Elmerültem és megtisztultam az ősi japán vulkanikus fürdőben

bty

Japánban kétezer éve tudják, hogy milyen elmerülni egy vulkán által fűtött meleg vizes medencében, amelyet onszennek neveznek. Egyetlen szóval illetve: csodálatos. Azért ennél sokkal többet is megér a csobbanás, amely testet és lelket tisztító, majd remek altató. Illetve, ennél sokkal-sokkal több. Erről szól a most következő (igaz) mese.

„160 percet busszal zötyögni bármiért is? Te nem vagy normális. Nem, nem megyek, nem tudsz rábeszélni. Majd elmeséled, milyen volt."

Nagyjából ez a párbeszéd előzte meg azt a kirándulást, amelyre tanult kollégáim végül nem tartottak velem, úgyhogy egyedül szálltam fel hajnalok hajnalán az autóbuszra Kumamotóban. A járművön – a vezetőn kívül – egyetlen ember sem volt, a sofőr a japán nyelvet ismerte csak,

de bőszen bólogatott és vigyorgott, amikor annyit mondtam neki: Kurokawa Onszen.

Kumamoto. Innen indult a kirándulás Forrás: AFP/Toshifumi Kitamura

Megnyugvással vettem tudomásul, hogy jó irányba tartok, 160 perc múlva lesz egy olyan megálló, amelyet így neveznek. Elindultunk.

320 km? Óránként 40 km/h-val? Kit érdekel!

Mindez Japán legdélibb szigetén, Kjúsun történt 2019 decemberében. Kjúsu nem tartozik a magyar turizmus elsőszámú célpontjai közé. (Meg Japán sem nagyon.) Akik erre a szigetre érkeznek, azok vagy célzottan teszik (mint én a női kézilabda-világbajnokságra menve), vagy legfeljebb Nagaszakiig mennek el. Az amerikaiak által atombombával sújtott várostól délre is léteznek azonban olyan gyöngyszemek, amelyek figyelemre méltóak,

a legjobb szabadtéri, 45 fokos, kénes fürdők pedig itt bújnak meg a hegyek között.

(Meg a sziget keleti oldalán fekvő Beppuban, de az egy másik történet.) Ősi japán fürdőhelyek ezek, a vízben elmerülve, a hegyoldalban, az erdőben üldögélve tényleg a mennyországban érzi magát az ember. Még akkor is, ha itt - a szokásoknak megfelelően – teljesen meztelenre kell vetkőzni, fürdőruhában egy onszenbe belépni szigorúan tilos.

Az egyik fürdő a sok közül Kurokawa Onszenben. Ide tartottam Forrás: robertharding/Michael Runkel/Michael Runkel

Japánban a vulkanikus forrásokban való üldögélés az egész nemzet kedvenc időtöltése. Az amúgy módfelett visszafogott és udvarias japán emberek – lássanak csodát – még beszélgetni is képesek egymással a meleg vízben ülve. Amúgy a hétköznapi életben szinte kizárt, hogy két idegen ember, csak úgy, diskuráljon egymással Japánban. A 9. században megismert, és azóta tökéletesre fejlesztett fürdőkultúra azonban olyan dolog, amely

a néma emberekből is pár perc alatt szóvivőket csinál.

Egy kis kitérő Izlandra

A cikkben leírt vulkanikus fürdőhöz hasonló hely Európában is van, a leghíresebb az Izlandon található Kék Lagúna, amely szintén egy geotermikus fürdőhely. A keflaviki repülőtér szomszédságában elhelyezkedő természetes, hegyek által körbeölelt „medence" Izland legnépszerűbb turistalátványosságai közé tartozik.

A Kék Lagúna Izlandon Forrás: hemis.fr/SOUMILLARD Annette / hemis.fr/Soumillard Annette

Ennek megfelelően ott semmi esély sincs arra, hogy az ember egyedül legyen, ellenben áldhatja a szerencséjét, ha nem kell heringnek éreznie magát a rengeteg vendég között. Az izlandi Kék Lagúna belépőjegye sokkal drágább, mint bármelyik japán onszené, igaz, az odautazás jóval olcsóbb, mintha Japánba mennénk.

Pöfög a vulkán Japánban

A busz közben megállt egy Ucsinomaki nevű város vasútállomásán. A vezető itt 20 perces pihenőt tartott, ami nem csoda, hiszen ekkor már másfél órája vezetett.

Hogy a futballmeccsnyi idő alatt mindössze 42 km-t tett meg, az most mindegy, ezen ne boruljunk ki,

meg Japánban semmin se dühöngjünk. Örüljünk, hogy ott vagyunk. A vasútállomástól rá lehetett pillantani a folyamatosan gőzölgő vulkánra – csak abban reménykedtünk, hogy nem a következő pillanatban tör majd ki. Húsz perc után a buszvezető mindenkit a fedélzetre parancsolt, a zötyögés folytatódott tovább.

Keresem Jamamizukit

160 perc tekergés nem rövid idő, mindenesetre a busz percre pontosan fékezett le abban a megállóban, amelyet Kurokawa Onszennek neveztek. Egy út meredeken vezetett lefelé, lentebb házakat és feltörő gőzt láttam, ebből vontam le a következtetést, hogy jó helyen vagyok.

Úton a fürdő felé, egy erdőben kellett keresztülsétálnom Forrás: Origo

A busz közben továbbment, tudtam, hogy hat óra múlva jön visszafelé, szóval, volt időm bőven. Kurokawa Onszenben gyakorlatilag minden ház egy fürdő és egy fogadó, a bőséges választékból az ember a képek alapján döntheti el, hogy melyikben akar elmerülni.

Nekem a Jamamizuki névre hallgató tetszett a legjobban,

ennek eléréséhez a Tanoharu folyó melletti úton kellett felkapaszkodni a hegyre és sétálni az erdőben fél órát. Szerencsére néhány helyen angolul is kiírták a tudnivalókat, de a magammal hozott és kinyomtatott térkép pontosan mutatta az utat.

A Jamamizuki fürdő bejárata Forrás: Origo

A séta során egyetlen emberrel sem találkoztam, az első, aki szembe jött velem viszont azonnal elkérte az 500 jenes (1400 forintos) belépőt, majd a fejével biccentve mutatta az utat. Egy falépcsőn kellett lemenni, ott volt a fürdő.

Cipőt le, mert az ajtón túl már csak mezítláb lehet közlekedni.

Az öltözőnek nevezett helyiségben kosárba kellett tenni a ruhákat, majd a magammal hozott törölköző (figyelem, már ezzel némi szentségtörést követtem el, mert itt csak az ágyékot minimálisan elfedő kendő a megengedett) társaságában léptem be az első – fedett – medencéhez, amely mellett sámlik és zuhanyrózsák vártak, meg jó néhány krém, amelyet akár magamra is kenhettem volna, ha tudtam volna, mik azok. Így maradtam a sima zuhanynál, mert az onszenekbe csakis tiszta testtel szabad belemenni.

Az első feladat alaposan lezuhanyozni. Akinek van kedve, még krémeket is magára kenhet Forrás: Origo

Ezek olyan évszázados regulák, amelyeket jobb, ha betart az ember, máskülönben repül onnan.

Már akkor, ha az onszenfelügyelők szolgálatba helyezik magukat.

Ezen a kedden azonban ők is mással lehettek elfoglalva, mert amikor végre kiléptem a szabadtéri medencékhez, egy teremtett lelket sem láttam sehol.

Igaz mese

Egyedül voltam a hegyoldalban, a világ végéhez közel, egy ma is működő vulkán (Aszó a neve) közelében, blutty. Jöhetett az elmerülés. Ezt most el kellene mesélnem, hogy milyen volt, de bajban vagyok, mert igazából vannak dolgok, amelyeket nehéz leírni.

Van itt kör alakú és szögletes medence is. Mindegyikben kénes, 45 fokos víz bugyog Forrás: Origo

Ha azt írom, jó volt, azzal nem mondok semmit, ha meg mindenféle csodás jelzőket aggatok a történtekre, akkor az olvasó azt mondja: nem kell túlzásokba esni.

A 45 fokos kénes szagú vízben való üldögélés tényleg valamiféle megtisztulással ért fel.

Ebben az onszenben ráadásul három medence közül is lehetett választani. Csak ültem ott, gondolkodtam a világ folyásán, hogy hol vagyok, hogyan kerültem oda, miért érzem magam most az egyik legszerencsésebb embernek a földön. Ehhez nagyban hozzájárult az egyedüllét, mert egészen biztosan másképpen láttam volna mindezt, ha húsz meztelen japán férfiú ül körülöttem. De ebben a tekintetben is hatalmas szerencsém volt. Később ugyan érkezett egy idősebb japán úr, de szerintem ő csodálkozott nagyobbat azon, hogy egy európai emberbe ütközött azon a helyen, ahol senkire sem számított.

bty Forrás: Origo

Japán az utóbbi években nagyon sokat tesz azért, hogy ezt a fürdőkultúrát megismertesse a világgal. Miközben mennyit halljuk (jogosan), hogy Budapest fürdőváros, addig

Japánnal kapcsolatban nem sokszor jön szembe velünk a fürdőország kifejezés.

Pedig az országban található megszámlálhatatlan mennyiségű természetes hőforrás valóban fürdőországgá teszi a távoli államot. Nem mindenhol építettek persze fürdőket a források mellé, és ezt az állatok is kihasználják. Sok olyan onszen van Japánban, amelyekben örömmel fürdenek vagy üldögélnek a majmok, mint ezt az alábbi fotó is bizonyítja. Ez a Jigokudani Nemzeti Park, nem messze Naganotól.

A Jigokudani Nemzeti Parkban a majmoké az elsőbbség az ottani onszenben Forrás: AFP/Kazuhiro Nogi

Itt a majmok az urak az onszenben.

Idegesen rikoltozó japán portás

Arra vonatkozóan semmilyen információm nincsen, hogy mennyi idő után érdemes kiszállni a meleg vízből, de közel 3 óra elteltével éreztem azt, hogy

túl vagyok a teljes fizikai és szellemi megtisztuláson.

Ekkor már kipróbáltam mind a három kültéri medencét, elküldtem az összes kollégának az összes fotót, akik – minden bizonnyal – akkor jöttek rá, mit hagytak ki valójában.

Kurokawa Onszen faluja Forrás: hemis.fr/PREVOST Vincent / hemis.fr/Prevost Vincent / Hemis.Fr

Ideje volt ebédet keresni, mert a busz indulásáig még volt két órám. Ehhez az erdőn keresztül kellett leereszkedni a település központjába. Először egy elegáns szállodába mentem be, de onnan rögtön kizavartak, mert valószínűleg

nem azt gondolták rólam (hátizsák, pulóver, mackónadrág, tornacipő), hogy a fizetőképes vendégek közé tartozom.

Pedig esküszöm, ott is volt egy étterem, pénzem is volt, de ha nem, nem. Az ideges portás elég agresszív stílusban adta tudtomra, hogy a „turisztoffisz" lejjebb van a faluban, majd ott eligazítanak. (Megint érdekes volt megfigyelni, hogy az amúgy szinte szedált, nyugalmi állapotban lévő japánok hogyan zökkennek ki, ha valami teljesen váratlan éri őket. Olyan, ami nincs benne az ő agy-forgatókönyvükben. Az én megjelenésem ott és akkor ilyen esemény volt.)

Fürdődézsák is segítenek az ellazulásban Forrás: robertharding/Michael Runkel/Michael Runkel

Sebaj, pár lépés után tényleg ott volt a helyi látogatóközpont, meg néhány büfé, ahonnan már senki sem nézett ki,

ellenben remek tonkatsut

(tudják, ez a japán rántott hús, erről már írtam) tettek elém. A következő órában már éreztem, hogy az amúgy is sötétben zajló 160 perces buszút remek alvással fog telni, mert a 45 fokos kénes víz minden erőt kihúzott belőlem.

Ez így is történt. Még elvonszoltam magam a megállóig (közben azért eszembe jutott, mi történne akkor, ha nem jönne a busz, na de Japánban az ember ne gondoljon ilyen ostobaságokra), majd a járműre felkapaszkodva, az ülésre lerogyva tényleg az volt az utolsó pillanat, hogy a vezető bezárta az ajtókat.

Az erdő sűrű, a hegy magas, a víz 45 fokos és csodás. Ez az ősi fürdőhely, az onszen Kurokawa Onszenben Forrás: Origo

A következő meg az, hogy

a sofőr éles rikoltozással rázta a vállamat,

hogy ha kegyeskednék felébredni és leszállni, mert a jármű megérkezett Kumamotóba.

Azóta is sok embernek meséltem el ennek a napnak a történetét. Ha tehetném, most azonnal visszamennék Kjúsú szigetére, oda az Aszó vulkán melletti Nemzeti Parkba, a hegyoldalba, az erdő közepén, és csak ülnék a forró vízben. Ha arra járnak, semmiképpen se hagyják ki!

Gyakorlati tudnivalók

Ahogy a cikkben említettem, Kjúsú szigete nem feltétlenül tartozik a leglátogatottabb turistacélpontok közé. Az itt található nagyvárosoknak (Nagaszaki, Fukuoka, Kumamoto) nincs közvetlen légi összeköttetésük az európai nagyvárosok repülőtereivel.

Magyarországról a leggyorsabban a lengyel légitársaság Budapest-Szöul járatával, egy átszállással juthatunk el Fukuokába,

azaz a dél-koreai fővárosban, Incseonban kell másik gépre szállnunk. Szöultól Fukuoka egy órányi repülőútra van.

Készüljünk fel arra is, hogy Japánban a közlekedés és a szállás sem olcsó mulatság.

A harmadik medence szinte már beleolvad az erdőbe Forrás: Origo

Autót bérelni egyáltalán nem lehet a magyar utazóknak. Marad a vonat és az autóbusz. Mindkettő méregdrága, a cikkben leírt kirándulás buszjegye oda-vissza 5000 jen, azaz 14.000 forint volt. A 160 perces buszút azért is megtévesztő, mert a Kumamoto-Kurokawa Onsen távolság mindössze 70 km. Az Aszó Nemzeti Parkban a kanyargós hegyi utakon csak nagyon lassan halad a busz, de a normál utakon sem megy 60 km/h-nál gyorsabban. A 140 km-es távolságért elkért 5000 jen arrafelé normális ár, csak mi érezzük mindezt horrornak. Japán és Magyarország között a téli időszámításkor 8, a nyári időszámításkor 7 óra az időkülönbség.

Kurokawa Onszen, 2019. december 5. csütörtök.