus államot.
A két legnagyobb iszlám mozgalom, a tradicionalista Nahdlatul Ulama és a reformista Muhammadiyyah (több tízmilliós a tagságuk) teljesen elutasítja az iszlám állam gondolatát is.
Ezek a szervezetek a kezdetektől fogva demokratikusan működnek, demokratikusan választják tisztviselőiket a huszadik század első fele óta. A már említett Aceh, amely elvileg teokrácia, a gyakorlatban nem az. Az aceh-i népesség elutasította, hogy a vallástudók kormányozzanak, így bár a saria van érvényben, de a helyi parlamentben pártok versenyeznek demokratikus úton.
A gazdaság egy jó része helyi kínaiak kezében van, akik között keresztények, taoisták és buddhisták egyaránt vannak. Érthető okokból ők sem fognak egy iszlám állam kialakításában segédkezni.
Indonézia nagyban függ a külföldi országok befektetéseitől, az ausztrál, amerikai bányatársaságoktól, kínai befektetőktől. A nyugati befektetők elriasztása elsöpörné bármelyik elnököt. Az országot harminc évig diktatórikus eszközökkel irányító Szuharto elnök uralmának is egy gazdasági krízis vetett véget.
Az életszínvonal csökkenését nem bocsátják meg az ország polgárai, ezzel a politikai osztály tisztában van.
Amennyiben Prabowo nyerte volta az elnökválasztást, akkor sem került volna sor egy olyan fordulatra, mint ami végbe ment Iránban vagy más arab országokban, ahol a világi berendezkedést egy szigorú teokrácia váltotta fel. Legfeljebb a vallásos klientúra is megkapta volta részét a korrupciós tortából, az elitcsere folyamán a muszlim csoportok vezetői is pozíciót szereztek volna.
A vallásos csoportok azonban éppúgy különböznek a közel-keletiektől, mint ahogy az indonéz emberek vallásossága is eltér az arab országok lakosaiétól. Prabowo az FPI (Front Pembela Islam) az Iszlám Védelmi Fronttal való együttműködést nyíltan vállalta kampánya során. Ez a csoport főként Jakartában erős, képesek egy bizonyos réteget mozgósítani, tüntetésekre vagy szavazásra egyaránt.
Az együttműködés szépséghibája, hogy az FPI tulajdonképpen a maffia maga, amely más bűnözői csoportokhoz hasonlóan védelmi pénzt szed, bevételei illegális üzleti tevékenységből származnak.
Mindezt iszlám fedés alatt teszik. A csoport bűnözői jellege egyáltalán nem titok a közvélemény számára, a törvénytisztelő többség távol tartja magát tőlük, illetve bűnözőként kezelik tagjaikat.
Indonéziában nem a szegényebb réteg, hanem az alsóbb középosztály tagjai hajlamosabbak arra, hogy a fundamentalista iszlám támogatóivá váljanak. A Közel-Keletről importált normatív iszlám sokkal közelebb áll a városiakhoz, mint a vidéki emberekhez. A vidéki lakosság a hagyományos kultúráját éli."
Természetesen közel-keleti törekvések vannak arra, hogy befolyást szerezzenek Indonéziában. A szaúdi és kuvaiti vallásos csoportok és gazdag támogatóik programok tucatjait szervezik annak érdekében, hogy a fiatalokat megnyerjék. Azonban ezek egyelőre inkább saját belpolitikai céljaikat szolgálják, Kuvaitban az indonéziai missziók támogatása az egyik bevett módja annak, hogy a politikában érvényesülni akarók politikai tőkét szerezzenek maguknak. Videókkal bizonyítják a hazai közvélemény előtt, hogy az általuk támogatott iskolák jó muszlimokat nevelnek.
A Közel-Kelet hatással van Indonéziára, ez természetes, ha tekintetbe vesszük, hogy minden muszlim számára elsősége van annak, ami a muzulmán vallás bölcsőjének vidékéről érkezik.
Van egy fajta mágikus szerepe a hidzsáznak nevezett arab területnek, ezen belül pedig kiemelt kultusza van Mekkának és Medinának. Az Indonéziában is jelenlevő tiszteletre példa Yogyakarta, a már említett szultanátus, amelynek a szultán a kormányzója. A szultáni család mauzóleumában a földet Mekkából hozták.
Az iszlám vallás azonban nem arab hittérítők, hanem kínai kereskedők által terjedt el az indonéz szigeteken. Indonéziában ma is népes kínai közösség él. Pontosabban Indonéziában is, ahogy a legtöbb dél-ázsiai országban jelentős a kínai diaszpóra létszáma. Azonban a Szuharto-diktatúra évtizedei alatt súlyos diszkriminációval nyomorgatták a kínaiakat: betiltották a kínai nevek és a kínai nyelv használatát is.
A kínaiakkal szembeni gyűlölet legfőbb oka, hogy Kínára a dél-ázsiai országok, illetve a kelet-ázsiai országok zöme, mint potenciális gyarmatosítóra tekintenek.
Hiába igyekeznek azonban gátat szabni a kínai terjeszkedésnek, az egész térségben jelentős az ázsiai óriás gazdasági befolyása. Azonban nem Kína az egyetlen ország, amelyik gazdasági befolyásra törekszik, illetve kihasználja az indonéz korrupcióban rejlő gazdasági előnyöket.
Indonézia óriási mennyiségű természeti kincs felett rendelkezik. A holland gyarmatosítók távozása után Ausztrália és az USA szinte azonnal megjelent az országban, hogy minél nagyobb részt hasítsanak ki maguknak a gazdaságból. Kína évtizedekkel lemaradva bár, de hatalmas lendülettel vetette bele magát a pozíciószerzésbe. Indonéziának a három ország gazdasági terjeszkedését kell egyszerre menedzselnie. A mindenkori indonéz kormány úgy kell lavírozzon, hogy a befektetéseket ne riassza el, azonban a befektetők ne is vágják zsebre az országot. Ez csak részben sikerült.
Az ércekben, ásványkincsekben gazdag bányákat jórészt már kiárusította, ahogy az erdőket is külföldiek termelték ki. Hivatalosan földterületet csak indonéz állampolgár birtokolhat, így az ügyletek mindig egy helyi emberen keresztül zajlanak. A haszon természetesen máshol realizálódik, a külföldi cégek vágják zsebre. Az a pénz, ami az országban marad, az jórészt Jakartába áramlik, a visszaosztás pedig nem elég kiegyensúlyozott.
Az ország gátlás nélküli kifosztása mellett a legnagyobb aggodalmat az óriási környezeti kár jelenti, amit a kitermelésekkel okoznak.
Indonéziában azonban virágzik a korrupció, a környezet vagy a gazdaság megkárosításának csak nehezen tud gátat szabni a kormányzat.
A legtöbb külföldi befektető a saját indonéz emberein keresztül igazgatja az érdekeltségeit, ezek a legtöbb esetben helyi mágnások, akik egyenlő félként tárgyalnak a nyugati befektetőkkel. A helyi gazdasági arisztokráciára a kormány is támaszkodik, közvetítenek a kormány és a befektetői csoportok között. Ami azt is jelenti, hogy a nyugati befektetők érdekeit is képviselik a kormány előtt, hogy véletlenül se kelljen a törvényeket maradéktalanul betartani.
Az indonéz mágnások is szívesen fektetnek be a régió más országaiban, a szingapúri ingatlanpiac legnagyobb befektetői az indonéz milliomosok.
A korrupció és a gazdasági javak elszivárgása ellenére jelentős a társadalmi mobilitás, az elmúlt két évtizedben létrejött egy erős indonéz középosztály. A társadalom évről évre jobban él, láthatóan emelkedik az életszínvonal. Ez abban is lemérhető, hogy egyre több falusi szülő képes egyetemre juttatni a gyerekeit.
Az infrastruktúrafejlesztés az indonéz gazdaság fejlődésének egy sarkalatos pontja. Jokowi infrastrukturális beruházásait sok kritika érte, különösen azért, mert kínai hitelből hajtják végre azokat. Prabowo egyik kampányígérete volt, hogy az infrastrukturális fejlesztéseket leállítaná győzelme esetén, illetve fejlesztések helyett többet áldozna az egészségügyre.
Azonban a lakosság többsége az infrastruktúra építése mellett áll, ugyanis nem volt nehéz belátni az egyszerű választónak sem, hogy az építkezés munkát ad sokaknak, illetve a gazdaság képtelen működni úthálózat és repterek nélkül.
Páll Zoltán járt több olyan szigeten Jokowi kormányzása előtt, ahol gyakorlatilag nem volt vagy járhatatlan volt az út. Közlekedni csak gyalog vagy motorral volt lehetséges. Az elmúlt évek építkezései nyomán a fejlődés szemmel látható, ezt az emberek is méltányolják. A keresztény területek lakossága négy éve még Prabowót támogatta, azonban az elmúlt években végbement útépítések nyertesei közé kerültek, amit azzal háláltak meg, hogy idén már Jokowit támogatták.
Indonézia öles léptekkel halad abba az irányba, hogy Délkelet-Ázsia legjelentősebb hatalmává váljon. Egyelőre azonban nem tölti be, a súlyának megfelelő szerepet régiójában. Valahol még mindig a saját sorait rendezgeti az ország. Egy nagyhatalmi súllyal rendelkező ország, amely kisállamként viselkedik. Katonai és gazdasági ereje egyaránt növekszik, a hangsúly azonban a gazdasági erőn van, Indonézia jövője azon múlik, hogy a gazdaságát saját kézbe tudja-e venni, nem azon, hogy mekkora haderő felett rendelkezik.
